Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-239
239. országos ülés május 2. 1883. 319 Kormányunk az ily túlkiadásokba már anynyira beleélte magát, hogy azt nem is tartja szükségesnek indokolni, hisz ugy a kormány, mint a pénzügyi bizottság pár sorból álló előterjesztését ilyennek nem, legfeljebb fizetési meghagyásnak tekinthetjük. Azt mi komoly indokolásnak nem vehetjük, legfölebb botránkozásunkat fejezhetjük ki annak tartalma, illetőleg tartalmatlansága felett, mert azon 6 szóból álló érv, hogy „annak elszámolását és fedezését helyesen kéri a kormány" nem tartom a törvényhozás méltóságához illő komoly indokolásnak. Az egésznek értelme az, hogy többet adtak ki ott Bécsben, mint a mennyi meg volt szavazva a delegátió által- te pedig szegény teherhordó Magyarország fizess s miután nincs miből fizetni, halmozz adósságot adósságra, mig össze nem roskadsz alatta. Ugy van velünk a közös kormány és a hadügyéi- ur, mint a túlgyöngéd anyának elkényeztetett és roszra szoktatott fia, a kit az engedékeny anyának elnézése s mindent megengedése könnyelművé és pazarlóvá tett s ki a jövőre nem tekintve vesztegeti el az utódokra hagynia kelletett örökséget. Nem kívánok én, t. ház, ez alkalommal közösügyes vitát előidézni, hanem azt még se tehetem, hogy az ily közösügyes túlkiadásokat minden megjegyzés nélkül átbocsássam, mely kiadások — miként az előadó ur is jelezte — a szerencsétlen bosnyák politika szomorúeredményeként tűnek fel, ezt szó nélkül nem hagyhatjuk, hogy ez által az ily tékozlást mintegy felbátorítsuk. Felszólalok tehát, hogy a közös kormánynak ily túlkiadásait és kormányunknak ily kézrejátszását nemcsak magam, hanem pártom nevében is helytelenítsem és kijelentsem, miszerint ezen okadatolatlan kiadások megszavazására hajlandóságot egyáltalában nem érezünk magunkban; nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Csanády Sándor: T. képviselőház! Azt hiszem, alig van tagja a képviselőháznak, kit a 16 évi szomorú tapasztalás meg ne győzött volna arról, hogy az 1867-iki közösügyes kiegyezés valóságos átokcsapásként nehezedett e haza összes polgáraira, mely közösügyes kiegyezkedés megfosztotta e nemzetet őseinek vérével szerzett önállóságától és függetlenségétől, mely kiegyezkedés, a mint már máskor is mondtam, e hazát osztrák tartománynyá sülyesztette és e haza polgárainak nagy részét vagyonától megrabolta, kifosztotta, koldusbotra juttatta. T. képviselőház! Meg vagyok győződve arról, miszerint nem messzire van az idő, a midőn Tisza Kálmán ministerelnök ur (Derültség a jobboldalon) másodszor is e szavakat fogja ismételni: „Uram, szabadíts meg bennünket a gonosztól, a közösügyektől." Igenis, t. ház, másodszor ezt fogja mondani, mert hiszen köztudomású dolog, miszerint Tisza Kálmán ur, mikor az 1867-iki országgyűlési többség megteremtette a közösügyeket, egyike volt azoknak, a kik mindent elkövettek arra nézve, hogy a'Jközösügyek létre ne jöhessenek; egyike volt azoknak, a kik a közösügyeket átkosoknak nevezték. Hogy Tisza Kálmán ministerelnök ur még az 1875-ik évben is, a mikor hitehagyott lett, (Élénk derültség jobb felöl) a mikor egész életén keresztül vallott politikai hitelveit elárusította azért, hogy bejuthasson abba a ministerelnöki székbe, (Derültség a jobboldalon) károsaknak, veszélyeseknek tartotta a közösügyeket, kitűnik Tisza Kálmán ur azon nyilatkozatából, miszerint azon nemzetellenes bűnért, hogy ne mondjam, hazaárulásért. (Nagy zaj. Felkiáltások jobbfelől: Halljuk az elnököt! Elnök csenget.) Elnök: Tessék a képviselő urnak megválogatni szavait. (Helyeslés jobbfelöl.) Csanády Sándor: Ezek a tetthez méltó szavak. (Nagy zaj.) Elnök: Azért mondom ezt, mert a tanácskozás menetérc nem lehet jó hatással, ha ily éles szavakat használ valaki, melyre lehet, hogy a felelet még élesebb lesz és igy a tanácskozás veszít méltóságából. (Élénk helyeslés és felkiáltások a jobboldalon : A dologhoz szóljanak !) Csanády Sándor: A dologra tartozik ez. (Nagy derültség a jobboldalon.) Tudom, hogy roszszul esik önöknek, mert önök nagy része is hitehagyott. (Derültség.) Mondom, hogy a ministerelnökség elfogadása által elkövetett nemzetellenes bűneit kiengesztelje, oda nyilatkozott Tisza Kálmán ministerelnök ur, miszerint ő az által, hogy a közösügyes alapon elfogadta a ministerelnökséget, nem adta fel politikai hitelveit, hanem csak szegre akasztotta azt. (Derültség jobbfelől.) Én, t. képviselőház, hiszem, hogy nem messze van az idő, a midőn Tisza Kálmán ministerelnök ur le fogja a szegről akasztani a múltban vallott hitelveit; de nem azért, mintha attól félne, hogy a közöstigyek kártékonyán hatnak a hazára, a nemzetre, hogy a végsemmisülés örvényébe merítik, hanem igenis azért, mert nem messzire van az idő, a midőn az öntudatra ébredő nemzet száműzni fogja e haza területéről a közös ügyeket. Én, t. ház, a ki már e házban is kimondottam, miszerint az 1867-iki és 1878-iki közösügyeket annyira károsoknak tartom a hazára, a nemzetre nézve, miszerint ha tudnám, hogy azoktól máskép megszabadulni nem lehetne, örömmel üdvözölném a napot, melyen az osztrák császári koronát a szél lefújja a magyar király fejéről. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot, melynek czélja továbbra
