Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-233

233. országos ülés április 25. 1883. 229 tétben ellentétben áll azzal, a melyet ugyanazon párt részéről Lázár Ádám t. képviselő ur benyújtott, a mennyiben Lázár képviselő ur még az első pontban levő némely intézkedések tekintetében is a közigazgatási bizottságnak elsőfokú határozatát a pénzügyministerhez kívánta felebbeztetni. Hyen messze még a pénzügyi bizottság sem kivánt menni, hanem egész világosan contradistingnálta azt, hogy hol van administrativ kérdés és hol van érdemleges kérdés és minden érdemleges kérdésben a pénzügyi bíróságot tartotta illetékesnek, minden administrativ kérdésben pedig a pénzügyministert. Olay t. képviselő ur nézetem szerint az ellenkező túlzásba esik, a mennyiben ő nemcsak az érdemleges anyagi rendszabályokra vonatkozó vitás kérdésekben, a hol helye van a felebbezésnek a pénzügyi bírósághoz, de egyszersmind fegyelmi ügyekben való bírságolások eseteiben is, melyek a felelős közegnek okvetetlenül kell hogy rendelkezésére álljanak, a pénzügyi bírósághoz akarja intéztetni a felebbezést: tehát el akarja vonni általában a pénzügyministertől s ez által meg akarja őt fosztani fegyelmi jogának sanctiójától, mert a bírságolás semmi egyéb, mint ezen fegyelmi jog sanctiója. Méltóztatnak tehát ebből látni, miért nem járulhatok ezen módosítványhoz. Annál kevésbé tehetem ezt, mert a t. képviselő ur, ugy látszik, félreértette e tekintetben az egyenlőség elvét, a mennyiben azt mondta, hogy ezen felebbezési esetekben nem egyenlő mértékkel van mérve az adózónak és adófelügyelőnek, hogy az adófelügyelő mindig felebbezhet, az adózó pedig nem mindig. Bocsánatot kérek, ez azon módosításnak, melyet Teleszky t. képviselőtársam tett, tökéletes félreismerése, mert e tekintetben az adófelügyelőnek és az adózó polgárnak ugyanazon esetekben egyenlő joga van felebbezni és midőn az adózónak nincs joga. az adófelügyelőnek sincs joga. Természetesen a felebbezés a többi adókra nézve, melyekben megszorittatik és két egyenlő végzés ellen nem adatik meg, szintén egyenlő mértékben van megszorítva mind a kettőre nézve. S ez az az eset, melyet t. képviselőtársaim nem méltattak figyelemre. Mert ha figyelmökre méltatták volna, nem egykönnyen rosszalták volna ezen megszorítást. Méltóztassanak tekintetbe venni, hogy azon adók, melyekben egyenlő végzések esetén a harmadfokú felebbezés nem adatik, mily természetűek? Ezek először is positiv adatokon nyugvó becslést nem igényelnek, másodszor helyi elbírálás alá tartoznak, hol egyáltalán jogi kérdések vagy oly kérdések, melyek az adóügynek úgyszólván anyagi részére vonatkoznak, elő nem fordulnak. Ha tehát ezekre a közigazgatási önkormányzati közegek helybenhagyó végzést hoznak arra nézve, a mit az első fok hozott, azt hiszem, elég garantiát láthatunk abban, hogy a további felebbezésnek helyt ne adjunk és ez nem valami drákói rendszabály. Méltóztassanak a polgári eljárást figyelembe venni, hogy két egyenlő ítélet ellen hogy van a felebbezés. Hogy ha ott, a hol a polgárok vagyoni viszonyairól még nagyobb mértékben van szó, ez általános rendszernek van elfogadva és ez nemcsak nálunk, hanem általában mindenütt bizonyos mértékig és bizonyos határok közt keresztül van vive, hogy eminenter adóügyekben, a hol gyors administrátióra és végrehajtásra vau szükség, tegyünk kivételt egy oly kérdésben, mely általában még a polgári törvényben is meg van szorítva, azt hiszem, ez nem helyes, nem méltányos. A mi végre azon indítványt illeti, a melyet Olay Lajos t. képviselőtársam a felebbezés módjára nézve beadott, azt nem fogadhatom el azért, mert különösen ez oldalról, de általában az országban mindenütt folytonosán panasz hallatszik a tekintetben, hogy az önkormányzati közegek általában túl vannak halmozva feladatokkal. Ha már most ezen feladatokat még az által is szaporítanék, hogy mindenki hozzájuk forduljon és általuk ingyen elkészíttesse a maga folyamodványát, különösen azon korlátlan folyamodás! joggal, melyet a t. képviselő ur meg akar adni minden adóra és a mi fő, épen birtokon belül, akkor ezen közegek egyebet nem is csinálhatnak, mint hogy ezen dologgal foglalkoznak. A mi pedig a birtokon belül való felebbezést illeti, bátran állítom, hogy sehol másod- és harmadfokú felebbezést lirtokügyben nem adnak. Másodszor, ha korlátlanul és birtokon belül megadjuk a felebbezést, ennek okvetlen következése az lenne, hogy legalább az év első felében, sőt három első negyedében adót itt nem fog fizetni senki, mert ha tudja az illető, hogy nem koczkáztat semmit és hogy esetleg csak nyerhet, még háborgatva sincs, foglalás alá sem jöhet, mint Orbán t. képviselőtársam kívánta, akkor rövideszü ember volna, ki meg nem kísérelné a felebbezést minden fokon keresztül, de hogy ezen idő alatt a magyar állam miből fog élni, azt felfogni képes nem vagyok. Ajánlom az eredeti szöveget azon módosítással, melyet Teleszky István és Horváth Lajos t. képviselő urak benyújtottak, elfogadásra. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a szavazás. A beadott módosítványok az egyes pontokra vonatkoznak, azért azt hiszem, legczélszerűbb lesz, ha a t. ház beleegyezésével minden bekezdésnél az arra vonatkozó módosítás külön olvastatik fel. így mindjárt a 8. §. első bekezdéséhez Teleszky és Lázár Ádám képviselő urak adtak be módosítást, méltóztassanak azokat szavazás előtt meghallgatni.