Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-221
20 221. országos ölés Április 10. 1883. hoz a tik létre az az utasítás, sokkal előbb, mint a vizsgálatokról szó lesz, nyilvánosságra hozatik, tehát valami titokszerűségről szó sem lehet, de egyébiránt mégis csak azt tartom, hogy ha egy törvény jogot ad a kormánynak egy utasító rendelet kiadására, azzal azt akarja, hogy a rendeletet aztán mindenki megtartsa. Máskép lehet minden e világon, csak rendszeres, szabad kormányzat nem lehet. {Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: T. ház! A 24. §-ra nézve módosítás nem adatott be. Kérdem a t. házat, elfogadja-e a 24. §-t, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadta a 24. §-t, a Zsilinszky képviselő ur szövegezése szerint. Következik a 25-dik eredeti szöveg. Rakovszky István jegyző (olvassa). Zay Adolf: T.képviselőház! Ezen25.§-nak az a fatális hivatása, hogy halomra döntse azon válaszfalat, melyet e törvényjavaslat 1. §-a principialiter állít ott fel a középiskola két neme közt. E szakasz egy titkos bevallása azon hiánynak, melyben e törvényjavaslat szenved azért, mert középső fokot, a közvetítő intézet egy nemét, a reálgynmasiumot nem tartalmazza. Ezt igen bölcsen érezték utólagosan e törvényjavaslat gyártói és concessiót adnak azok részére, kik reáliskolát végeztek, de azzal mégis a gymnasium eredményét akarták elérni: ezen szakasz első alineája megengedi, hogy azok is, kik csupán reáliskolát végeztek, kik tehát humanisticus műveltséggel nem bírnak, mégis mehessenek a tudomány-egyetem egykét karára, nevezetesen a természettani és mathematicai karára. T. ház! Ha azoknak, kik a reáliskolát végezték, későbbi pályájukra nézve gyakorlati szükség a természettant vagy mathematicát hallgatni, ám menjenek a műegyetem illető osztályaira, de ne menjenek a tudományos egyetemre, melynek cathegoricus alapfeltevése, hogy az illető humanisticus pályán volt, mielőtt a főiskolába ment. Különösen a mi a természettant illeti, nem képzelhetek magamnak embert, a ki különösen a latin nyelv tudása nélkül botanicát, zoológiát és azoknak minden teclmicus kifejezését elsajátíthatná. Ezt csak mellesleg jegyzem meg és ezen szakasz 1. bekezdése ellen indítványt nem akarok benyújtani. De annál inkább kötelességemnek tartom felszólalni e szakasz 2. bekezdése ellen és erre nézve módosítványt is fogok benyújtani. E 2. bekezdés a reáliskolának eredményét azonosítani akarja a gymnasium eredményével egy kis pótvizsga által, melyet egyes szakokra nézve csak a latin nyelvből, más egyetemi karra nézve a latin és görög nyelvből követel. Ezen pótvizsgának nincs értelme sem gyakorlati, sem tudományos didacticai szempontból. Gyakorlati szempontból nincs azért, mert, ha komolyan veszik a vizsgát, nem állhatja ki egyetlen egy reáliskolai tanuló sem. Erre nézve kérdést intéztem némely fővárosi gymnasiális tanárhoz és tőlük tudom, hogy ezen jelenleg is — fájdalom — űzött pótvizsgáknál legalább 90% bukik meg. Látszik ebből, hogy az ilyen pótvizsgák, illetőleg a póttanulás által eredményt már gyakorlatilag sem lehet elérni. De nem is képzelhető, hogy ilyen apró póttanulmány valóban eredményre vihetne, mert mi a rendeltetése a classicai nyelv tanulásának a középiskolán? Talán az, hogy néhány latin vagy görög szót sajátítson el az illető ? Az-e, hogy néhány szabályt tanuljon meg?Nem.Hanem az,hogy a 8 illetőleg 6 éven át élvezze a latin és a görög nyelv képző hatását, melyről itt oly szépen szónokoltak a t. képviselő urak, a 3. §. megvitatásánál. Most már azt hiszik-e, hogy azt, a mi ezen két nyelvnek módszere által 8, illetőleg 6 éven át mint eredmény beáll, ellehet érni egy 3—4 hónapig tartó kis tanulmány által ? El fognak saj átítani, bizonyos verborum copiát, el fognak sajátítani bizonyos szabályokat, de ez holt kincs lesz reájuk nézve, formailag idomító és képző hatást nem fog gyakorolni; talán el fog érni az illető ifjú egy kis nyelvismeretet, de nem azt, a mit a humanisticus tanulmányok cultiválásától várunk. Fájdalom, a gyakorlati életben eddig is nagyon könnyen bántak el a classicus nyelvekkel s különösen a görög nyelvvel és én megvallom, hogy nem kellemes meglepetéssel halottam a napokban, hogy ugyanazon általam t. közoktatásügyi minister ur, a ki itt oly lelkesen szólt és szabad talán mondanom, agitál és szép sikerrel agitált a görög nyelv megtartása mellett, mégis kinevezett egy egyént a nemzeti múzeum archaeologiai osztályába, a régiségek tárába őrnek és később az ó-kor történelmének egyetemi rendes tanárává, a ki, mint biztos forrásból hallottom, a görög nyelvet nem hallgatta és belőle vizsgát nem is tett. Én nagyon becsülöm a minister urnak a görög nyelv iránti nemes részvétét és nemes buzgalmát, de kérem, hogy nemcsak a házban hangoztassa ezt, hanem alkalmazza az életben is és gondoskodjék arról, hogy legalább az ó-kori történelemből jövőre ne lehessen valaki tanár, a ki a görög nyelvet nem hallgatta. T. ház! Azt mondják nekem, hogy a törvényjavaslat ezen intézkedése helytelen ugyan didacticai szempontból, de mégis óhajtandó és szükséges a gyakorlati élet szempontjából. Latolgassuk az indokokat. Az illetők azt mondják, hogy nem minden városban létezik gymnasium, de létezik ott reáliskola, ügy, hogy azon szülők is, a kik gyermekeiket később a tudományos egyetemre akarják küldeni, kénytelenek már takarékossági szempontból is gyermekeiket azon reáliskolába küldeni, a mely azon városban létezik. Ennek a kifogásnak van egy kis értelme és egy kis értéke, de csak nagyon aprólékos, mert méltóztatnak tudni,