Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-222

28 222. országos ülés április II. 1883. Iktatott szerződésekre azt mondani, hogy azok nem érnek semmit, ez forradalmi tendentia, ilyenkor szokták a szerződéseket félretaszítani és azt mondani, hogy nem érnek semmit. Ezt előrebocsátva felelni akarok azon kérdésre, hogy mit akarunk mi. Nem akarunk mi semmi rendkívülit, nem mi kavartuk fel e vitát, nem volt óhajtásunk, hogy e tárgy felett vitatkozzunk, nem sürgettük a törvényjavaslat behozatalát, egyáltalán mi oly helyzetben vagyunk, mint a mi a történelemben sokszor ismétlődött és a mit már sokan elmondtak, a bárány és a farkas meséje. Nem mi zavarjuk a vizet és mégis mi támadtatunk meg. Hogy miért védjük helyzetünket, erre könynyü felelni. Az állam, midőn a gymnasiumok felett rendelkezik és magának jogokat vindicál, méltó felvetni a kérdést, hogy minő kötelességeket telj'esít, áldozatokat hoz a gymnasiumok terén. Hisz Magyarországon tulaj donképen az állam által fentartott gymnasium nincs több, mint hét, hét gymnasiuma van magának az államnak. Ezen hét gymnasiumban fentart összesen 88 tanárt, amely 88 tanár közül csaknem fele olyan, mely egy—öt év óta neveztetett ki. Ezzel szemközt igen súlyos a teher, az áldozat, mely reánk a felekezetekre nehezedik. Ha a jelenlegi törvényjavaslat szerint kell az iskoláknak átalakíttatniuk, akkor el fognak hullni azon iskolák, a melyek kisebb városok által egyházilag tartatnak fenn, önmagukat tovább fentartani nem birják, mert lehetetlenné teszi nekik az önfentartást először a népiskolai törvény, mely oly kívánalmakat szabott elő, hogy mai napság Budapest főváros tetemes áldozatok árán sem volt képes teljesíteni és alig tudok az országban egyetlenegy községet vagy várost, mely annyi népiskolát és ugy birt volna berendezni a legnagyobb áldozatok árán, hogy a törvény követelményeinek megfeleljen. Maj d j önnek a reáliskolák, a polgári iskolák, melyek mind terheket rónak és midőn mindez a községre, egyházra, városra nehezül, hogy ezen törvény intentióinak nem tudnak megfelelni, kétséget nem szenved, így el fognak hullni apróbb iskoláink, a tanulók be fognak tódulni a központra, a nagyobb gymnasiumokra s mi lesz az eredmény ? Magában Debreczenben a 8 osztályú gymnasiumban 2—3 paralell osztályt kell felállítani, ha a 60 létszám lesz zsinórul véve, a négy alsó osztályban legalább három-három osztály, a négy felső osztályra kétkét osztály lesz szükséges, vagyis a gymnasium húsz osztályból fog állani, a mely esetben a tanárok szaporítása is szükségessé válván, ki fog jönni, hogy magában a debreczeni gymnasiumban nekünk felekezetnek csaknem felényi tanárt kell tartani. mint a mennyit tart a magyar állam az ország összes területén. (Mozgás.) / Méltóztassék utána számítani és ki fog jönni. És evvel szemközt mi következik be ránk? Az állam fizeti a maga tanárait. Az 1873-ban kibocsátott ministeri fizetési szabályrendeletben elő van irva a módozat és az még fatalisabbá válik ránk nézve, ha végleg el fog' fogadtatni azon fizetési szabálytervezet, melyet az országos középtanodai tanáregylet választmánya eléterj esztett. Ezen javaslat szerint Budapesten a tanároknak fizetése volt a gymnasiumban, mikor pályájukat kezdték, 2300 frt, vidéken 1900 frt a pótlékokkal együtt. Most a kezdő tanárok fizetését leszállítani kívánják Budapesten 2300 forintról 1800 frtra, vidéken 1900 írtról 1400 frtra azért, hogy midőn a minimumot megállapítva, ily levonásokat eszközölnek, ugyanakkor maguk az ajánlatot tevő idősebb tanárok olykép gondoskodhassanak magukról, hogy a maximumot felemelik 2300 forintról 2700 frtra Budapesten és 1900 írtról 2200 forintra a vidéken. Ha ez a javaslat elfogad^atik, nekem nem lesz beleszólásom a t. tanári kar ezen javaslatába, az ő dolguk, hogy megegyeztethetik-e az igazság és méltányossággal, hogy az alig belépett, vagy be sem lépett, szólásra alig jogosult. vagy nem is jogosult tanárok fizetéséből egyrészt levonjanak, hogy a fiatal tanárok fizetéséből az idősebb tanárokat ez által recompensálják. Ehhez szólni nem akarok. De van jogom ahhoz szólni, hogy ha az állam hét gymnasiumában ily fizetést állapít meg, felemeli egyik helyen, a fővárost illetőleg 2700, a vidéken 2200 frtra, vájjon a felekezet mi módon lesz képes akként dotálni a maga tanárait ? Ha mi kiképeztetünk külföldön vagy belföldön alapítványok útján egy tanárt, a ki azután a tanítás terén kitűnik, jeles ember lesz és bekövetkezik bizonyos idő alatt, a mi bekövetkezett. hogy legkitűnőbb tanáraink elhagynak bennünket, átmennek az állam szolgálatába és midőn egyfelől anyagi áldozatok árán iskoláinkat szellemilegemelni akarjuk, lehetetlenné teszi az állam, hogy a rendelkezésre álló segédeszközökkel concurrálva, a szellemi téren kiállhassuk a versenyt, mert az egyetem részére is elvesztünk oly férfiakat, kiket én ugyan csak tisztelettel neveshetek meg, de a kiknek természetesen nem tudunk oly kilátásokat és fizetéseket nyújtani, milyeneket az állam nyújt. Ez, Helfy t. képviselőtársam sérelmeink egyike. Mert kiállítani egy éles szablyával és egy nádszállal két embert, egyfelől az államot, másfelől a felekezetet, nem adni meg a kettőnek az egyenlő fegyverzetet, ez komoly versenynek nem tekinthető. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Méltóztassék az állam ott kezdeni a dolgot, a hol voltakép kezdenie kellett volna, t. i. az 1848 : XX. t.-cz. alapján megadni anyagilag is az eszközöket és módokat és mikor megadta, akkor forduljon hozzánk, méltóztassanak meghinni, legalább részemről egy szót sem szólnék az ellen, hogy az államnak főfelügyéleti joga legyen. De mikor egyrészről minden segély és az önfentartás minden eszköze megtagadtatik, a másik oldalon pedig azt