Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-238

238. országos ülés május 1. 1883 299 21 hónapra fognak behivatni az illetők, a kik kényszer utján lesznek zsandárokká. Lehet-e azt várni, kivált miután idegen helyen szokták a legénységet alkalmazni, hogy ezen idő alatt az illető képes lesz megszerezni a helyismeretet, mely nélkül lehetetlen, hogy mint zsandár megfeleljen. A csendőrnek ismernie kell minden bokrot a vidéken, minden embert, azt is, hogy ezen embernek fakó, vagy szürke lova van-e, vagy a félszarvú tehén kinek a tulajdona ; ennyi és ilyen ismeretekkel kell birnia. Az olyan ember, a ki idegen a vidéken, a ki az ország másik feléből hozatott oda, hogyan fogja magának ezen idő alatt megszerezni a nélkülözhetetlen kellékeket. Az ilyen legénységet igenis lehet czélszerííen alkalmazni arra, hogy a vasutak perronjain paradirozzon, de hogy az ilyen ember elfogja a betyárt, vagy megkerítse a szegény ember ellopott malaczát, azt nagyon kétlem. Én tehát ugy látom t. ház, hogy bátran constatálnunk lehet azt, hogy a csendőrségnek behozatalával egyenesen kudarezot vallottunk. Két alternatíva áll a kormány és a törvényhozás előtt. Vagy az, hogy tetemesen fel kell emelni a csendőrök díjazását; vagy az, hogy kötéllel kell őket fogni. A mi az elsőt illeti, vájjon van-e módunkban megkettőztetni vagy csak jelentékenyen emelni a csendőrök fizetését? Méltóztassék a t. honvédelmi minister ur megkérdezni collegáját a pénzügyminister urat, mit fog hozzá szólni. E szerint, ha nem marad egyéb hátra, mint a kényszerítés, akkor én egy országnak egy harmadrészét kitenni annak, hogy ha nem egészen, de nagyobb részben ilyen csendőrökre legyen bizva ezen országrészben a közbátorság, erkölcsileg lehetetlennek tartom s azért igen kérem a t. kormányt, ne erőltesse a dolognak azonnali keresztülvitelét, hanem tegyen valami kísérletet, gondolkozzék egy kissé, nem lehetne-e a bajon részletes intézkedések utján segíteni, nem lehetne pl. módosítani valamit azokon a szolgálati szabályokon, hogy holmi haszontalan secatura, a mi nem a lényeghez tartozik, elhagyassék. Talán akkor könnyebben vállalkoznának az emberek önkényt. Szükséges-e pl. feltétlenül ragaszkodni ahhoz, hogy csak nőtelen emberek legyenek csendörök ? Én magam hallottam eseteket, hogy vállalkoztak volna házas emberek, de ki lévén mondva a szabályzatban, hogy csakis nőtelen emberek alkalmaztatnak, visszautasittattak. Általában én azt kérem, hogy ne erőltesse a kormány a csendőri intézmény keresztül vitelét ezen részekben, hanem tegyen próbát: nem lehetne-e a mostani pandurrendszert reformálni, nem lehetne-e ez alapon olyan intézkedést behozni, melynek folytán sokkal czélszerübben lehetne a közbiztonságot szervezni, mint ezen az alapon, a melyről látjuk, hogy ennek keresztülvitele nálunk lehetetlen. Én meg vagyok győződve, hogy ha igazi jóakarattal látnának a dologhoz, épen ugy lehetséges volna ez, mint a hogy más dologban lehetséges lett volna ami régi intézményeinket reformálni, ha nem kapott volna lábra nálunk azon szerencsétlen szokás, hogy fel kell forgatni minden régi alapot és folytonos recipiálás és a külföldi intézményeknek folytonos utánzásával kell mindent tenni, a mi még majdnem mindig oda lyukadt ki, hogy a Bachrendszer gyűlölt intézményeit hozták vissza. Még egy megjegyzést legyen szabad tennem, vonatkozólag arra, mit szombaton Thaly t. képviselőtársam felhozott, t. i. értem a csendőröknek a vasúti állomásokon való alkalmazását. Ugy veszem észre, hogy a t. ministerelnök ur teljesen félreértette t. barátomat, mert azt mondta, hogy mi van abban, ha valamely nagyobb indóházban valaki egy csendőrt lát ? Nem igy értette az én t. barátom a dolgot. Hanem kisebb, másod-, harmadrendű állomásokon is az a szokás, hogy a mint a vonat megérkezik, borzasztó marezona arczczal, erős léptekkel, teljes díszben és teljes fegyverzettel elkezd a csendőr fel s alá járni és mig a vonat ott van, silbakoz a vonat hosszában, mintha toloncz- vagy dynamitszáílítmány volna az. (Derültség a szélső baloldalon.) Meglehet, a minister uraknak, kiknek feladatuk egyértelmííleg a szolgálati szabályokat megcsinálni, nincs tudomásuk e dologról, de az valóban felesleges, hogy folyton lába alatt legyen a csendőr a járó-kelő közönségnek. Legyen ott a statión, ha nincs sürgősebb és okosabb dolga, de hogy folytonosan járjon ott fel s alá és vágjon olyan képet, mintha mindenkiben egy Spangát látna, az nemcsak felesleges, hanem sértő is; a magyar embernek természete nem veszi ezt be soha. Ne méltóztassanak ez országból egy csúnya rendőr-államot csinálni, ne méltóztassék örökké felidézni a Bach-korszaknak emlékét, mert rossz hatást tesz. Midőn bátor vagyok erre a t. honvédelmi minister urat felkérni, azon okoknál fogva, melyeket előadtam, kijelentem, hogy a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hermán Ottó : T. ház! Mindenek előtt kijelentem, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el a részletes tárgyalás alapjául és hogy részemről elfogadom teljesen azon indokokat, melyeket e párt részéről és megbízásából Hoitsy Pál t. barátom a szombati. ülésen előadott. Szerfelett sajnálom, hogy az igen t. ministerelnök úrhoz nem lehet szerencsénk, nemcsak nekem, de a háznak is. Mert én nem csatlakozom Mocsáry képviselő ur azon felfogásához, hogy egy minister, a ki egy párttal ugy bánik el, mint a ministerelnök ur a szombati ülésben evvel a párttal, absentálás által meneküljön attól, hogy ez az ő magaviselete itt a parlamentben kellő méltatásban részesüljön; és megvallom, hogy engem egyedül csak a ministerelnök ur felszólalása indí38*