Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-225

225. országai ä e földön maradni, eltűnni kell és azért is a keresztény világban mindazok, kik templomaik küszöbét átlépik, leteszik azok ajtai, kapni előtt az egymás iránti gyűlöletet s közösen leborulnak azon legfelsőbb lény, a szeretet, a békének istensége előttAz egyházak szószékeiről minden egyes felekezet lelkészei részéről csakis a szeretet, a béke igéi hirdetendők és hirdethetők, azok pedig, kik ezzel ellenkező tanokat térj észtének isten házában, ennek sugárzó színe előtt, azok nem küldetésükben, nem hivatásukban járnak el. Ennek nem hivatása ecelesia militansnak lenni, hanem isten házának maradni és azért azon szép autonómiájával csak élnie lehet, de visszaélni vele, a törvényeink védelme alatt álló autonómia érdekének szempontjából is, nem szabad; mert legyünk igazságosak s ismerjük el, hogy egész Európában oly szép egyházi autonómia nem létezik, mint itt Magyarországban, melynek törvényhozása, a kormány jóindulatú initiativájára, ennek erre vouatkozó határozatait királyi legkegyelmesebb szentesítés után a törvények nagy könyvébe iktatta és ez által az általános szavazatjog alapján épült legliberálisabb egyházi autonómiának alapját rakta le és alkotmányunk védpajzsa alá helyezte. Hol van ennél különb egyházi autonómia ?! Talán a szent Oroszországban, hol a ezár pápa, minden, csaknem isten?! Szerbiában'? Hol a király a volt érseket felfüggesztette ]—mert Oroszországban járt s hazája ellen, ennek ellenségeivel conspirálni mert — mit nagyon bölcsen hazája iránti kötelessége tudatának teljes érzetében tett? Mert minden országkormányának kötelessége mindazon egyházi al- és főpásztorok ellen, kik az állam külellenségeinél árulkodni járnak, ilykép eljárni. Vagy van Romániában ilyen autonómia? honnan határainkon keresztül az ismert irredentistaféle mozgalmak terjesztetnek, a minek leendő meggátlása, magasabb államérdekek szempontja dictálta kormányunknak e javaslat beterjesztését? Bizony nincs! — Es azért, mit egykor Ferencz császár-király egy nála Bécsben megjelent magyar küldöttségnek mondott: „Totus mundus stultisat, et vult habere constitutionem; vos habetis unain, ametis illám, uti etiam ego amo" —igy szeressék azok tagjai is szép egyházi autonómiájukat, becsüljék meg azok, kik annak törvényes élvezetében vannak. Ez azonban menhelyül soha sem szolgálhat oly temészettí tüntetéseknek, melyek államiságunk elleni tendentiáknak tüneteiként kell hogy tekintessenek, miután annak mázával birni látszatnak. És azért ne akarják saját kezeikkel azon erős alapokon álló autonómiát megingatni, mint Sámson megingatta azon terem oszlopait, melynek KÉPVH. NAPLÓ. 1881 —84. XII. KÖTET. i április 14. 1S83. gg fedele alatt állott, mert nem lesz egyhamar bárki is, ki ^azt romjaiból újból felépíteni képes lenne. Tehát ne irják a túlbuzgók egyházaik falaira egy láthatlan kéztől vezéreltetve: „Mene, Thekel, Upharsin" vésztjelző szavait, hanem kövessenek egy a körülményekkel és viszonyokkal számoló, csakis az elérhetőt czélzó rationabilis politikát s törekedjenek, hogy a szerint; ,,in qua sede sedes bene sede, et ex illa non recede", azon székben jövőre is ülve megmaradni, melyet a múlt törvényhozás bölcsessége részére biztos alapokon emelt. Ezen nézeteknek, mint ugyanezen egyház híve, kifejezést ennek érdekében adnom csakis legjobb indulatomnak kifolyása volt. Legyen szabad most ezen szász, illetőleg román mozgalmak politikai oldalára röviden, a legnagyobb objectivitással, szinte minden recriminatiók szándéka nélkül kitérnem. Romániából is nem a legkedvezőbb szellők lengedeznek át hozzánk a nélkül, hogy ennek okát tudnók és ismernők. De mivel is szolgáltathatott államunk erre csakis ürügyet a múltban és jelenben? — Hát oly hamar elfeledik azok, kik önmagukról állítják, hogy „Tzine minte", vagyis a román nem tud felejteni — mindazon jó szolgálatokat, melyeket monarchiánk és hazánk a románoknak tett, mikor ellenségeitől, a törököktől üldöztettek ? Es legyen megengedve a Romániában mutatkozó jelenségekről szóló s az odavaló lapokban megjelent, ellenünk gyűlöletet lehellő s terjesztő több rendbeli hírekről szólanom. Ki ne ismerné azon izgató hangot, melyen több oda való lap hazánkról, monarchiánkról szól? pedig mit vétett ez Romániának? — mivel és hol sértette ez annak érdekeit ? Nem gróf Andrássy kitűnő volt külügyérünk volt első, ki elismerte annak függetlenségét, mikor az csak souverain állam volt, az által, hogy megkötötte az első kereskedelmi szerződést vele. Nem monarchiánk első küldöttje, mint követ legelőször jelent meg ott — mig Oroszország csakis residenst küldött. Nagyon csalatkoznának azok, a kik ezen lapok, minden ok és alap nélküli rágalmainak s becsmérléseinek hitelt adva — azt hinnék és azzal magukat ámítani akarnák, hogy szent István birodalma bármily nyelvű, nemzetiségű, vallású népeit a vész perczében királyunk trónját s hazánk biztonságát, integritását fenyegető veszélyekkel szemben egy táborban nem találná shogy találkozhatnának olyanok, kik ennek külellenségeivel szövetkezni s ennek integritásából csak egy talpalatnyi földnek átengedésére szövetkezni, vagy ezekkel titkos utón összeesküdni tudna! Ilyenek nem léteznek hála istennek e szép, nagy hazának polgárai között, mert Ephialteseket nem szültek eddig hazánk anyái és ha egy ily el12