Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-221

221. országos ülés április 10 1883. 11 ban, mint a minő értékkel s értelemmel bir a parlamenti életben a kormánypárt és ellenzék, a melyeknek surlMásából bontakozik ki az igazság. T. ház! Én részemről mondhatom, hogy én a vallást soha más szempontból nem veszem, hanem csak ebből. Én annak a morálnak az emberiség fejlődésére tudok bizonyos befolyást tulajdonítani, sőt látom, hogy Göndöes Benedek képviselő ur ragaszkodik a hat napi teremtéshez, (Derültség) annak hasznosságát is elismerem, mert visszatartóztatja a gyengébb szellemeket, kik talán különben az örülésig jutnának, hogy ha azon kezdenének gondolkozni, hogyan kezdődött az universuni, mi lesz végső sorsa. Tehát a gyengébbek kedvéért én elfogadom a hat napi teremtést, de más tekintetben kénytelen vagj'ok constatálni, hogy a tudománynyal homlokegyenest ellenkezik, azzal összeütközik. T. ház! A vitatkozásnak van jogosultsága és tere a vallásban ép ugy, mint a politikában, a társadalomban, egyáltalán mindenütt. Az eszmék ugy fejlődnek és ugy jutnak el az igazsághoz; ha nézet ellennézettel találkozik, akkor mindenkor tisztultak az eszmék magok. l)e ahhoz szükséges egy: hogy a kik ezt belátják, mindenütt ott, a hol ily vélemény-nyilatkozatra hivatva vannak, az eszmecsere szabadságát tanulják tisztelni és az eszmecserének ne vessenek gátat. E tekintetben megjegyzésem van Magyarország-jelenlegi minisíerelnöke irányában, egész kormányzati apparátusa irányában, mely szüntelenül azon iparkodik és igyekszik, hogy itt e házban többé vitatkozások ne történjenek, (Derültség jobbfelől) hogy itt a házban gyorsan dolgozzanak és hogy szükség volt arra, hogy itt e házban a vallásos érzület érintessék, hogy a t. túloldalról a mostani törvényjavaslat ötletéből egész sora iratkozzék fel a szónokoknak és vegyék fel a harczot velünk, kik ezen az oldalon ülünk. És a t. ministerelnök ur megtanulhatja azt, hogy bármely kicsibe vegye ezen vita eredményét, meg fog látszani a társadalomban, a tanügyi irodalomban, meg fog látszani mindenütt és fog keletkezni egy egészséges közvélemény. De az az iparkodás és igyekezet, a mely mindig csak elvérzésre akarja birni sz ellenzéket, mely egy paragraphus ötletéből hangoztatja, hogy meg fognak hosszabbittatni az ülések, hogy az ellenzék kibőjtöltessék, hogy ereje meglankasztassék, ez az eljárás nem parlamentáris s épen ez az, a mely leszállítja a parlamentarismus iránti bizalmat a nemzetben. T. ház! Pulszky t. képviselő ur tegnap kifejezte, hogy ő a jelenlegi kormányt nem követi tüskön-bokron keresztül, az volt egyik megjegyzése. A második megjegyzése az volt: hogy Thaíy t. barátommal vagy oly nézetek fölött, minőket ő vallott, nem lehet komolyan vitatkozni. Hát t. ház, én szólási jogommal élve, megtalálom az alkalmat arra, hogy a magam szempontjából elmondjam azt, hogy mit tartok én a mi kedves szomszédjainkról, ha már odáig mennek, hogy minket leczkéztetnek ; ha ellenzékieknek megmaradva, mégis a kormány omnipoteníiájának segítségére mennek és ha egyáltalában már akár a modor, akár a tartalom, vagy eszme tekintetében megleczkéztetnek. (Halljuk!) Ha t. ház, volt idő, mikor a t. szomszédok sokkalta élesebb oppositiót kezdtek a t. házban a kormánynyal szemben, mint magunk itt, mert minket csak elvek vezettek, náluk pedig a személyek kérdése vezette az oppositiót, mely mindig sokkalta factiosusabb és sokkalta élesebb alakot szokott ölteni. (Igaz! Ugy van ! a szélső balfelöl.) De hát t. ház, fölhangzott, hogy azon férfiak, a kik a kormánypadokon ülnek, alkalmatlanok a kormány vezetésére, hogy ezen párt magának követeli azt, hogy ott változás történjék, hogy ő abban missiót lát; a mi mind igen szép, csakhogy nekem alapos kétségeim vannak az iránt, vájjon azon férfiaknak, a kik azon oppositiót ugy csinálták, a mint csinálták és csinálják részben ma is, bizonyos jelenségek leszámításával, kedvük lenne-e, ha azon padokra kerülnének, felvenni a munkát és felvenni a dolgot; mert én ugy ítélem meg azokat az immár most leczkéztető mestereket, hogy ők is nagyon jól tudják, hogy a ki a Tiszakormány örökségét át fogja venni, az ne menjen többé az utczára fenhéjázva mutogatva azon fontosságát, hogy ime „én jeles szónok, nagy férfi vagyok, minden ember rám néz és ezzel én beérem" ; mert tudjuk nagyon jól, hogy a kik azon örökséget átveszik és vállalkoznak arra, hogy minden bajt és rosszat eleny észtessenek, azoknak majd ott le kell ülni a ministeri bureaukhan és dolgozniok addig, mig bele nem halnak. (Általános derültség.) Én elismerem, hogy nagyon érdekes, midőn azok, a kik leczkéztetésre fogják a dolgot, ha magukba szállva, legalább éreznék álláspontjuk helyességét, hanem épen ellenkezőleg történik. Én csak azt mondom, hogy vagy meg van győződve a mérsékelt ellenzék arról, hogy a kormány rósz és akkor ne hajoljon feléje és ne tartson leczkét nekünk; vállalkozzék a valóságos Hercules szerepére, a ki elvállalta azt a feladatot, hogy az Augias istállóját kitisztítsa: vagy pedig jelentse ki, hogy fusiónál a kormánypárttal és átengedi az ellenzéki feladatot nekünk, mert mi nem vagyunk azok, a kik szomszédainknak leczkéket akarunk adni, hanem, a kik a több szabadságért, Magyarország valóságos függetlenségeért küzdve, mindenkor el vagyunk készülve arra, hogy ezen nagy és nehéz munkát elvállaljuk és erőnkhöz képest végrehajtsuk. (Helyeslés a szélső balon.) Mindössze még pár szót kívánok szólani arra a határozati javaslatra vonatkozólag, melyet Kovács Albert t. képviselő ur benyújtott. (Halljuk !) 2*