Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-267

174 |2f57. orsíügos ülés ncvemÍMir 21. 1883. diában már a 17-ik században fennállott a polgári házasság, tehát nem a franczia forradalom volt bölcsője. De elfeledte azt is a t. képviselő ur, hogy ha a franczia forradalomtól származnék is, van egy későbbi korszak, mely azt fentartotta és a melyre nem fog a képviselő ur könnyes szemekkel nézni és ez a restauratió korszaka. Méltóztassék csak visszatekinteni a képviselő urnak az 1818 május í 6-iki törvényre, mely csak annyit módosított a polgári házasság intézményén, hogy a házasság felbonthatlanságát mondotta ki, de magát a polgári házasságot fentartotta, mert érezte, meg volt győződve arról, mit most az igazságügyminister ur kétségbe vont, hogy t. i. az államnak okvetlenül joga és kötelessége a házassági intézményt saját szabályozása körébe vonni, meghatározván annak alaki és anyagi kellékeit. Tehát akkor is fentartotta ezt, mint az államnak az egyház tutelaja alól való emancipátióját. És ebben fekszik a házasság lényege. Midőn a polgári házasság olykép fentartatott a méltán legkatholikusabbnak mondott Franeziaországban, akkor is fennállott a tridenti zsinatnak azon határozata, hogy a házasság az egyházhoz tartozik s hogy a házasság felett az egyház döntsön. Es ime Franeziaországban a hivek lelkiismerete még sincs érintve a polgári házasság által, az egyház azóta is békés lábon áll az állammal, mert épen a kötelező polgári házasság az, mely, mint Horváth Boldizsár t. képviselő ur említette, a legkevesebb érdeket hiv ki maga ellen,, mert az újaid) kor jogi követelményeivel megegyező, (Helyeslés a szélső Ijololäalon) az újkor jog*egyenlőségi elvének valóságos megvalósítása. És t. ház, én azt hiszem — ellentétben a t.igazságügyminister úrral — hogy elérkezett nálunk is ideje annak, hogy az állam megkövetelje a maga jogát, emancipálja magát a házasság intézményénél, az egyházi törvényhozás alól s alkosson egységes házassági törvényt. Én elismerem azt, hogy a házasság nem szerződés, hogy a házasság intézmény, melyet talál az állam maga előtt, melyet saját legfontosabb érdekei szempontjából kell átalakítnia. De nem fogok elzárkózhatni azon meggyőződés elől sem soha, hogy a házasság intézményében való részesüléshez okvetlen szükséges a feleknek megegyezése s igy szerződési tartalma is van. E szerződést szabályozni az államnak joga, sőt polgárai érdekében kötelessége. (TJgy van! a szélső baloldalon.) Megjegyzem azt is. hogy a polgári házasság lényegét én részemről nem találom abban, hogy az okvetlen politikai hatóság előtt köttessék meg : bár ott, hol az egyházak a polgári házassággal ellenszenves állást foglalnak el, szükségessé válik, de ez a polgáriházasságnaknem lényege. Lényege az — mint mondtam^ — hogy végre elérkezett az idő, mely szerint az állam azt, mi őt megilleti, saját örökösödési jogának, családi életének alapját és szabályozóját, saját legfontosabb érdekei szerint szabályozza egységes állami törvénynyel. Azt pedig a t. igazságügyminister ur sem fogja tagadni, hogy az erkölcsi tényezőknek fokozása az államban, szintén állami érdek, (ügy van! a szélső baloldalon.) Mi, t. ház, mindezzel épen ellenkező helyzetben vagyunk. Arra, hogy a jogegyenlőség a polgárok közt valósággal létezhessék, hogy az állani ur legyen a maga házában, hogy saját legfontotosabb érdekei szempontjából szabályozta a legfontosabb intézményt, arra okvetlen szükséges az, hogy egységes, minden polgárt egyenlően kötelező törvény legyen ezen intézményre vonatkozólag, melyről a t. igazságügyminister ur is ismételtelten hangsúlyozta, hogy egyike a legfontosabbaknak az államban. Mi pedig hol vagyunk? Ne méltóztassék túlzónak venne a mint mondok, hogy ezen követelmény teljesítése helyett bizony - bizony benne vagyunk egy kissé a középkorban. (TJgy van! ó szélső halon.) Én nem akarok mindazokra kitérni, miket némely t. képviselőtársaim felhoztak, de inegemlítendőnek tartom, hogy ma valósággal a házassági jog terén, az úgynevezett statuta personalia terén állunk s ép ugy, mini egykor a népjogokat vették tekintetbe arra nézve, hogy kinek minő igazságot szolgáltassanak, mi tx házassági jog terén azt veszszük figyelembe, hogy ki melyik egyházhoz tartozik. Nincs egységes törvény. Ma láthatjuk, hogy külön házassági joga van a római katholikusoknak, külön a görög nem egyesülteknek, külön a protestánsoknak. Királyhágón innen és Királyhágón túl. Ha ez állapot tetszik a t. igazságügyminister urnak, ha ő azt mondja, hogy ez az egyházak békéje, hogy az az állani által követelt rend, hogy az igazságügyministernek ezt kell fentartani, én őt az ő Ízlésében követni nem fogom. (Elénk tetszés a szélső baloldalon.) Itt azonban közbevetőleg kötelességemnek tartom egynehány észrevételt tenni az igen t. előadó urnak némely állításaira, melyeket azóta ismételten hallottunk. Teszem pedig ezt azért, mert mindig károsnak tartom azt, ha közjogi legfontosabb érdekeinkkel ellenkezőleg csak ugy könynyedén oda vetve használunk némely szavakat. (Halljuk!) A t. előadó ur azt mondotta, hogy a katholikusokra a canonjog, a protestánsokra és izraelitákra József 1786. évi pátense a törvény. Literáthy Ödön előadó: Nem mondtam! Győry Elek: Ugy látszik, hogy az előadóur azt tagadja, de itt van még ez nyomtatásban is, a melyet, ha tetszik, felolvashatok. (Derültség szélső balfelöl.) Én csak azon szempontból tartom ezt kijelentendőnek, mert Magyarországon mindig féltékenyen őrzött elv volt az, hogy pátensek által uralkodni, pátensekben törvényt szabni nem lehet, nem