Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-232

232. országos ülés április 24. 1883. 2Í9 több biztosíték nyujtatik a tekintetben, hogy érdekeiket megvédelmezhessék. (Helyeslés.) Elnök: T. ház ! A 34. §-ra vonatkozólag két módosítványt adott be Teleszky képviselő ur, még pedig az elsőt a 3. bekezdés 2. számmal jelzett pontjához, a másodikat pedig a szakasz végéhez kívánja beillesztetni. Ázt hiszem, hogy a mennyiben a szakasz szövege különben meg nem támadtatott, az elfogadtalak. A kérdés most az lesz, elfogadja e a ház a 3. bekezdés 2. számmal jelzett pontjához Teleszky képviselő ur által javaslatba hozott szöveget? [Elfogadjuk!) Tehát elfogadtatott. Most kérdem, elfogadja-e a ház az utolsó bekezdés végéhez beadott módosítványt? (Elfogadjuk!) Azt hiszem, erre nézve is kijelenthetem, hogy az elfogadtatott és igy a 34. §. e szerint fog kiigazittatni: Következik a II. fejezet. Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa a II. fejeset czímét és a 35. §-t, mely változatlanul elfogadtatik, továbbá a 36. §-t.) Győrffy Pető: T. ház! A 36.§.5.bekezdésében a d) pont alatt oly intézkedést látok, a melyet nem hiszem, hogy alaposan indokolni lehetne. Az van ugyanis mondva benne, hogy oly adósok, a kik már az előző évben adót fizettek, következésképen az adólajstromba már fel vannak véve, könyvecskéiket bizonyos záros határidő alatt mutassák be és ha ezen idő alatt be nem mutatják és ezen mulasztásukat igazolni nem tudják, akkor pénzbírság alá vétessenek. Hajói fogtam fel e szakasz intentióját, ez az intézkedés azért van itt, hogy az új adók a folyó évre — mert nálunk a következő évről nem lehet beszélni —lehetőleg jó korán közzé tétessenek, illetőleg az adózókkal közöltessenek, (ügyvan!) Ha ez a czél, akkor ezt a ezélt könnyebben is el lehet érni és pedig ugy, hogy a felek ne zaklattassanak, a szöveg szerint pedig ennek ki vannak téve. Nem is említem, hogy az adókönyvecske az adózó tulajdona, melylyel szabadon rendelkezik ; nem is említem, hogy e könyvecske sokszor okmányául szolgál számadásoknál, vagy bíróságok előtt. Igaz, hogy ily esetben igazolhatná a mulasztást, mint a szöveg mondja, de ezen igazolás mégis veszteséggel járna s esetleg tán el sem fogadtatnék igazolása s igy sokszor igazságtalanul sújtaná a pénzbírság. Hogy azonban az adózó mégis idejekorán tudhassa, hogy mivel tartozik, ezen könnyen lehet segíteni pénzbírság nélkül is, mert tapasztalásból tudjuk, hogy a községeknél néha hetekig, hónapokig hever, sőt el is vesz a könyvecske, xígy, hogy e miatt kétszer is meg kell néha fizetnie adóját az illetőnek. Az előbbi bekezdés kimondja, hogy új könyvecskét adnak ; módosítványom tehát oda terjed, hogy a kik nem adják be könyvecskéiket, ne birságoltassanak meg, hanem állíttassák ki számukra 3 krajczárért új könyvecske s mikor azután adóját fizeti az illető, vonassék le a 3 krt Kétségtelen, hogy az amanipulatio,mely contemplálva van, sok inconvenientiára adhat alkalmat, a melyen majd új törvényhozási actus által, vagy ministeri rendelet által kell segíteni; de hát miért hozunk oly törvényt, melyet már előre láthatólag javítani kell, sőt ministeri rendelettel kell javítani. Tehát, hogy hosszasan ne fáraszszam a ház türelmét, bátor vagyok a 36. §. 5. bekezdése, illetőleg a d) pont után a következő módosítást ajánlani. (Olvassa.) „Azon adózók részére , kik a múlt évben már az adózók sorában voltak, az adóelőírás befejezését jelentő hirdetmény közzétételét követő évnegyed közepéig régibb adókönyvecskék állítandók ki." Hegedüs Sándor előadó: A módosítványt nem fogadhatom el, épen evidentiában tartás szempontjából, mert végre az egész tartozás lerovását saját adókönyveeskéjével kell, hogy bizonyítsa az adózó és ezen könyvecskének a főkönyvvel való összehasonlítása kívánatos és szükséges. Ha tehát ezt mindegyre változtatjuk s mindegyre új adókönyvvel látjuk el az illetőket, kiteszszük az adózókat annak, hogy a lerovásokat nem igazolhatják be. Különben is itt tulajdonkép egy minden zaklatástól ment igen könnyen teljesíthető.feladat rovatik az ő adóilletzókra, mert nem kívánják tőlük, hogy más községbe menjenek, hol időveszteséggel lenne összekötve az eljárás, hanem egyszerűen a községi elöljárónál kell bemutatniok az adókönyveket, azoknak kivételével, kik egyenesen az adóhivataloknál fizetik adójukat, tehát csak a vagyonosabb osztálytól, melynek úgyis több érintkezése van a központtal, hol az adóhivatal van, kívántatik az, hogy az adóhivatalnál mutassák be adókönyvüket. A bírság nem minden esetben s nem egykönnyen szabatik ki, hanem csak akkor, mikor az illető nem tudta igazolni, miért nem mutatta be adókönyvét. Ha tehát előáll azon esett, melyet Győrffy t. képviselőtársam említett, hogy az adókönyvet az illető más okmányok mellé mint beadványt csatolta, ha ezt előadja, igazolva van; ha elvesz az adókönyv, szintén ezen eset forog fenn. Nézetem szerint épen azért szükséges ez intézkedés fentartása, hogy a régi adókönyvekre lehetőleg gond fordittassék s az adózók maguk tudják ellenőrizni, hogy tartozásaikban mikép állanak. (Helyeslés jóbbfélöl.) Földes Gyula: T. ház ! Én teljes szivemből hozzájárulok Győrffy t. képviselőtársam indítványához. Nem áll az, a mit a t. előadó ur mond, hogy mindenki csak a községi elöljárónak adja át a könyvet, mert maga előhozta, hogy a nagy adófizetők az illető adóhivataloknál tartoznak fizetni adójukat. Ezekre nézve eddig az volt a szokás, hogy ezek csak adóíveket kaptak, azt szépen eltették minden évben azon okmányok közé, melylyel igazolták az állam iránti kötelesség teljesítését. Engem arra szorítani, hogy akkor, mikor az adó28*