Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-239

318 239. országos ülés májas 2. 1883. át fog küldetni. Kérem a t. házat, méltóztassék a jegyzőkönyvnek erre vonatkozó pontját azonnal hitelesíteni. Rakovszky István jegyző (olvassa a jegyzőkönyv ide vonatkozó pontját). Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyv ezen pontja hitelesíttetik. Következik a pénzügyi bizottság 380. sz. alatti jelentése a fiumei kikötőben építendő kőolajkiköto medeneze létesítése iránti törvényjavaslat tárgyában. Ha a jelentést felolvasottnak méltóztatik venni, (Felolvasottnak vesszük!) akkor az általános vitát megnyitom, melyben az első szó az előadó urat illeti. Hegedüs Sándor előadó: T. ház, a fiumei kikötőben a növekedő forgalommal arányban szükséges egy petroleumkikötő-medenczéről gondoskodni már a kikötő biztonsági szempontjából is, mert már most is a petróleum bevitelének emelkedése következtében valóban veszélyes az állapot és könnyen szerencsétlenség történhetnék, mely jelentékeny károkat okozna a petróleumnak a kikötőhez való közelségénél fogva Már ezen egy indok is elegendő annak igazolására, hogy a petróleum számára külön kikötői-medencze építtessék. Ehhez járul még egy másik fontos indok. Tervben van t. i. és már meg is kezdetett egy jelentékeny petróleum-finomító gyár építése, mely magánvállalat ugyan, de minthogy a kikötőmeclencze építésétől függ ennek elhelyezése és a szükséges petróleum behozatala, természetes, hogy ez a magyar forgalom szempontjából igen fontos s pénzügyi tekintetben is jelentőséggel bir, a menynyiben nem csak a vámjövedelem j'ön tekintetbe, mely közös, de a kőolaj-adó is, mely kizárólag a magyar kincstárt illeti. Tehát ezen szempontból is, vagyis általános szükségből, valamint azért, hogy ily módon jelentékeny iparág felvirágzása biztosíttatik magyar területen ésmásfelől, minthogy ezen behozatal czímén jelentékeny bevétel biztosíttatik a kincstárnak és igy a fedezet tulajdonkép már ebben is megtalálható, bátor vagyok a t. háznak a pénzügyi bizottság nevében a törvényjavaslatot általánosságban tárgyalás alapjául ajánlani. Elnök; Szólásra senki sincs feljegyezve. Kérdem a t. házat, elfogadja-e a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem? (Elfogadjuk!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy elfogadtatik. Berzeviczy Albert jegyző (olvassa a a törvényjavaslat czímét,az 1 — 3. §§-at, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak). Elnök: A törvényjavaslat ekként részleteiben is elfogadva lévén, annak harmadszori felolvasása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a pénzügyi bizottság jelentése az 1880. évi közösügyi zárszámadásra alapított leszámolás szerint Magyarország terhére mutatkozó tartozás fedezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, a t. ház a jelentést felolvasottnak méltóztatik venni, (Felolvasottnak vesszük!) akkor az általános vitát megnyitom, melyben az első szó az előadó urat illeti. Hegedüs Sándor előadó: T. ház! Az 1880. évi közösügyi háztartásban jelentékeny túlkiadás keletkezett, részben azért, hogy az előirányzott vámbevételek azon arányban nem folytak be, a mennyire fedezetül fel voltak véve, részben azért, hogy a közös hadügyministernek és a külügy ministernek tiílkiadásai voltak, különösen, a mint méltóztatnak tudni, a boszniai túlkiadások szaporodása következtében. Ennek következménye a végleszámoíások szerint az, hogy a túlkiadásokban a quóta arányában 936,712 írt esik Magyarország terhére. Ez természetesen azon módon számolandó el, mint azt költségvetésünk, mely az 1880: IV. t.-czikkben meg van állapítva, kívánja, t. i. részben a rendes, részben a rendkívüli kiadások czímén. A törvényjavaslat erre vonatkozik, kérem, méltóztassék azt elfogadni. Orbán Balázs: T. ház! Senki még eddig a mi delegátióink ellen azon vádat fel nem hozta, hogy szűkmarkú lett volna, sőt ellenben igenis hangoztatni lehete, hogy azok a közösügyes kiadások megszavazásában túlságosan nagylelkűek s gavallérosan bőkezűek voltak, elannyira, miszerint számtalanszor fordult elő azon eset, hogy az osztrák delegátiók gazdálkodási hajlamait és törekvéseit a mi delegátióink rosszul alkalmazott buzgalma által hiúsították meg. Főleg a mit a hadügyér csak kigondolhatott, azt készségesen megszavazták s az osztrák delegátió törléseit mindig visszautasították. Daczára ezen gavalléros bőkezűségnek, sőt talán épen ennek^ következtében a hadügyér ur mindig túl szokta lépni az előirányzatot, alkalmasint azon számítással, hogy a kik oly könnyedén szavazzák meg követeléseit, ép oly könnyedén fogják a túlkiadásokra is az utólagos jóváhagyást megadni. Minek következtében alig van év, hogy a közösügyes kiadásokban százezrekre, sőt milliókra menő túlkiadás ne fordulna elő, a melyeket a t. ház rendszerint észrevétel nélkül szokott helyeselni s épen ezen körülménynek tulajdonítom, hogy —„az étvágy evés közben jön meg", — az ily túlkiadások fokozott mérvben ismétlődnek. Most is áll előttünk egy 936,712 frt 947* krról szóló közösügyes túlkiadás az 1880-ikés egy 227,251 frt 42 krról szóló az 1882-ik évről; a minek hátterében van egy 3 milliós rendkívüli hadikiadás ugyanezen évre, a mint a 227. sz. javaslatból kitűnik.