Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-241

241. országos ülés májas 5. 1S83. 383 be, a megkegyelmezés végett akkor is felterjesztéssel élt, mikor az illetők azt nem kérelmezték ? Ha mind az igaz, kérdem: mivel tudja a minister ur az ilyen rendszertelen, egymástól elütő és igy méltán részrehajlónak látszó eljárását indokolni: és a jövőre való tekintettel kérdem, mily módon lehet annak, ki kegyelemért folyamodik, a minister ur jóindulatát s kegyességét megnyerni, vagy elveszteni ? (Felkiáltások a szélső báloldalon: Ez a fődolog!) Ezekre a kérdésekre válaszolok. A nevezett urak, de azonkívül b. Mikos János is, három párbaj miatt elitéltetvén, kegyelemért folyamodtak, Ernuszt Géza közvetlenül ő Felségéhez, a többiek együttesen a ministerium utján ő Felségéhez. A folyamodások a rendszeres, szabályszerű tárgyalások alá bocsáttattak. Kihallgattatott a kir. ügyész, a törvényszék és a főügyészség. A királyi ügyész és a törvényszék mindnyájukra nézve pártolókig nyilatkozott, a főügyészség azonban attól eltérőleg nem mindnyájukra, utalva különösen azon körülményre, hogy a párbajok a büntetlenség reményében, utóbbi időben fontosabb okok nélkül nagyon is elszaporodtak, (Ugy van! a jobboldalon.) Ezen vélemények a ministeriumban tárgyalás alá vétetvén, én az ügyiratokból meggyőződtem arról, hogy azok, a kik előidézői, okozói ezen párbajoknak, az én részemről kegyelemre nem ajánlhatók. (Egy hang a szélső balfelől: Helyes!) Felterjesztetett azonban az ügy egész állása, felterjesztettek az illetőknek a kérvényei, a vélemények, sőt a pernek összes actái, a mint ez szokásban van. A korona javaslatomhoz képest döntött. Ha a t. képviselő ur bővebb tájékozást szerzett volna, akkor megtudta volna, hogy nem íMZi az egyetlen eset, hanem hogy 1881 -ben két, 1883-ban egy egyén van a nevezetteken kivül és azóta ismét egy egyén, a ki nem folyamodott, kiállották a büntetést. T. képviselőház! A büntetőtörvénykönyv a párviadalt, mint vétséget büntetéssel sújtja, ugy a mint ez a többi államokban is történik. És ez nem is lehet máskép, mert az állam az önsegélynek ezen illetéktelen és a jogrenddel ellenkező alkalmasását nem ignorálhatja már azért sem, mert az uralkodó nézeteknél fogva az egyesek szabad elhatározására igen nagy behatással van; a mi még nagyobb lenne, ha a törvényhozás az iránt egyáltalában nem intézkednék. De másrészt nem lehet tagadni, hogy a párbajvivók küzül sokan — a kihívott, de némelykor a kihivó is — egy bizonyos morális pressio alatt állanak és alig lesz köztünk valaki, a ki kétségbe vonja, a mit már a múlt században egy híres német publicista mondott, hogy a párviadalok esetében igen gyakran az illető áldozatot hozni kénytelen azon nézeteknek, amelyek bizonyos társadalmi körökben — különösen azokban, a melyekben él — uralkodnak. Megtörténik, hogy több esetben, a hol az utóbb említett momentumok túlsúlyban voltak, a párbaj indokára, annak körülményeire és azon pressióra való tekintettel, a melynek az illetők ki voltak téve, megtörtént, hogy a megkegyelmezés megadatott; megadatott egy esetben, a mely a büntetőtörvénykönyv behozatala előtt történt, de elbírálás alá azután került, folyamodás nélkül a korona azon kétségtelen jogánál fogva, hogy a kegyelmezés nem az illető kérelmétől vagy elfogadásától, hanem közjogi szempontból a körülmények tekintetbe vételével gyakorolható és gyakoroltatik. Ebben nincs rendetlenség, mert t. képviselőház, miután elvül sem azt nem lehet felállítani, hogy minden esetben kell a kegyelmezési jogot gyakorolni, mert az a törvényt hatályából, czéljából tökéletesen kivetkőztetné, sem azt, hogy soha sem lehet gyakorolni, mert az ismét a fejedelemnek megkegyelmezési jogát megsemmisítené: nem lehet egyebet, mint megvizsgálni a körülményeket és a concret eset körülményeihez képest megtenni a javaslatot és az indítványt. A ministeriumban minden kegyelmezési ügyben, nemcsak párviadalban, hanem másokban is, az illetőknek ténykedése és tevékenysége, melyet kifejtettek a cselekmény alkalmával, vizsgálat alá vétetik, bírálat alá vétetnek mindazon momentumok, melyek a bűntény vagy vétség, egyszóval a büntetendő cselekmény körülményeire vonatkoznak és azokból következtetve történik azután a javaslat, az indítvány. A javaslattétel a ministert, a döntő szavazat mindig a koronát illeti, de a ministeri felelősséget az ellenjegyzés kétségtelenül megállapítja. Ez volt az eljárás eddig is, ez volt a jelen esetben is. Az én jóindulatomtól itt, úgyszólván, semmi sem függ, hanem függ az ügy állásától és a fenforgó körülményektől és biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy azon urak közül, a kik a kérdéses esetben kegyelemre ajánltattak vagy a kikre nézve nem történt az ajánlás, a felterjesztés és a legfelsőbb elhatározás előtt magán kihallgatáson személyesen nálam senki sem volt. Sőt, ha ajánlásról és támogatásról lehetne szó, épen Ebergényi István volt az, a ki támogatásban és ajánlásban részesült oly férfiutói, a kit személyes tulajdonságai és érdemeinél fogva nagyrabecsülök és a kinek hogy ezen kívánságát nem teljesíthettem, én fájlaltam leginkább ; de ez esetben sem vezetett más, mint kötelességérzetből eredő törekvésem, hogy a párviadalt tiltó törvények tekintélyének fentartásával a kegyelmi jog alapjául szolgáló méltányossági okokat kellő összhangzásba hozzam. (Elénk, helyeslés jobbfelöl-) Kérem a t, házat, méltóztassék tudomásul venni válaszomat. (Helyeslés a jobboldalon.) Komjáthy Béla: Aministerur ugy látszik,