Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-228

228. országos ülés április 1$. 1885. 145 Elnök: T. ház! Azt hiszem, maga a szakasz elfogadtatik. A kérdés csak az lesz, elfogadja-e a t. ház a 7. §. végére azon toldást, melyet Lázár Ádám t. képviselő nr ajánlott, igen vagy nem? (Igen ! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadta el s igy a szöveg változatlan marad. Tibád Antal jegyző (olvsssa a 8. §-t). Lázár Ádám: (Zaj. Félkiáltások: Eláll! Halljuk !) Bár tudom, hogy le fogok szavaztatni, mindaz onáltal bátorkodom felszólalni, mint már jéleztem, a törvényjavaslat azon intézkedését illetőleg, mely a törvényes eljárás különféle módjaira vonatkozókat foglalja magában, nem lévén az eléggé kimerítő. A t. előadó ur azt mondja ugyan, hogy pandeetát kellene írni, ha ez irányban mindenről a törvényben akarnánk rendelkezni; de épen ő rá hivatkozom, a ki számtalanszor volt előadó és mint képviselő is szavazott meg ily intézkedést, többek közt az uzsoratörvényjavaslatnál, a hol többször előfordult, hogy melyik biróság miként jár el, a bizonyítékok szabad mérlegelése mellett. 0 itt valószínűleg épen az illetőknek, főleg bankároknak akar kedvezni, a kik ez ügyben eljárni fognak, hogy semmiféle sanctió ne legyen, hogy az illetők tapogatózzanak a sötétben, hogy hová forduljanak, mit tevők legyenek, szóval, hogy másfelől a bizonyítékok rendezése bizonytalanná és bonyolulttá tegye az eljárást. (Ellenmondás.) Sokkal czélszerííbb volna e helyett a kor színvonalán is álló azon felfogás, hogy a bizonyítékok szabad mérlegelése a bíróságoknak teljesen megengedtessék. Ennélfogva az első bekezdés után a következő toldást indítványozom: „mely esetben az illetékes törvényszék a bizonyítékok szabad mérlegelésével jár el." Ennyit legalább méltóztassanak az illetők megnyugtatása és biztossága érdekében elfogadni. (Helyeslés a szélső halon) Elnök: Fel fog olvastatni az indítvány. Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa): Gáli József: T. ház! Bátor vagyok ezen szákasznál egy módosítványt ajánlani, melynek czélja határozottabb kifejezést adni azon eszmének, mely e szakasznak alapját képezi, tehát úgyszólván csak stylaris módosítvány. Nem akarok itt kiterjeszkedni annak vitatására, mennyiben helyes azon elv, mely ezen szakasznak alapul szolgált, t. i. hogy egy árúnak az ára megállapítására a törvény befolyást gyakoroljon, azt limitálja. Az okok terjedelmesen ki vannak fejtve a ministeri előterjesztésben és én azokat tökéletesen helyeseknek tartom és minthogy ezen okok főleg a körül csoportosulnak, hogy a vevők tájékozatlansága az értékpapírok tőzsde-ára iránt ki ne aknáztassék, hogy továbbá a kamat és másKÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XII. KÖTET. nemű, a kereskedőknél szokásos czímek alatt ezen ár túlságosan magasra fel ne számittassék. ezen okokat én is terjesen méltányolva, azt hiszem, határozottan kifejezendő lenne, hogy a papir kamatai fejében is egészben nem követelhet többet az eladó, mint az árfolyam szerinti árt és az évi 15%-ot, különben a törvényt oda fogják magyarázhatni, hogy a 15 százalékon felül a vételár után még külön kamatok is számíthatók. A hozzászámításra nézve hasonlóan nem tartom a szöveget eléggé határozottnak, mert az mondatik, hogy „annak a részletügylet tartama szerint számítandó évi 15°/o-a.

£í Ezt praecisebben igy kívánnám kifejezni: „és annak a részletügylet egész tartamára évenként hozzászámítandó 15%-át meghaladja." Módosításom szerint tehát a szakasz következőképen szólna: „A részletügylet a vevő vagy annak jogutódja által megtámadható, ha az értékpapír eladási ára a kamatokkal együtt az ügylet megkötésekor jegyzett árfolyamot és annak a részletügylet egész tartamára évenkint hozzászámítandó 15%-át meghaladja". A szöveg többi része maradna. f A mi Lázár Ádám képviselő ur naódosítványát illeti, azt hiszem, hogy az nem fogadható el. Tartózkodnunk kell attól, hogy minden egyes ügyre nézve mindig kivételeket állapítsunk meg az általános eljárás alól, ha ezt az ügy természete szükségkép nem követeli. Itt pedig nem követeli. Hivatkozott a t. képviselő ur arra, hogy az uzsoráról szóló törvényben hasonló intézkedés van. Ott az vezetett arra, hogy az uzsora definitiója a kamatmaximum megállapításának el nem fogadtatása miatt olyan, melynél fogva, ha a rendes bizonyítási eljáráshoz kötjük magunkat, nehéz volna a bírónak valakit elitélni. (JJgy van!) Itt azonban ellenkező álláspontot fogadtunk el, mert ezen szakaszban határozottan limitáljuk, hogy mit lehet leszámítani kamat fejében, meghatározzuk a százalékot. Itt tehát a bizonyítási eljárás oly nehézségekbe nem ütközik, mint az uzsoránál. Azon módosítvány hoz tehát nem járulhatok. (Helyeslés joobfelől.) Elnök: Szólásra senki lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Szó illeti még az előadó urat. Hegedűs Sándor előadó: Lázár képviselő ur indítványát nem fogadhatom el, minthogy a törvényjavaslatban világosan ki van kötve, hogy mivel van dolga a bírónak, azt hiszem tehát, hogy szabad appropriatiónak itt nincs helye. Gáli József t. képviselő ur a szöveget csak átírja és világosabbá teszi, módosítványa ellen tehát nincs kifogásom. (Helyeslés jóbbfélöl.) Elnök: Meg kell jegyeznem a szavazás előtt, hogy ezen szakaszra vonatkozólag a két bizottság szövege közt eltérés volt. A pénzügyi bizottság 15%-ot, a közgazdasági bizottság áO%-ot 19