Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.

Ülésnapok - 1881-260

260. országos ülés oktőW 10. 1883, 105 sokat e kérdésben, elvárom egy kormányférfiutói, hogy mielőtt rendeletének keresztülvitelét elrendeli, gondoskodik róla, hogy ez kellő módon, kellő időben, oly körülmények közt történjék, a mikor a keresztülvitel leginkább biztosítva van. Azon beszédek tehát, melyeket eddig idéztem, nemcsak hogy nem erőtlenítették meg, hanem egyenesen támogatták az én határozati javaslatomat. De nem erőtlenítette meg azt Irányi Dániel igen t. barátomnak tegnapi felszólalása sem. S itt engedelmet kérek, hogy zárjel közt megjegyezzem, hogy a t. jobboldal nem volt igen óvatos akkor, mikor t. barátomnak beszédét oly tapsokkal kisérte; mert nagy különbség van ám t. barátom álláspontja és az önök álláspontja közt. T. barátom mindenekelőtt a leghatározottabban kijelentette, hogy a t. kormányelnök ur által benyújtott határozati javaslatnak első pontját nem fogadja el, sőt hogy azzal szemben az enyémet fogadj a el. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy ő nem helyesli a kormánynak azt az eljárását sem, mely első actusában nyilvánult, t. i. hogy a pénzügyminister ur elrendelte a kétnyelvű czímerek kifüggesztését, mert az ő meggyőződése szerint erre semmi szükség nem volt. így fogván fel a dolgot, természetesen logicailag jár el, midőn helytelenítvén a czímerek kifüggesztését, bele tud nyugodni — megjegyzem, bizonyos feltételek mellett — abba, hogy most, a mi szerinte rosszul lett téve, jóvá tétessék. Megjegyzem, hogy időközben t. barátomra nézve is megváltozott a helyzet, mert ő feltételhez kötötte azon szándékát, hogy a kormány határozati javaslatának második pontjához hozzájáruljon, pedig tegnapi beszédében a ministerelnök ur kijelentette, hogy az eredményről ő nem kezeskedhetik, arról nem szól, miután az izgalmak által a talaj annyira meg van rontva. Tehát t. barátom nem lesz azon helyzetben, hogy a határozati javaslat második pontjához is hozzájáruljon, de mondom, mégis t. barátom felfogása, mely eltér az enyimtől, mindenesetre bizonyos logicai alapon nyugszik, az ő meggyőződését respectálnom kell. Az önök eljárása pedig [A jobboldalra mutat) olyau, miután az első pontot is elfogadják, helyeslik azt, a mit a pénzügyminister ur tett és még is elfogadják a határozati javaslatnak második részét, ez pedig csakugyan oly dolog, a mit Szilágyi Dezső t. képviselőtársam fényesen bebizonyított, hogy egyféle meggyőződéssel egyszerre megcselekedni nem lehet. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Irányi Dániel t. barátom azt mondja, hogy az állam egység kifejezésére a felirat tulaj donkép nem is mulhatlanul szükséges, elég arra a magyar czímer. Megvallom, hogy én eddig jártamban-keltemben soha középületen czímert felírás nélkül kitéve nem láttam. A czímer kell, hogy jelentsen KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XIII. KÖTET. valamit, meg kell hogy magyarázva legyen a közönségnek, mit jelent itt ez a czímer. Másodszor azt is tudom, hogy mindenütt a világon, a hol czímert láttam, a milyen volt a czímer, olyan volt a felírás; ha láttam franczia czímert, ott a franczia felírás, ha spanyol a czímer, spanyol a felírás, ha magyar és horvát a czímer, kell, hogy magyar- és horvát legyen a felírás. De a kérdésnek ezen, mindenesetre kisebbik oldala fokoztatik a kormány elnök határozati javaslata által, melynek értelme szerint nem az fog történni, hogy egész Horvátországban néma czímerek lesznek, hanem igenis lesznek közös czímerek horvát felirattal és lesznek semmi felirattal. T. barátom a revisio eszméjét is perhorrescálja epillanatban, mert azt mondja, fél tőle, hogy ha a revisio most foganatba vétetnék, nem az lenne a következménye, hogy az általam kitűzött eredmény éressék el, hanem ellenkezőleg, hogy az még inkább hátravettetnék. Megvallom, ez az egyetlen phrasis, a melyet sajnálattal hallottam t. barátom ajkairól. Mert mit jelent ez véganalysisben ? Nem jelent egyebet, minthogy nekünk forma szerint félnünk kell a horvátoktól. Odajutott ezen országgyűlés, mely utóvégre kútforrása minden horvát jognak is, hogy nekünk félnünk kelljen síkra szállni alkotmányos utón és revisio alá venni a törvényt, mert hát a vége az találna lenni, hogy nem a mi vágyunk érvényesül, hanem a horvátoké? Tehát a magyar országgyűlés beismeri, hogy mi a horvátokat ezen közjogi harczban erősebbeknek ismerjük el, mint önmagunkat. Ha ez igy volna, akkor ez egy okkal több volna arra, hogy a revisiót minél előbb foganatosítsuk, mert ily állapotot tűrni csakugyan nem lehet. Érzem, ismerem tökéletesen azon nemes érzelmeket, melyek az én t. barátomat tegnapi felszólalásában vezérelték, tudom, hogy nem vezérelte őt semmi egyéb, mint azon őszinte hazafiúi vágy, a mely mindnyájunk keblében él, hogy vajha lehetővé volna tehető még az, hogy mi horvát testvéreinkkel igazán miiít testvérek együtt élhessünk, mint együtt éltünk századokon át. De hát kérdem én t. barátomtól: igazán, komolyan hiszi-e ő azt, hogy az itt tervezett concessiók erre a czélra fognak vezetni? igazán hiszi-e, hogy ily csipp-csepp dolgokkal minekünk sikerülni fog megkérlelni a horvátok gyűlölséget ? Iszonyúan téved! Ép az ellenkező hutása lesz: vérszemet fognak kapni, azt fogják mondani, a mit már beszédem elején mondottam : „lázadtunk, czélt értünk, lázadjunk tovább és nagyobb mérvben és még nagyobb czélokat fogunk elérni." T. képviselőház! Azt monda tegnap Thaly Kálmán t. barátom, hogy az a fehér lap, a mely most annyi bajt okoz nekünk, a magyar történelem fekete lapja gyanánt fog mindig szerepelni. Méltóztassanak elhinni, hogy ez nem phrasis, hanem nagyon szomorú és komoly megczáfolhatatlan 14