Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-236

288 236. országos ülés április 28. 1883. közé besorozandó honvédek közt egy sincs, a ki 30 évig irtózott volna a zsandárságtól, miután a legidősebb köztük 26 éves lesz. [Én úgy értettem, hogy nem a honvédek, hanem a nemzet irtózott 30 évig a zsandároktól. De különben is úgy a minister úrról, mint a honvédekről felteszek annyi értelmi fejlettséget, hogy ne csak azt tudják, a mi születésük óta, hanem azt is, a mi születésük előtt történt. Ernuszt Kelemen: Engedje meg t. ház, hogy röviden indokoljam, miért fogadom el, bár némi kis változtatással —melyet megkísérlem fogok — az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Ezen törvényjavaslat nem is tartalmaz egészen új intézkedést, hanem egyszerűen egy már létező, t. i. az 1881 : II. törvénynek végrehajtását czélozza. Igen természetes, hogy azok, a kik akkor azon törvény létrehozatalát ellenezték, most is azon állásponton vannak; de nem lehet érteni azon aggályokat, melyeket ezen törvény további kivitele bennük ébreszt; nem lehet érteni azt, hogy egyesek aggodalmat éreznek a fölött, hogy a honvédelmi institutiót talán némileg eredeti szervezetéből vagy irányából kiveszik. Én legalább nem mehetnék addig, a meddig az előttem szólott t. képviselő ur ment, a ki a csendőrségi intézményről oly, nem akarom mondani, lealázó, de szigorú bírálatot méltóztatott mondani; mert én vele ellenkezőleg, a csendőrségnek hivatását igen fontosnak, igen komolynak tartom, (Igaz! Ugy van! jóbbfelöl. Közbeszólás: Nemes!) sőt nemesnek is bizonyos fokig, mert hiszen ők vannak első sorban hivatva lesszentebb érdekeink, személyi- és vagyonbiztonságunk fölött őrködni. (Helyeslés.) És hogy ezen hivatást kisebb-nagyobb mérvben a hadsereg és honvédség is van hivatva teljesíteni, arra nézve tessék a törvényt megolvasni, a hol ez egyenesen ki van mondva. Hogy ez megtörtént más államban is, egyszerűen hivatkozom arra, a mi Olaszországban történt. (Helyeslés jobbfelöl.) Ugyanis, mikor ott a brigantaggio annyira elharapózott, ellene a hadsereg egyes osztályait rendelték ki. (Egy hang a szélső baloldalról: A hadsereget támadták meg!) Tehát a csendőrség hivatása mindenesetre igen komoly és fontos és oda igen megválogatott emberek kellenek, mert igen nagy pouvoir van a kezükbe adva;a mintáz egyes esetekben részükről előfordult visszaélések folytán akármelyikünk is igen kellemetlen tapasztalatokat tehet. (Igaz! Ugy van ! jobb felől.) Ezért én oda igen kiválogatott embereket akarok, de másrészről épen ezért — mondom — értem és méltánylom az aggályokat, de azokat én magam nem táplálom. Az én álláspontom a törvényjavaslatra nézve a következő. (Halljuk! jobbfelöl.) Midőn ezen törvénynek kétharmad része végrehajtatott és csak az utolsó résznek életbeléptetése van hátra és ha időközben felmerültek volna tapasztalatok, melyek azt mutatták volna, hogy az egész törvény nem czélszeru; ha azt hallottam volna, hogy az eddig felállított csendőrség a várakozásnak meg nem felel: akkor én is felhasználnám ezen alkalmát a törvény módosításának indítványozására. Ámde én ellenkezőleg még eddig minden vidékről oly véleményeket hallottam, melyek a csendőrséget nemcsak hogy nem hátrányos, hanem egyenesen kedvező szinben tüntették fel. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha ez így van, akkor jön a második kérdés, az: indokolva van-e ezen törvényjavaslat beterjesztése? És vannak-e akadályok, melyek a csendőrség további létrehozatalának útjában állanak azon az alapon, melyet az 1881. évi II. t.-cz. megállapított, igen vag}- nem ? Hát, t. ház, csendőrséget legénység nélkül felállítani nem lehet, legénység pedig nincs és ezért kér a kormány felhatalmazást, hogy más utón ugyan, de ugyanazon alapon, melyet az 1881. törvény előirt, felállíthassa a csendőrséget. Most jön utolsó kérdésem: hogy megfelel-e a czélnak azon törvényjavaslat, mely előttünk fekszik? E kérdésre felelni akarván, kérdenem kell önmagamtól: micsoda módozatokat képzelhettem volna a megoldásra? Képzelhettem volna azt,hogy először is ne állíttassák fel, mint már említtetett, mindkét parancsnokság egyszerre. Azt ne tessék hinni, hogy a közvélemény ma nálunk és ezt önmagunkra vagy megyémre vonatkozólag is bátran elmondhatom, hogy nálunk a pandurság sokkal magasabb niveaun áll és kötelességét jobban teljesíti, mint az ő veszett híre országszerte elterjedt. A vasmegyei pandúrok mindenkor megfeleltek kötelességüknek és még sem hallottam, hogy most, midőn a csendőrség felállíttatott, a pandurság fenmaradását kívánták volna. És az áll, hogy igenis ez a legénység, a mely feloszlásának 11-ik óráját éli, igen egyszerű és emberileg megbocsátható okoskodás folytán, lazán teljesíti kötelességét és ilyen tűrhetetlen állapot megszüntetése mindenesetre óhajtandó. Áttérek azon eszmére, melyet említeni hallottam és a mely magában véve igen helyes, hogy t. i. nyújtsunk oly anyagi kedvezményt az illetőknek, hogy ők magok csoportosan jelentkezzenek. Ez igen helyes, de bocsánatot kérek, eléggé hangoztatjuk itt az ország pénzügyi viszonyait. (Egy hang a szélső baloldalon: Bosznia!) Hiszen abban egyetértünk, a mit a képviselő ur mond, mert Boszniát én is kárhoztatom, de az most nincs napirenden. Sajnos de a mi anyagi helyzetünkben ezen méltányos követelésnek eleget nem tehetünk. Azonban kérdem, hol van a biztosíték, hogy ily kedvezmény mellett is a kínálat, annyi legénységet adna dispositióra, a mennyi szükséges : tehát biztosan ezzel sem érnénk czélt. De mondjunk egy harmadik módot. Én min-