Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-236
284 23%. országos ül És meggondolta-e a kormány azt, a mit Hoitsy t. képviselőtársam is említett, hogy a honvédség között számosan vannak a művelt osztályhoz tartozó egyének, irók, ügyvédek, művészek, akademicusok, a kiket a csirkefogók üldözői közé degredálni nagyon furcsa műveltségi állapotokra engedne következtetést vonni. (Derültség.) Látjuk, fájdalom, hogy hazánkban a szabadvélemény és különösen a haza függetlenségéhez és szabadságához való ragaszkodás igen gyakran ellenséges indulatot szokott a kormányban és kormány közegeiben felkelteni és megtörténhetnék, hogy ilyen ellenséges indulatból ily művelt embereket is ilyféle szolgálatokra kárhoztatnának. De, t. ház, ez nagyon veszélyes praecedenst teremtene, mert ha ma megengednők a belügyér urnak, hogy fogdmegeit a honvédség soraiból válogassa tetszése szerint, holnap eszébe juthatna a pénzügyér urnak, hogy finánczait, másféle szagíászait és már most nagy hivatali dignitásra emelt adóvégrehajtóit is honvédségünk soraiból válogassa ki s talán még a végrehajtások sötét mestere is kötelesmunkájához onnan óhajtana segéd-peczéreket szedegetni. (Derültség.) Én, t. ház, a mit a t. előadó ur vigaztalásul nekünk itt feltüntetett, hogy talán majd az önkénytesek szaporodásával ezen intézkedés szüksége is megszűnik, ezt vigasztalásul el nem fogadhatom és azt mondom, hogy ha nincs most elég önkénytes, akkor adjunk nagyobb fizetést és bizonyosan lesz önkénytes. Az itt felmerülő újabb költségek egyáltalában tekintetbe nem jöhetnek, mert honvédségünknek ily megrontását ily olcsó áron meg nem engedjük. De legjobb az, t. ház, ha az egész csendőri intézmény ily merev szervezésével felhagyva, adjuk vissza a közrendre való felügyelést az önkormányzatnak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Szervezzék, ha szükségesnek látják, a közbiztonsági szolgálatot katonai alapon, de azért az bizonyosan rosszabb nem lesz, mint most lenne, ha a kormány feltétlen hatalmának rendelik alá. A dicső emlékek, a nagyszerű küzdelmek, a szabadságszeretet csodás hősiességének e letéteményeseit, múlt dicsőségünk és nagyságunk ez oszlopait, jövőnk ez elő munkásait, a félistenek ez utódait, én ilyen módon degradáltatni nem akarhatom, nem engedhetem s azért e javaslatot általánosságban sem fogadhatom el a részletes tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés a szélső "baloldalon.) Thaly Kálmán: (Felkiáltások a szélső baloldalon : A túlsó oldalról! Sálijuk! Halljuk !) T. ház ! Megvallom, vártam volna már csak a tárgyalás megszokott modora érdekében is, hogy miután az előadó urnak előterjesztése bennünket ki nem elégített, hallani fogunk a túlsó padokról talán a Bzakminister urak részéről további indokokat, a ás április 28. 1883. melyekkel talán megezáfoÍj ák, vagy legalább megkísérlik czáfolni azon aggodalmakat, melyeket Hoitsy Pál és Orbán Balázs t. barátom az imént hangsúlyoztak, az előbbi azon párt nevében, a melyhez tartozni nekem is szerencsém van, az utóbbi t. képviselőtársam saját nevében. A t. szakminister urak ugy látszik, vagy a vita végére tartják fenn nagybecsű felszólalásukat, vagy egyáltalában nem is érdemesítik ezen ügyet arra, hogy drága szavukat hallassák, hanem bizva a biztos többségben, csak egyszerűen megszavaztatják Magyarországra a zsandárvilágot. Akármikép legyen is ez előre feltéve a belügyminister és honvédelmi minister uraknál, minket ez képviselői kötelességünk gyakorlásától vissza nem tarthat. Nem akarom részemről, midőn e tárgyban felszólalok, ismételni azokat, a mik már elmondattak ; nem szükséges hangsúlyoznom, hogy mint Hoitsy t barátom mondotta, mi itt e padokon, mint az önkormányzati elv hivei már elejétől nem pártolhattuk ezen centralisált állami csendőri intézményt, hanem az önkormányzat eddig gyakorolt elveihez képest, a modern kellő újításokkal a megyei municipalis rendőrségnek volnánk barátai. De a t. többség jónak látta ezen idegen intézményt az 50-es és 60-as évekből felújítani és országszerte kiterjeszteni. Azonban maga a tény is igazolta azt, hogy a magyar népnek fegyverfogható része a szolgálat azon nemétől, ugy rendszeresítve a zsandárságot, a mint önök szervezték és valósították, csakugyan irtózik. Az 500 főre menő hiány az eddigi kerületek létszámában legjobban mutatja azt. Az áj onnan felállítandó Y. és YI. csendőrkerület számára pedig a kormány épen nem látja biztosítva a csendőrséget. Ez által bizonyította be a magyar nép azt, hogy ily viszonyok közt, a mint szervezve van a csendőrség, zsandárrá lenni nem akar. S ezt valóban csodálni nem lehet. Ha ugyanis visszatekintünk a kormány elnök ur múltján, az látjuk, hogy ő előszeretettel valósítja meg, egyt más után veszi át mindazon intézményeket, a melyekre egykor ő is, de minden magyar ember egyáltalán irtózva gondolt. Mit látunk a t. kormányelnök ur kormányzása alatt, hogy csak pár pontra utaljak? A kétfejű sasos zászlót ott látjuk lobogni a királyi palotán, látjuk a consulatusoknál és a követségeknél szintén a kétfejű sast és nem rég múlt időben felszólalásomra — jól megjegyeztem magamnak — a minister ur, mikor ellenvetést tettem, kijelentette, hogy ő, a hol a közös követségeknél a kétfejű sast látja, a kétfejű sas alatt mindenütt Magyarországot is oda érti. Akkor is tiltakoztam ezen felfogás ellen, de a t. többség tudomásul vette, ugy látszik osztozik a kétfejű sas iránti nézetében. Fekete-sárga zászló és kétfejű sas, honvédségből zsandárság, elzsandárosítotfc honvédség, ezek a ministerelnök ur vívmányai
