Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-236
290 236. országos ülés április 28. 1883 akarják öltöztetni, akkor az lehet minden, de csendőrségi szolgálatot tenni nem fog. (Tetszés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) A csendőrségnél oly színekre van szükség, melyek a természettől, az erdőtől, a vetésektől, a gyeptől kevésbbé rínak el, mint egy veres nadrág, vagy nem tudom mi. (Helyeslés jobb felől. Mozgás a szélső baloldalon.) Megtartatott a szin, mint gyakorlatinak bizonyult szin, de a ruhának alakja és feldíszítése megváltoztatott épen azért, hogy különbség legyen a régitől. Nézzen meg a képviselő ur egy akkori és mostani rajzot. Azért, csak azért, hogy isten tudja miféle nemzeti öltözeti felfogásnak feleljek meg, gyakorlatiatlan ruhát én a magam részéről j)roponálni és elfogadni nem fogok. (Helyeslés a jobboldalon,) Annak, a kinek fényes nappal és zuhogó esőben kell szolgálatot teljesíteni, nem lehet azt a nyalka kucsmát adni, a mely mellett megvakul és az eső a nyakába szakad. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) A másik, a mire reflectálni akarok, az, a mire egy irányban ugyan már adatott felelet, hogy: miért nem a közös hadsereg ? A közös hadsereg részéről t. képviselőház, a csendőrségi intézmény felállítása érdekében nem kivételesen, hanem állandóan történik oly valami, a mit a honvédségtől nem kivan a törvény; történik az, hogy bár három évi az úgynevezettPraesenz-Stand, amelyben szolgálni tartoznak, az utolsó félévbe belépők önkéntesen jelentkezhetnek a csendőrséghez, tehát félévvel előbb, mint kitelik szolgálati idejök. És a mi nélkül természetesen csendőrség nem is képzelhető, de a mi már a honvédekre is kiterjed, az, hogy ezek mozgósítás esetén sem hihatók be, hanem a csendőri közbiztonsági szolgálatnál megmaradnak. Nem lehet tehát mondani, hogy erről a részről, ezen érdekekben semmi sem történt volna. Igenis történt és történik, nemcsak kivételesen, de állandóan a későbbi kiegészítés szempontjából is: De, t. ház, némelyek és ez az, a miért főleg köteles vagyok felszólalni — a közbiztonsági szolgálatot, ugy látom, valami lealjasítónak szeretnék feltüntetni, (ügy van! Ugy van! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) Megvallom t. képviselőház, hogy ezen nézetet egyáltalán nem osztom és csodálom, hogy ez itt felemlittetik. Mert mégis csak — a mint megjegyeztetett előttem is — a személy- és vagyonbiztonság az egyik első követelmény, mely iránt egy államhoz polgárai járulhatnak; és hogy az, a ki ennek fentartására szolgál, miért teljesítene megbecstelenítő, lealázó, odiosus, vagy oly szolgálatot, mely bárkinek is derogálhatna, azt én belátni képes nem vagyok. (Helyeslés jobbfelöl.) Én a közbiztonsági szolgálatot a legnagyobb — ha jól megfelel feladatának — a legnemesebb szolgálatok egyikéj nek tartom és nem is tudom, miért ellenkeznék ez a honvédség feladatával. Ezért bátor vagyok megj egyezni ennek kapcsán azt is, hogy ez, a mi most történik, nem is vezethető további következtetésre, mert a honvédség feladatai közt az 1868-iki törvényben benne van kivételesen a belbiztonság és a rend fentartása is és igy ez a szolgálat, mely most itt tőle kivételesen kívántatik, nincs ellentétben azzal, a mi az ő rendeltetése s csakis a körülmények, a szükség-parancsolta módon nyer kifejezést átmenetileg, ideiglenesen. (Ugy van! a jobboldalon.) És bár a törvény maga is mondja, de miután egyik képviselő nr szíves volt mondani, hogy ezen törvény alapján 1500-at elvisznek csendőrnek és ha ezek elmennek, azután megint elvisznek 1 500-at, kénytelen vagyok ismét megjegyezni, hogy ezen törvény alapján még egyszer 1500 honvédet senki el nem visz, mert a törvény maga mondja, hogy ez csak ezen egy esetre szól. De azt mondják, hogy ha most nincs elég, nem is lesz. T. barátom, a honvédelmi minister felemlítette, hogy önkéntesen két év alatt hányan jelentkeztek. Azt hiszem, hogy épen Thaly képviselő ur. a ki honvédelmi kérdésekkel foglalkozik, fogja tudni, hogy ha egyszer a létszám teljes mind a hat kerületben, azon évenként beálló önkéntes jelentkezőknek csak egy része lesz szükséges arra, hogy a létszámot kiegészíteni lehessen. Pedig miután az országnak két egész kerülete csak most vonatik be a csendőrségbe és innen csak ezentúl fognak jelentkezni, bizton várható, hogy a jelentkezők száma szaporodni fog. Nincs tehát semmi kétség, hogy ha egyszer a létszám meglesz, annak kiegészítése igenis az 1881-iki törvény szerint önkéntes jelentkezőkből teljesíthető lesz. A képviselő urak minduntalan szívesek belerántani, a hol csak lehet, a fővárosi rendőrséget. (Halljuk!) Én, t, ház, most nem akarok a fővárosi rendőrség jó vagy rósz voltáról elvontan beszélni, de azt az egyet határozottan tagadom, a mi ma is állíttatott, hogy a fővárosi rendőrség rosszabb volna most, mint mielőtt az államkormány alatt, nem ugyan én alattam, de már 1873-ban állt. Merem állítani, hogy az azelőtti rendőrséggel azon gyors fejlemény mellett, melyet fővárosunk vett és a mely mindig, kivált az átmeneti időszakban szaporítja és nehezíti a rendőrség feladatát, egyáltalában megélni nem lehetett volna. (Ugy van! jobbfelöl.) És megjegyzem még azt is, hogy a fővárosi rendőrségnél a nagyon túlzottan előadott, de kisebb mértékben tényleg létező bajok egyik forrása épen abban rejlik, hogy az autonóm rendőrközegek en bloc átvétettek akkor, a kik közt igen sok van, a ki hivatásának megfelelni nem képes. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Egy hang a szélső baloldalon : A főkapitány sem ?) Nem tudom, a t. képI viselő urak a személyektől mit akarnak. Én nem