Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-222

32 222. országos ülés április 11. 1881 tosak voltak, hogy utódaik számára még ezen eautelával is éltek. És hogy Angol- és Poroszország törvénytudósai és államférfiai — hogy többeket ne említsek, nem ugy vélekednek, mint t. barátom, azt élő példával bizonyítom. Ugyanis ok is garansai a vesztfáliai békének és az abba beczikkelyezett linczi békének, mely a magyarországi és erdélyi protestánsok jogait biztosítja,- és mikor a pátens idejében, tehát nem olyan nagyon régen, megtámadtattak ezen jogok, boldogult Zsedényi Ede akkori udvari tanácsos a német császár felvilágosítására Berlinbe ment és Török Pál superintendens azon küzdelem történetét legjobban ismervén, adhat felvilágosítást t. barátomnak, hogy Anglia is fentartotta azon, a protestánsokra nézve életkérdést képező jogot és az angol és porosz követ Bécsben a protestánsoknak megtámadott alkotmányos jogának megtartását nagyon is élénken támogatta. így tehát nemcsak azon elvhű ellentállás törte meg nálunk a bécsi felforgató politika támadásait, de ezen linczi békekötésnek külföldi garans államainak interventiója is. Ezt akartam t. ház, constatálni a mi jogainknak természetére nézve. És igy gondolkozván, az 1842/43-iki országgyűlés is, mikor a főrendiháznak azt az ismeretes üzenetet küldte, mely többször idéztetett már, nem egyszerű törvényeknek declarálta a mi jogainkat, hanem oly nemzetközi jogoknak, melyek ne nyúlj hozzámot képeznek és a nemzet érdekében kell, hogy olyat képezzenek, az akkori 1843-iki alsóház egyhangúlag hozott határozata értelmében. Ha most már t. ház, ezen nagy nevezetes factorok, Angolország, Poroszország államférfiai, az 1843/44-iki magyarországi bölcs törvényhozók mindnyájan tévedtek, akkor elismerem, hogy én, Kiss Albert, Mocsáry Lajos, Hegedűs László barátaim is, mi mindnyájan felekezeti trombitások, a hogy méltóztatott a t. ministerelnök ur elnevezni, — büszkék vagyunk arra a czímre — mi mindnyájan nem szegy éljük ha vétettünk volna. De én legkevésbé sem ismerhetem el azt, hogy bármely oldalról vettessék szememre, akkor, mikor tegnapelőtti beszédemben nyílván kifejezve, hogy a törvény határai közt törvényes eszközzel passiv resistentiára utaltam, valami rendkívül hallatlan felforgató tendentiákat hirdettem volna. A ki a magyar történelmet ismeri, az ezt nem állíthatja, mert hiszen a passiv resistentia a magyarországi protestantismus történelmében nevezetes szerepet játszik. Az tehát a nitroglicerinista, a ki a békekötéseket támadja meg és a szerződéseket nyilvánítja érvényteleneknek, nem pedig az, ki a törvény korlátai közt a passiv resistentia jogára utal. Ezt akartam constatálni. Németh Albert: T. ház! A Helfy és Kiss Albert t. barátaim közt incidentaliter felmerült rövid polémia engem is felszólalásra késztet. Nem értek egyet Helfy t. barátommal a tekintetben, hogy mint e párt tagja,álláspontunknak gyengítését látnám abban, hogy ha békekötésekre hivatkoznám. Mert hiszen ő szerinte ezen párt akként követne el Önmaga ellen cardinalis hibát — mert akkor a túloldallal szemben nem hozhatnók fel mindannyiszor, hogy mi principialis pártálláspontunknál fogva az 1867-iki kiegyezést nem tekintjük oly cardinalis törvénynek Magyarországon, mint ők, kik azon nem változtathatnak, mi pedig változtatni óhajtunk rajta. Nego majorem et ruit consequentia. Tagadom ezen felállított thoeriát és megbukik a levezetett következtetés. Pártolom Kiss Albert barátomnak, mint protestáns embernek hivatkozását a linczi és bécsi békekötésekre. Pártolom Helfy képviselő úrral szemben azért, mert az 1867-iki kiegyezés jogokat rombol és megsemmisíti Magyarország cardinalis jogainak azon részét, mely pl. a nádor választásában rejlik. Az 1848: 3. t.-cz. 4. §-át kitörli, mely világosan rendeli, hogy a parlament fel nem oszlatható a király által mindaddig, mig a múlt évi zárszámadások megvizsgálva s az előtte álló évnek költségvetése megszavazva nincsen. No t. ház, én ezen a helyzeten, mint e párt minden tagja, változtatni akarok, de nem akarok változtatni a protestáns vallásfelekezetet követő polgártársainknak a linczi békekötésben praecisirozott jogaiban, mert ezeket a magyar törvénykönyvbe beiktatott oly cardinalis tulajdonnak tekintem, melyhez hozzányúlni s melyet kétségbe vonni nem szabad. Az 1790/91-iki XXVI. t.-cz.-ben világosan benfoglaltatik, hogy az 1608. és 1647 években kifejezett minden jogai a protestánsoknak sértetlenül fentartandók, mert nem a hadakozó felek, nem csak az osztrák császár, hanem a pozsonyi diaetán ő Felsége a magyar király esküdött meg erre és igy a bécsi és linczi békekötésben részletezett jogait a protestánsoknak újra a magyar törvényekben sanctionálta és roborálta. Egyébiránt a szőnyegen levő szakaszra nézve, a mennyiben Berzeviczy képviselő ur módosítványa egészen kimerítő, én azt pártolom, mert a hol mondva van, hogy a tanárok alkalmazására nézve az eddigi gyakorlat érintetlenül hagyatik, az rám nézve tökéletesen kielégítő. (Helyeslés.) Hegedűs László: T. ház! Minthogy tegnapelőtti beszédemben én szintén hivatkoztam békekötésekre, kénytelennek érzem magamat, hogy a Helfy t. barátom által felhozott téves nézet ellen igen röviden felszólaljak. (Halljuk!) Már az általános tárgyalásnál is nem tudom, melyik képviselő ur, épen ugy fejezte ki magát, hogy ez nem volna egyéb, mint az áílamnak az ő polgáraival való szerződéses viszonya. Itt rejlik a nagy tévedés, mert a békekötések fejedelem és fejedelem között köttettek és annak azután némely pontjait az osztrák tartományok rendéi, mint Sziléziában, megerősítették; és hivatkoz-