Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-222

222. országos filés április 11. IS83. 27 A 27-ik szakasz első bekezdése azt mondja, hogy: „Minden középiskola az igazgató közvetlen vezetése alatt áll". Ez t. ház, kétségtelenül nagyon helyes, mivel a tényleges viszonyoknak, mivel a dolog természetének megfelelő. De midőn aztán ugyané törvény és a mi több, ugyané szakasz közvetlenül következő kikezdése olyan középiskolákról szól, melyek a vallás- és közoktatási minister közvetlen vezetése alatt állanak, akkor t. ház, nézetem szerint szemben állunk a szabatosságnak egy oly nagymérvű tökéletlenségével, egy oly kirívó hiányával, a melyen — ha már kikerülte a szakbizottság figyelmét ~ javítani, nélkülözhetlen szükségessé válik. Azt hiszem tehát, hogy a 27. szakasz 2-ik kikezdésében ezen szavak: „és közvetlen vezetése alatt", mint igazolatlanpleonasmus egyszerűen kihagyandók, kihagyhatok pedig minden aggály nélkül annyival inkább, mivel az itten használt rendelkezés szó tökéletesen és — tekintettel a kormány felügyelete, de nem rendelkezése alatt álló intézetekre — kellő praecisióval mindazt kifejezi, mi a törvény kérdésben forgó intézkedése által contemplálható. Ehhez képest lesz szerencsém egy kizárólag irályi jellegű módosítást benyújtani, melyet, a mennyiben Berzeviczy t. képviselő ur szövegezése el nem fogadtatnék, a szövegezési terminológia szabatossága érdekében tiszteletteljesen elfogadásra ajánlani bátor vagyok. Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa Spóner Andor módositványát). Porubszky Jenő: T. ház! A 28. §-ra vonatkozólag Berzeviczy Albert t. képviselőtársam által beadott módosításhoz én is hozzájárulok és bátor vagyok egy toldást indítványozni, mely azt czélozza, hogy a minister közvetlen vezetése alatt álló megürült, vagy rendszeresítendő tanári állomások szabály szerint kihirdetett pályázat által töltessenek be, illetőleg az ilyen tanárok pályázat mellett neveztessenek ki. Ez indítványom magából a törvényjavaslat szelleméből indul ki. Ugyanis a törvényjavaslat 33. §-a kimondja, hogy az ilyen tanintézeteknél alkalmazott tanárok az állami tisztviselők sorába tartoznak; már pedig az állami tisztviselők pályázat által neveztetnek ki. Különben is a pályázat kihirdetése az egyedüli mód, mely szab ad versenynek tért nyit, annak lehetőségét biztosítja és azonfelül lehetővé teszi, hogy a jobb és érdemesebb választassák ki. Habár tudom, hogy a törvényjavaslat az ellenkező álláspontokra nem helyezkedik és hogy a múltban is ezen gyakorlat követtetett, még sem tartom feleslegesnek, hogy ez a törvényjavaslatba felvétessék. Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! Ez oly természetű intézkedés, mely nem a törvénybe való. Egyébiránt rendesen ugy is ily módon történik a kinevezés. de megint vannak oly esetek, hol az intézet kára nélkül nem lehet a minister kezét megkötni; mert némelykor gyors kinevezésre van szükség, megvan az alkalmas egyén és ha ezen módosítvány elfogadtatnék, a minister nem volna jogosítva rögtön intézkedni. Az indítvány mondom helyes, de nem a törvénybe való és szükségtelen, a nélkül is ezen eljárás követtetik. (Helyeslés.) Rakovszky István jegyző (olvassa Poruhszky Jenő módositványát): „A minister közvetlen vezetése alatt álló középiskolákban a rendes tanárok szabályszerűen kihirdetett pályázat utján neveztetnek ki". Kiss Albert: Mielőtt a tárgyalás alatti szakaszoknak lényegéhez szólnék, méltóztassék megengedni a t. ház, hogy csak igen röviden feleljek Helfy Ignácz t. képviselőtársam tegnap egyenesen hozzám intézett kérdésére. (Halljuk!) Sajátságos az a helyzet, melybe mi itt, kik autonomicus jogaink védelmére felszólaltunk, jutottunk. Egyfelől a t. ministerelnök ur felhív, figyelmeztet bennünket, vigyázzunk, nehogy ilyen és ilyen következményekre jussunk, majd vádol bennünket, midőn azt mondja, hogy politikai intentiókért magát az autonómiát, az egyháznak javát is veszélyeztetjük. És midőn egy oldalról először intve figyelmeztetünk, másodszor vádoltatunk: akkor előáll Helfy Ignácz t. képviselőtársam és azt mondja nekünk: eddig még mindig csak azt hallotta tőlünk, hogy nem akarjuk a szöveget, nem akarjuk a módosítványt és nem akarjuk azt, a mit a kormány proponált; mondjuk meg hát, hogy mit akarunk, hogy folytonosan hivatkozunk az 1791: XXVI. t.-czikkre és békekötésekre, ő ismétli azt, a mit a múltkor is mondott, mert ez mély meggyőződése, akár tetszik valakinek, akár nem, hogy ő ezekre a békekötésekre nem ad semmit. Ezen kijelentés után t. ház, valóban méltán mondtam, hogy sajátságos a mi helyzetünk, mert mikor békekötésekre, szerződésekre, országos törvényekre hivatkozva, nem jogot kérünk, hanem megvolt jogainkat akarjuk megoltalmazni és midőn ezt téve, közülünk egy, Thaly Kálmán t. barátom előáll és a passiv resistentiára hivatkozik, melylyel csaknem minden ilyen törvény alkotása alkalmával, elkezdve a bécsi és linczi békekötéseken egészen a mai napig, egyszer katholikus, máskor protestáns rendek, egyszer többen, máskor kevesebben a történelem tanúsága szerint mindig éltek : akkor rendre utasittatik, nyilatkozata rosszalással találkozik, forradalmi tendentiákkal csaknem nyíltan vádoltatik a sajtó terén és midőn oly valóságos forradalmi enuntiatió történik a házban, mint a minő volt Helfy t. képviselőtársamé, (Ugy van! Ugy van! a szélső halon. Ellenmondásolc többfelöl) az általános tetszéssel találkozik, mert hisz békekötésekre, szerződésekre, kétoldalú törvénybe 4*