Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-228
138 '%&' országos ülés április 18. 1S83. tudomásuak azok, hogy valóban feleslegessé válik azon ezer és ezer eseteknek csak bármelyikét is felhozni arra, hogy még az is, ki a közgazdasági forgalmi szabadságnak legmelegebb barátja, hogy még az is belássa, miszerint ezen téren megszorító intézkedéseket tenni igazán elkerülhetlenül szükséges. Hiszen a t. ház minden egyes tagja bizonyára jobban tudja mint én, hogy nincs társadalmi osztály hazánkban, melyből igen sokan ne estek volna már, a részletügylettel foglalkozó eladó lelketlen üzérek körmei közé. Még az intelligens, müveit osztályban is százakra és százakra megy azoknak száma, a kik könnyű hiszeműségöknek estek áldozatul. Sőt tudok esetet, mely szerint volna egy főispán Magyarországon, a kit állítólag közel 72 millió forint erejéig húztak volna be az ügyes ágensek. Elképzelhető ezekből, hogy mily óriási károkat és mily véghetetlen dimensiókat vehetett a részletívvel való szédelgésnek teljes szabadsága, (ügy van! a szélső halon.) Kétségtelen tehát és igaza van a t. előadó urnak, hogy épen azért, mert —• a mint ő magát kifejezé beszédjében — „együtt nőttek a visszaélések a részletívek terjedésével, " kétségtelen, hogy igaza van abban is, a mit a pénzügyi bizottság jelentésében, mintegy ennek megbízásából mond, hogy „sem az ország közgazdasági és hitelviszonyainak egészséges fejlődése, sem népünk helyzete meg nem engedi, hogy tűrjük azon visszaéléseket, a játékkedv oly téves és merész, de egyszersmind nagy kárral járó felcsigázását, mely a részletügy terén most már nálunk is történik". Kétségtelen, hogy e visszaéléseket, a fosztogatásnak e teljes szabadalmát tűrni nem lehet; nem lehet már csak azért sem, mert ezen szédelgés csekély felfogásom szerint rosszabb, gonoszabb az uzsoránál. Az uzsorás legalább pénzt ad a kölcsönre szorulónak; ellenben a részletívvel szédelgők csak pénzt vesznek a hiszékeny emberektől, (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mig az uzsorásnál a nagy kamatlábbal szemben áll a nagy koczkázat, hogy talán még tőkéjét is elveszítheti, addig a részletív eladóját még a legnagyobb, sokszor kétszáz-háromszáz % kamat mellett sem érte és nem éri soha semmiféle kár. Mindezek daczára mélyen t. ház, megvallom, hogy azon szabályok és óvintézkedések közül, a melyeket az ellen alkalmazni lehet — s ebben egészen egyetértek a t. előadó úrral — a legtávolabbról sem helyeselném azt, a mely egj^szertíen, minden kivétel nélkül egyszerre eltiltaná a részletügyletek kezelését hazánkban. Mert bár igen jól tudom, hogy a tiszta elmélet, hogy ugy mondjam a tiszta elv szempontjából ez volna az igazi radikális, helyes mód; jól tudom, hogy igen sok tekintélyes tagja az osztrák parlamentnek már 1877-ben ugyanezt akarta létesíteni Ausztriában; de t. ház, ha practikus szemmel nézzük a dolgot, ha Magyarországot nem Plató államaként, nem egy elméleti országként tekintjük, hanem tekintjük ugy, a mint van, az ő nagy deficitjével, az ő óriási sok adósságával': akkor be kell látnunk, hogy ugyanazon okok, a melyek Magyarországon a már különben a maga nemében is oly erkölcstelen lottójátékot indokolták, illetőleg legalább is fen tartandónak mutatták, még inkább, még erősebben szólnak és érvelnek ez okok a részletügylet fenmaradása mellett. Sőt, a mennyiben — s ezt, gondolom, a t. előadó ur is kifejezni méltóztatott — a részletügyletek mintegy megkönnyítik azt, hogy az állampapírok könnyebben juthassanak a kisebb tőkések birtokába s mintegy kényszer-takarékpénztárakként jelentkeznek, annyiban azok nemcsak hogy nem károsak, de igénytelen véleményem szerint állami szempontból határozott haszonnal járnak. Mert hiszen az igen t. pénzügyminister ur akár hányszor panaszkodott, s e tekintetben általános is a panasz, hogy Magyarország államadósságainak kamatait mindig a külföldiek esnem a belföldiek, nem a haza polgárai élvezik; hogy az állampapíroknak igazán csak igen kevés %-a van Magyarországon elhelyezve. Már pedig t. ház : azt hiszem, a részletügyletnek megengedése az országban csak elősegíthetné, a mint hogy elő is segíti, az állampapíroknak részletekben való eladását. És ha vannak, a mint hogy vannak, és ha voltak, a mint hogy voltak Adsszaélések e téren, ebből korántsem következik az, hogy most már el kell törölni az egész részletügyletet, hanem következik az, hogy igenis tisztítsuk, óvjuk meg azokat a visszaélésektől. (Helyeslés a baloldalon.) Ezen szempontból helyeslem, hogy a törvényjavaslat nem terjeszkedett ki erre, hogy ezen túlságos, ezen erőszakos eszközt nem vette fel. Bár megvallom t. ház, hogy én épen azért, mert nem hiszem, hogy ezen javaslattal, főkép, ha az ugy fog elfogadtatni, a mint most tárgyalás alá került, elejét tudnók venni valamennyi visszaélésnek, szívesen vettem volna, ha a t. kormány azt javasolja vala, hogy a részletügyletek ne hagyassanak a magánosok kezében, hanem tekintve azoknak az államhitel szempontjából v-aló rendkívüli fontosságát, vegye az állam a maga kezébe mint monopóliumot (Egy hang a szélső baloldalon: Sok nehézséggél járna!) Ez nem járna nehézséggel, mert pl. Francziaország állampapírjainak eladását ugyanígy eszközli, (ügy van!) A visszaéléseket tehát ugy lehetne megszüntetni, ha a törvény kimondaná, hogy az állampapírok onk részleteladását maga fogja eszközölni. De ugy is, a mint a javaslat intézkedik, készséggel elismerem, segíteni lehet a bajon. Két intézkedést azonban mindenesetre szeretnék a törvénybe felvétetni. (Halljuk!) Ezek egyike az, a mit a t. előadó ur is jelentékeny intézkedésnek ismer el, de mégis maga
