Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-238

298 23S országos ülés május 1. 1883. balfelöl) és odajutott, hogy oly rendszabálylyal akar ezen segíteni, oly rendszabálylyal akarja a csendőrség szervezését keresztülhajtani, a mely eszköz nem egyéb, mint az egyéni szabad­ságnak lábbal tapodása, (TJgy van! a szélső balolda­lon) tehát az alkotmányosság egyik alapelvének megtagadása. (TJgy van! TJgy van! a szélső bal­oldalon.) Ne méltóztassanak tehát csodálkozni azon, hogy mi igenis fontosnak tartjuk a szőnyegen levő kérdést és a vitában bővebb mértékben is részt veszünk; méltóztassanak nevezetesen meg­engedni nekem is, hogy a t. minister uraknak szombaton elmondott beszédeire néhány rövid észrevételt tegyek. (Halljuk!) A t. ministerelnök urnak beszédére reflectálni nem akarok, nem aki.rom méltatni azt a modort, a melyben ő ezen tárgygyal elbánt, nem akarom azért, mert ő másutt lévén elfoglalva, jelenleg hozzá szerencsénk nem lehet. A mi pedig azon élczét illeti, hogy mi nemzeti szinű zsandárokat akarunk, erre előttem szólott Meszlényi Lajos t. barátom igen helyesen megfelelt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi a t. honvédelmi minister urnak beszédét illeti, ő nem tudta tagadni maga sem, hogy annak a kényszernek alkalmazása kétségtelenül nagy dolog s avval akarta a dolgot némileg extenuálni, hogy csak részben fogja a kényszert alkalmazni. Mi nemcsak hogy részben sem tartjuk megengedhe­tőnek, de egyetlen egy emberre sem tartjuk a kény­szert alkalmazhatónak, mert egyetlen egy embert sem szabad személyes szabadságának teljes meg­tagadásával, oly dologra kényszeríteni, a melyre ő maga vállalkozni nem akar. (Helyeslés a szélső balon.) Azt is méltóztatott mondani t. honvédelmi minister ur és ezt mondja a törvényjavaslat indo­kolása is, hogy hiszen itt csak ideiglenes alkalma­zásáról van szó az illető kényszerbehivásának. Nem tudom, mire alapítja a t. minister ur ezen hitét, ha csakugyan hiszi ő maga is, hiszen tudva­levő dolog, hogy nálunk nem szívesen vállalkoz­nak emberek az efféle pedáns szabályokkal körül­irt és megnehezített szolgálatokra, sokkal jobban szeret a mi népünk aratás, kubikolás is effélékkel foglalkozni; de a tapasztalás is ellenkezőt mond, nem azt, hogy jövőre majd javulni fog az állapot, mert tudjuk, hogy a Bach-korszakban — mert hiszen nem új dolog a csendőrség Magyarorszá­gon — eleinte találkoztak önkénytesek és csak később, mikor már néhány évig fennállott a zsan­dárság, következett be az a stádium, hogy nem kaptak embereket és kénytelenek voltak a katona­ságtól ujonezokat bevenni. Valószínűleg most is ez fog bekövetkezni, tehát nem ideiglenes dolog­ról van szó, hanem állandó rendszabályról. Azt is méltóztatott mondani t. honvédelmi minister ur, I hogy a csendőrség behozatalának már is kitűnő eredményei vannak és alig várják azon kerületek, a melyekbe még behozva nincs, hogy ott is fel­állittassék. Erre nézve legyen szabad arra figyel­meztetnem a t. minister urat, hogy ne méltóztas­sék feltétlen hitelt adni azon relatióknak, a me­lyeket kap, mert hiszen a t. minister urak alig hallanak igazat egyebütt, mint néha-néha ezen képviselőházban. Ok is részesei azon szerencsét­lenségnek, a melyben minden magas állású sze­mély részesül, hogy t. i. ritkán mondják meg neki az igazat. A t. minister ur akként intézi a kérdést alantas közegeihez, hogy ugy-e jó a csendőrség?s a legtöbb esetben azt fogják csak felelni, hogy: „kitűnő, kegyelmes uram!" Egyébiránt nem arról van itt szó t. ház, hogy jó-e általában, jó-e magá­ban véve a csendőrség intézménye ; hanem az a kérdés, hogy nekünk való-e, helyes dolog-e be­hozni nálunk és micsoda kilátásaink vannak, hogy beválik a jövőre, mert bármily jó és mintaszerűig a csendőrség intézménye általában, azon körülmé­nyeknél fogva, melyek nálunk bekövetkeztek, egyáltalán elvesztette minden értékét. Mint már bátor voltam említeni, a t. kormány teljesen fel van akadva az intézmény behozatalával. Consta­tálva van ez a jelentés azon tétele által, hogy 500 ember hiányzik a létszámból. Tehát nincs meg azon szám, mely e rendszer szerint a behozatal alkalmával szükségesnek tartatott arra, hogy a csend és a rend fentartassék. Minthogy ezen szám nincs meg, ennélfogva a 4 kerületben sincs elég téve a jogbiztonság kellékeinek. De ajövőre nézve most már eljutottunk odáig, hogy kötéllel kell fogni az embereket, kikre a polgárok élet- és va­gyoni biztonsága bízatott. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) El van ítélve az egész rendszer, el van ítélve az, hogy nálunk a csendőrséget czélszerű volt behozni és fenn lehet tartani. Kérdem, micsoda szolgálatot és micsoda buz­góságot lehet várni, mely nélkül semmiféle téren a czélnak megfelelőleg működni nem lehet, mi­csoda kedvet lehet várni oly emberektől, a kik el lesznek keserítve, vérig keserítve ugyanazon ál­lam ellen, mely állam zsarnoksága folytán, barbár zsarnoksága folytán a polgárok biztonságáról gon­doskodni hivatva vannak? (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Ezen a fegyelem nem fog segíteni. Ily legénység mellett igenis fenn fog állani ezen or­szágban azon sokkal civilizáltabb és elegáns kül­sejű intézmény, melyet a pandurenwirtschaft helyébe önök behoztak, meglehet, hogy ez által meg lesz elégedve és dicsérni fogja a t. kormányt és egyáltalán Magyarországot az országunkban futkározó német, a kiről Thaly képviselő ur beszélt, de az intézmény maga, daczára a látszatos külső­nek, elégtelen lesz és nem fog megfelelni rendel­tetésének. (Helyeslés a szélső balon.) Es pedig an­nál kevésbbé, mert, mint ismételve kifejeztetett,

Next

/
Oldalképek
Tartalom