Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-223
m £23. országos ülés április 12. 1883. jóváhagyásaira nincs bízva. E középi d .ólai törvényjavaslat tehát a Magyar- és Erdélyország közt létrejött szerződésszerű kétoldalú unio-törvényt sérti meg. Ennélfogva t. ház, én a 49. §-t kihagyandónak tartom. Szilágyi Dezső: T. ház! A 49. §. ellenében felhozott módosítványokban számos érdemleges kifogás emeltetik és ha jól fogtam fel, előttem szólt képviselő urnak fő kifogása az, hogy itt egy határozatlan jog adatik a kormánynak az erkölcsi bajok és az államellenes irány általános felemlítésével és hogy, a mint ő magát kifejezte, ezen alapon minden felekezeti tanintézetet állandó ostromállapotba helyezhet a kormány. De t. ház, ha ennek ellenében az előttem szólt képviselő ur és Gáli József képviselő ur a garantiát abban keresi, hogy csak azon esetben lehessen ezen módhoz • nyúlni, hogy ha az erkölcstelen és államellenes irány a büntető törvénykönyv által tiltott cselekményekben jelentkezik, mert ez az, a miben Gáli József képviselőtársam módosítványának egyik súlypontja fekszik és a mire előttem szólt képviselő ur czélzott: akkor nékem t. ház, nyíltan ki kell mondanom, hogy ezen meghatározás teljesen elégtelen. Ha az volna meggyőződésünk, hogy a büntető törvényben megállapított bűncselekmények oly kimerítők, hogy minden a közhatalom beavatkozását méltán kihívó erkölcstelen vagy államellenes irány annak körébe esik, akkor minden baj nélkül volna ezen módosítvány elfogadható. De miről van itt szó t. ház ? Méltóztassék csak jól megnézni a szöveget. Azon cselekményekről, melyek nem mindig bűncselekmények, a melyek nem esnek a büntető törvénykönyv súlya alá, hanem fegyelmi vétségek. A fegyelmi vétségek, a melyek nem esnek büntető törvénykönyvi szabáyozás alá, lehetnek oly súlyosak, hogy azok a anärnak eltávolítását, elmozdítását a tanszékből teljesen igazolják. Ha tehát elismerjük azt, a mit ta világ minden törvényhozása elismert, hogy vannak fegyelmi vétségek súlyosak, terhesek, a melyek a büntető törvény körébe nem esnek, épen azért, mert fegyelmi vétségek, mert bűncselekvénynyé azokat ezen értelemben minősíteni akarták : akkor gondoskodni kell arról, hogy ezen fegyelmi vétségek nemcsak a megfenyítést, de az azokban jelentkező káros és veszélyes irány az ellensúlyozást és orvoslást is megtalálja. Ez az, a miért én elvileg nem járulhatok azon állásponthoz, hogy az ily beavatkozásnak csak azon esetben legyen helye, ha a büntető-tövényköny által tiltott cselekményben jelentkezik az alkotmány és államellenes irány. (TJgy van! a jobb- és baloldalon.) Es ez oka annnak t. ház, hogy túlzottnak, hogy kimondjam, alaptalanak tartom az előttem szólt képviselő urnak azon félelmét, melyet talán ő sem táplál egészen, hogy ezen törvény folytonos ostromállapotba fogja helyezni a felekezeti tanintézeteket. Nem azt helyezi, hanem azon ostromállapotba jutnak — a mint, hogy kétségtelen, hogy ezen törvény alapján juthatnak — azon tanárok első sorban, a kik az oktatásból fegyvert akarnak kovácsolni, nemzetiségi izgalmak táplására, (Igaz! TJgy van!) államellenes hangulat és érzület mesterséges előidézésére. (Élénk helyeslés.) A törvény szigora tehát azok ellen van irányozva, a kiktől első sorban függ az, hogy ez mindenesetre ugy az államra, mint a felekezetre nézve mélyen sajnálandó állapot be ne következzék. D e másodsorban ostromállapotba helyezi a felekezeti intézeteket, az egyházi főhatóságokat, ha azok, midőn ily üzelmek ellen felhivatnak kötelességüknek loyalis teljesítésére, ugy a mint a törvényjavaslat ezt szándékolja, ezen kötelességüket loyalisan és ugy, a mint az állampolgári hűség az állam irányában kívánhatja, teljesíteni elmulasztják. Csak kisegítőleg lép az állam hatalom oda; de azután, ha az a súlyos eset elérkezett, hogy az erre hivatott főfelügyelő hatóságok, az egyházi hatóság, állampolgári hűségi kötelezettségüket nem teljesítik, akkor az állam nembirna hivatásának öntudatával, ha ily eljárás ellen a leghatározottabban fellépni vonakodnék. Ezért én alapjában és eszméjében ezen szakaszt teljesen elfogadom. De viszont be kell ismernem azt, hogy az a törvényhozási gondolat, a mely ezen szakaszban le van fektetve, a szövegezésben bizonyos szabatosságot méltán megkíván és ezen szabatosításra czéloz t. barátom Kovács Albert indítványa, a melyet azonban én csak részben fogadok el. Ez az indítvány t. i. szabatosítani igyekszik a szakaszt két irányban: első irány az, hogy azt mondja, hogy szoríttassák meg a minister, hogy ne küldhessen ki különös közeget ily intézetbe a vizsgálat teljesítésére, hanem mindég rendes fegyelmi közegeit használja. A második pedig az, hogy ha a vizsgálat megtörtént, a tanár elmozdítását az állam se követelhesse egyéb esetben, mint a mely esetben a maga intézeteiből is elmozdít tanárokat, azaz ha oly fegyelmi vétség állapíttatott meg, a mely fegyelmi vétség a minister közvetlen rendelkezése alatt álló iskolákban a tanár eltávolítását vonja maga után. Sietek megmondani t. ház, hogy ezen szabatosításnak második részét én teljesen helyesnek és olyannak tartom, a melynek ellenében azt hiszem, a ház egyik oldaláról sem lesz ellenvetés. Mert itt fegyelmi vétségről van szó; ha tehát azon jog, melyet az állam kisegítőleg vesz igénybe — miután első sorban intézkedni a felekezeti főhatóság van hivatva, csak ha ez elmulasztotta az intézkedést, lép elő az állam fegyelmi hatalma — gyakoroltatik s valamely tanár elmozdítását követeli, meg kell mondani magában a törvény szövegében, hogy ez esetben oly súlyos fegyelmi vétségnek kell kikerülnie, mely egyéb intézetekben is a tanár elmozdításának alapját képezi.
