Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-221

18 22!. országos üL's április 10. 1SS3. a vitát befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Méltóztatott a t. ház elfogadni azon eljárást, mely szerint a 22., 23., 24. §§-ok együttesen álta­lánosságban bocsáttassanak szavazás alá. Ennél­fogva az első kérdés az lesz: elfogadja-e a ház e három szakaszt a bizottság eredeti szövegezésében, igen, van nem ? (Nem fogadjuk él!) Azt hiszem, ki­jelenthetem, hogy a bizottság eredeti szövegezése nem fogadtatik el. Most következik azon kérdés, elfogadja-e a ház általánosságban azon módosítványt, melyet Zsilinszky Mihály és társai adtak be a 22., 23., 24. §§-ra nézve, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, méltóztassanak fel­állani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadta a módosítványt. Most következik a módosított egyes szakaszok felolvasása. Rakovszky István jegyző (olvassa a 22. §-t). Zsilinszky Mihály: T. ház! Ezen szakasz utolsó sorához bátor vagyok módosítást ajánlani, nehogy félreértés történjék a bizonyítványoknak minő nyelven való kiállítása iránt. Itt ugyanis az mondatik: „de kívánatra az illető iskola tannyel­vén vagy latin fordításban is melléklendők". E helyett más szöveget vagyok bátor aján­lani, mint a melyben tisztán van kifejezve, mily nyelven legyenek kiállítva a bizonyítványok. Kérem méltóztassék azt elfogadni. Elnök: Fel fog olvastatni a módosítás. Rakovszky István jegyző (olvassa a módosítást): A 22. §. utolsó sorában ezen szavak után: „de kívánatra* tétessenek a következők: „fordításban is akár az illető iskola tannyelvén, akár latin nyelven is melléklendők". (Helyeslés.) Kovács Albert: T. ház! Azon kérdésnek, melyet felvetettem, egy kis malheurja volt a tör­vényjavaslattal szemben, a mennyiben tavaly, mikor az enquéteben terjedelmesen tárgyalták a szakemberek e kérdést, jónak látták leszállítani a tárgyakat; azonban az idei tárgyalások alkalmá­val ezen kérdésről megfeledkeztek és a törvény­javaslat szövegébe nem jött be. Most már kény­telen vagyok elismerni a minister ur állításának alaposságát, hogy ezen kérdést a ház elé vinni és eldöntését kérni sok nehézséggel jár; másfelől pedig meg vagyok nyugtatva a minister ur nyilat­kozata által, melynél fogva az ő felfogásával ez megegyezik és a vizsgálati utasítást ily értelemben fogja szerkeszteni; rám nézve tökéletesen mindegy akár a törvényben, akár az utasításban lesz, csak­hogy a ezél el legyen érve; nincs okom forceirozni javaslatomat, ennélfogva azt visszaveszem. Elnök: A 22-ik szakaszra szólásra senki nem lévén feljegyezve, következik a szavazás. Mint­hogy Kovács Albert képviselő ur módosítását visszavette, most már csak a Zsilinszky képviselő módosítványa marad fel. Az első két bekezdés ellen észrevétel nem tétetvén, azt elfogadottnak jelentem ki. A 3-ik bekezdéshez maga Zsilinszky képviselő ur adott be ahnódosítványt. Kérdem a t. házat, elfogadja-e a 3-ik bekez­dést változtatás nélkül ? (Nem fogadjuk!) Nem fo­gadtatott el. Tehát azt hiszem kijelenthetem, hogy a 3-ik bekezdés Zsilinszky képviselő ur almódo­sítványával fogadtatott el. Rakovszky István jegyző (olvassa a 23-ik szakaszt). Mocsáry Lajos: T. ház! A 23-ik szakasz első bekezdése arról szól, hogy miképen legyen megalkotva az a testület és annak elnöksége, a mely az érettségi vizsgát vezeti és azt végrehajtja. A szöveg igyszól: „Az érettségi vizsgálatot a tan­kerületi főigazgató vagy annak a vallás- és köz ­oktatásügyi minister ur által kirendelt helyettese". És contra distinguál a felekezeti iskolákra nézve, ezt mondván: „ a felekezeti tanintézetekben pedig az illetékes főhatóság által kirendelt szakférfiú elnök­lete alatt, mindenik nyolcz osztályú középiskola tanári testülete tartja". Tehát meghagyatik a fele­kezeteknek az eddigi gyakorlat, hogy maguk esz­közöljék az érettségi vizsgálatot végrehajtó testü­let megalakítását és elnökének odaállítását. Épen azért bátor vagyok kérni, a nélkül, hogy ezen in­tézkedésnek szellemébe legkevésbbé is ütköznék, a mit megjegyezni bátor leszek, hogy méltóztas­sék megengedni, hogy máskép szövegeztessék ezen bekezdésnek azon része, a melyben az mondatik, hogy a felekezeti tanintézetekben is egy ki­rendelt szakférfiú elnöklete alatt vezettessék az érettségi vizsga, mert ezen eredeti szöveg folytán megtörténhetik az, hogy nem lesz lehetséges, a mi eddig mint igen jól functionáló gyakorlat fennáll, hogy t. i. az érettségi vizsgánál a püspök, illetőleg az iskola felügyelője elnököljön és hogy lehetsé­ges legyen az is, a mi szintén gyakorlatban van, hogy tekintélyes férfiak, a kik tanárviselt embe­rek, a kik tanári dolgokkal egész életükön át elő­szeretettel foglalkoztak, hogy azok is résztvehes­senek, mint bizottsági tagok. Mert a protestánsok­nál nemcsak az elnök van ott, hanem kivüle még több bizottsági tag is. Hogy lehetséges legyen ezen gyakorlatot továbbra is fentartani, a mi csak üd­vös lehet a vizsgára, mert ezen tekintélyes férfiak csakugyan ellenőrzést képeznek magokra a taná­rokra, bátor vagyok ugyanazon szellemben, mely­ben ezen szakasz tárva van, az első bekezdés he­lyett a következő szöveget ajánlani: „Az érettségi vizsgálatot a tankerületi főigazgató, vagy annak a vallás- és közoktatási minister által kirendelt helyettese, a felekezeti tanintézetekben pedig az illetékes főhatóság által kirendelt szakférfiak elnök­lete alatt, esetleg más bizottsági tagok hozzájáru­lásával" — azután marad a szöveg — „mindenik

Next

/
Oldalképek
Tartalom