Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-223

223. országos ülés április 12.1883. 59 De a szabatosításnak másik részét, megvallom ezélszeríínek nem látom. Először — bocsásson meg t. barátom, hogy emlékeztetem reá — hogy nem is szabatos. Minő intézetekről van itt szó ? Felekezetek által fentartott intézetekről. Ezekre nézve a ministernek nincs sem rendes, sem rendkívüli fegyelmi közege. (Ellenmondás.) Igenis nincs, mert a fegyelmi hatóságot és hatalmat ezen intézetekben gyakorolj a maga az egyházi főhatóság, annál fogva stricte véve,ennek tulajdonképen értelmenincs,hogy ezen intézetekre nézve rendes fegyelmi közegeit bizza meg a minister, mert ezen intézetekre nézve a ministernek azon közegei, melyek az ő közvetlen vezetése és rendelkezése alatt álló iskolákban vannak, csak oly magán emberek, mint péld. én vagyok. De tudom én, hogy t. barátom nem azért tette bele ezen szót, mintha ő ezen felekezeti intézetekre nézve a rendes fegyelmi közegeket akarná alkalmazni; hanem mert ő ugy gondolkozott, hogy ezektől helyesebb eljárás várható és az illető felekezetek nagyobb bizalommal tekintenek oly vizsgálatra, melyet oly közegek teljesítenek, melyek más intézetekre nézve rendes fegyelmi közegek, mintha a vizsgálatot [egy külön arra kiküldött közeg teljesítené. Gondolom, ez volt alapja és értelme érvelésének. Azonban én arra figyelmeztetem a t. házat, hogy fájdalom, — és ezt azon állásponton, a melyen én állok, bátran ismételhetem, a mi összes középiskoláink felekezeti rendszerre vannak alapítva és ennél fogva azon fegyelmi hatóságok és közegek, melyek egyik vagy másik kathegoriába tartozó iskolákra nézve fennállanak, többékevésbé felekezeti színezettel bírnak. Már most kötelezni a ministert arra, hogy minden esetben kénytelen legyen oly vizsgáló-közeget küldeni ki egy felekezeti iskolába, mely az ő közvetlen vezetése alatt álló iskolákban rendes fegyelmi közeg ugyan, de a mely talán épen ezen állása miatt azon iskolában bizalmatlansággal fogadtatik és bizonyos visszatetszést gerjeszt, mely iskola talán ezen rendelkezésben azt látná, hogy legalább esetleg a minister közös fegyelmi hatóság alá akarja vonni ezen iskolákat — ez azon megejtendő vizsgálat pártatlansága és annak érdekében, hogy a vizsgáló-közegre bizalommal tekintsenek azon intézetekben, igen gyakran káros és sérelmes lehet. Ezért én helyesebbnek tartom a javaslat eredeti szövegét, mely a ministernek saját felelősségére szabad választást enged, hogy a körülmények szerint vagy egyéb iskolákban való rendes fegyelmi közeget, vagy más egyént bízzon meg a vizsgálat teljesítésével, Igen gyakran megtörténik, hogy sokkal nagyobb bizalommal fogadják ily kényes ügyekben a vizsgálat eredményét, ha azzal ugyanazon felekezethez — vagy pedig ugyanazon nemzetiséghez tartozó egyén bizatik meg; már pedig ez igen gyakori esetben meg lenne akadályozva az ajánlott módosítás által. Ennél fogva én az eredeti szöveg fentartását pártolom. (Helyeslés.) De még egyet vagyok bátor hozzá tenni, t. i. azt, hogy óhajtanám a szöveget, a mi tisztán stylaris természetű dolog, — kissé preacisebbé tenni és az eszmét világosabban kifejezni. Kovács Albert t. barátom gondolatát alapul véve és az ő szives engedelmével jó részben elsajátítva azon gondolatot, melyet ő kifejezett módosítványában, én a következően szövegezett módosítványt nyújtom be — a mely, mondom, legnagyobb részben abból van elsajátítva, melyet ő benyújtott. (Halljuk!) A.szöveg igy hangzanék: „Ha a kormány valamely felekezeti középiskolában erkölcsi bajoknak, vagy államellenes iránynak jönne tudomására és ezek ellenében az iskola illetékes felekezeti főhatósága utján gyökeres orvoslást nem szerezhetne, j'oga és kötelessége a vallás- és közoktatási ministernek a saját rendes vagy e ezélból különösen kiküldendő közegei által megejtendő — e helyett tegyük „teljesítendő" — vizsgálat után, ha a vizsgálat alapján oly tények állapittatnak meg, melyek a minister rendelkezése és közvetlen vezetése alatt álló intézetek igazgatója és tanáraira nézve hivatalvesztést vonnának maguk után, az illető veszélyes egyének eltávolítását azon iskolából követelni — ellenük, a mennyiben" stb. maradna. Itt tehát azon különbség van a két módosítvány közt, hogy én egyenesen a vizsgálat érdekében megengedem a ministernek, hogy ne csak saját közegeit használja; másodszor általában, hogy nem az állami szót használom az iskolákra nézve, hanem használom azt a szót,melyet a törvénymindig használ, t. i. a minister felügyelete és rendelkezése alatt álló iskolák. Még egy megjegyzésem van és ez vonatkozik a Gáli József képviselő ur módosítványának második pontjára. Midőn a felekezeti főhatóság felszólittatik, hogy járjon el, szerezzen gyökeres orvoslást és ő eljár és nem szerez gyökeres orvoslást, midőn tehát a vizsgálat bekövetkezett és annak eredménye felett határozni kell, akkor a képviselő ur kívánsága szerint még előbb a felekezeti főhatóság hallgattassák meg. Én megvallom őszintén, hogy ebben a stádiumban a meghallgatást tökéletesen feleslegesnek tartom. (Helyeslés.) A törvény abból indul ki, hogy az állam nem avatkozik mindjárt a dologba, hanem a felekezeti főhatóságra bizza, hogy járjon el, vizsgáljon, intézkedjék. De ha egyszer be lett bizonyítva, hogy a felekezeti főhatóság nem intézkedett, mert csak ezen esetben következik be az állami vizsgálat, akkor én a teljesített állami vizsgálat után, a további meghall8*