Képviselőházi napló, 1881. XIII. kötet • 1883. szeptember 27–deczember 13.
Ülésnapok - 1881-260
260. országos ttlés október 10. 1883. 97 határai közt mint önálló állam itt áll, mely mint önczél saját létét biztosítani igyekezik. Más megoldási módot én, t. ház, nem ismerek. Én követelem a horvát-magyar kiegyezés revisióját még pedig oly alakban, hogy a Magyarországhoz valóságosan tartozó részek, melyek 1868 óta az országtól elvétettek, Magyarországhoz visszacsatoltassauuk; és ha a horvátok, mint politikai nemzet fölvetik létjogukat és azt hiszik, hogy a magok lábán megbírnak állni, hogy ők nem lesznek kénytelenek jönni sem Magyarországhoz, sem sehova, hogy az ő közigazgatásukat más nemzetek pénzén folytathassák, {Igaz! Igás! a szélső baloldalon) ha elég erősek arra: én részemről azt mondom, menjenek világgá, csatlakozzanak a nagy szláv mozgalomhoz. Mert bocsásson meg t. barátom Irányi, de hiú ábránd azt hinni akarni, hogy azokhrm a válságos perczekben, melyekre Magyarországnak szerintem is nagyon biztos kilátása van, a horvátok velünk egy táborban lesznek. A nemzetiségi kérdés felvetése ezt a dolgot örök időkre lehetetlenné tette. 1848 még intőén néz reánk és még intőbben nézhet Irányi t. képviselőtársamra, mint a ki az akkori események igen tevékeny rendezője, szervezője és résztvevője volt. Én nem birom kivenni azt, hogy honnan meríti optimismusát arra nézve, hogy a szlávságot valaha katastropha idején mi ami táborunkban lássuk? T. ház! Ezen népconglomeratum, melyet az u. n. magyar-osztrák monarchia képez, csak egyféleképen tartható össze. Az erre vonatkozó experimentatió szemeink előtt folyik le. Egy dynastia uralkodik egy conglomeratum felett. Milyen elvek szerint, milyen törekvések azok, melyek ezen dynastiát vezérlik itt és vezérelhetik másutt? Divide et impera: a nemzetiségeknek kölcsönösen egymástól való távoltartása, egyes nemzetiségek által más nemzetiségek felett való suprematia gyakorlása. (Zajos helyeslés a sélsö baloldalon.) Mi az t. ház, mely a dynastiát mindig arra indítja, hogy ne a történetileg, szabadság felé hajló magyarságnak fogja pártját, hogy ne annak érdekeit igyekezett istápolni, hanem hogy mindig kikereste és kikeresi magának azon u. n. érdekes nemzetiségeket, melyek közé a horvátok is tartoznak? Teszi azt azért, mert a hatalom, mely épen csak hatalom, csupán ott keresi a neki való eszközeit, a hol azok megvannak. Ezek pedig oly eszközök, melyek nem vezetnek civilisatióra, melyek nem vezetnek erkölcsi javulásra, hanem a melyek systhematice kardok vagy bárdok a hatalom kezében, melyekkel mindent össze lehet törni, vagdalni. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Hiszen t. ház, a ki a horvát határőrvidéket közvetlen tapasztalatból ismeri, a mint ismerem én magam, hát az látja az egész systemát. A granicsárságnak mindig határozott jelentősége volt Magyarországon. És a granicsárság fogalKÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XIII. KÖTET. mábí'n megtestesült azon administratio is, melyet heváé[ 0 it a pé nz u^yininister ur. Mert micsoda ez a granicsárság voltakéP en ? ^ emberiségnek a maga természetéből való ítéletes kiforgatása. (Igaz! Ugy van! a szélső balon) Hát hiszen ott voltak ezen határőrvidéken a uázközösségek, hol a nagyapa és unoka közti kapcsot, a vérrokonság révén megkülönböztetni nem lehet", felnövelte a gyermeket, mint esetleg az emberiség legyilkolására, préda szerzésére alkalmas eszközt. Ez a granicsár-rendszer s ezzel szemközt áll a kormány és inti Magyarországot, hogy nyújtsa ocla kezét és legyen békülékeny iránta! Es az oda nyújtott kéz harapásban fog részesülni és semmi egyébben. (Helyeslés a szélső baloldalon.) En, t. ház, mint a radicális eszmék híve és egyszerű katonája azt mondom, nem látom a megoldás lehetőséget másban, csupán csak Magyarországnak mint önczélnak létezésében. Es ha a t. ministerelnök ur oly rendkívül fontosságot helyez erre a vitára és azt mondja, hogy ha valaha szolgálatot tehetett ezen nemzetnek, most teszi a legnagyobb szolgálatot, midőn ezen politikát ajánlja: hát én ezt határozottan tagadásba veszem. Én egy szolgálatot ismernék a ministerelnök ur részéről,(Halljuk!) egyetlenegyet és én volnék az, a ki azért kifejezném neki elismerésemet s ez az elhatározás: hogy egyszer már álljon félre és engedje meg, hogy mi a magyar nemzeti politikát realizálhassuk. (Za]os helyeslés a szélső baloldalon, Ellenmondások a jobboldalon.) Én pártolom a Helíy t. k épviselőtársam határozati javaslatát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hoitsy Pál: T. ház! Érzem, hogy a jelenlegi vitát hosszasan húzni sem nem loyalis dolog, sem nem okszerű; ha mégis felszólalok, teszem azért, mert néhány szempontot kiemelni ezen kérdésnek megítélésében kötelességemnek tartom. Az ált dános álláspontra, melyből e.^en kérdést megítélni egyedül kell és lehet, tökéletesen osztozom azon nézetben, a melyet t. barátom Hermán Ottó épen az imént előttünk vázolt. Politikában nincsenek elszigetelt kérdések ; a jelenlegi, úgynevezett horvát czímerkérdést is nem szabad elszigetelt ténynek tekintenünk, hanem kell teljes összefüggésben, abban az egész hosszas lánczolafban, a tényeknek egész hosszú sorozatában, a mely belejátszik. Nem a czímerkérdés feletti conflictus ez csupán, hanem egyik ténye azon hosszú, azon nagy küzdelemnek, a mely most a kelet és nyugat uralma felett foly; egy kis előcsatározás, az előőrsök összekocezanása, de a melynek meglesz a maga következménye, mert egész sorozatával a tényeknek függ össze. Érzi ezt t, ház, maga a ministerelnök ur is. Nem ítéli meg ő sem a dolgot ugy tisztán ezen czímerkérdés ötletéből, mert ha ugy ítélné meg, mert ha ő csupán 13
