Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-228

136 228. országos ülés április 18. 1883. viselő nr nyilatkozata formulázott dolog, de magának a ténynek formulázása nehéz volna; hogyha a ház, a mint látom, ezt kivánja, akkor méltóztassék a t, ház beleegyezni abba, hogy én azt, a mi jegyzőkönyvbe beveendő, itt most előadjam. (Halljuk!) Először az, hogy a ministerelnök ur válasza tudomásul vétetik, továbbá, hogy jegyzőkönybe vétetik az, hogy maga a képviselő nr a ház szine előtt kinyilatkoztatta, miszerint ezen interpellátióját tévedésből eredett hibának ismeri el s ezen hibáért s az ez által a ház tekintélyén okozott sérelemért a háztól bocsánatot kért. így bevezettethetik a jegyzőkönyvbe. (Helyeslés.) Következik a napirend: a gazdasági bizottság jelentése a képviselőház folyó havi költségvetése iránt. Tibád Antal jegyző (olvassa a képviselőház ápriIhavi költségvetését). Elnök: Méltóztatik a ház elfogadni ? (Elfogadjuk !) E szerint az elnök a költségek folyóvátételére felhatalmaztatik, a beterjesztett kimutatás pedig tudomásul vétetik. Következik a kikötői illetékekről szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. Tibád Antal jegyző (olvassa). Elnök: Méltóztatik a t. ház a most felolvasott törvényjavaslatot végszövegezésében elfogadni, igen vagy nem? (Elfogadjuk!) Azt hiszem,kijelenthetem, hogy az elfogadtatik és alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett a méltóságos főrendekhez fog átküldetni. Öt perezre az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak hely őket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Következik a pénzügyi és közgazdasági bizottság 359. sz. jelentése a részletügyről szóló törvényjavaslatról és maga a törvényjavaslat. Méltóztatik a t. ház a bizottság jelentését felolvasottnak tekinteni ? (Felolvasottnak tekintjük!) Ennélfogva a jelentés felolvasottnak tekintetvén, az általános vitát megnyitom. Az első szó illeti a bizottság előadóját. Hegedűs Sándor előadó: T. ház! Az értékpapíroknak részletfizetés melletti eladása ma már igen kiterjedt üzletet képez most Magyarországon is. Azonban tagadhatatlan az, hogy ezen üzlet terjedésével egyszersmind nőttek azon hátrányok és visszaélések, melyek ezzel kapcsolatosak. Nevezetesen különböző értékpapírok mesterségesen combinálva, különösen sorsjegyeket és másféle papírokat összevéve, nagy hangzású részletívek állíttatnak ki, a melyek közül némelyekben még szelvények is fordulnak elő és mindenféle nyeremények vannak kilátásba helyezve s ezen az utón a szakértők előtt egész értéktelen papírok igen nagy részletek fizetése mellett adatnak el. Különösen pedig vándorügynökök járták és járják be az országot és a tapasztalatlan közönségtől igen hangzatos Ígéretek mellett jelentékeny összegeket vesznek fel részletfizetésre, a minek eredménye gyakran a fizetésnek ellenszolgálat nélkül való beszüntetése, a befizetett összegnek elvesztése, vagy pedig igen jelentéktelen értékű papírok megnyerése. Mind e körülmény arra indította a kormányt, hogy e részletüzletet szabályozza. A szabályozásnak természetesen legradicálisabb módja lett volna, ha az egész részletüzlet eltiltatik. Azonban tagadhatatlan, hogy az értékpapírokban rejlő tőkének a nagy közönséghez juttatása igen hasznos és egyszersmind a takarékosság előmozdítására is igen czélszerű eszköz. Hogy tehát a nagy közönség azon része, a mely egyszerre nagy tőke fölött nem rendelkezik, szintén értékpapírok birtokába juthasson, az csakúgy érhető el, hogy ha részletfizetés mellett nyuj tátik erre út és alkalom ; ennek következtében tehát a legmagasabb nemzetgazdászati szempontból is jogosultsága és hasznossága van a részletüzletnek. Gondolkodni kellett tehát arról, hogy miféle biztosítékok szükségesek arra, hogy a részletüzletek haszna megmaradjon ugyan, azonban a visszaélések megszüntessenek vagy legalább lehető legszűkebb korlátokra szoríttassanak. E tekintetben egyik jelentékeny eszköznek mutatkozik az óvadék letétele : vagyis annak kimondása, hogy ezen részletüzletet csak bizonyos óvadék letétele mellett lehessen csak folytatni. Azonban, mint méltóztatik tudni, itt tulajdonképen inkább nagyobb fontossága van annak, hogy az illető, a ki az üzletet folytatja, tisztességesen járjon el, mint annak, hogy pénztőke fölött rendelkezzék. Ha tehát mindenféle elemnek felelősség nélkül is kellő, úgyszólván morális és administrativ biztosíték nélkül átadatnék a részletüzlet egyszerűen, akkor, ha cautiót tennének is le, a bajon segítve nem lenne, de másfelől a cautiónak magának megszabása is igen nagy nehézséggel járna, a mennyiben jelentősége csak ugy lenne, ha az üzlettel arányban áll; már pedig az üzlet terjedelmét előre megszabni, a különböző üzletviszonyok ezer- és ezerféle változatai közt lehetetlen. Tehát a törvényjavaslat szerkesztői eltekintettek ezen körülmény tői és a pénzügyi valamint a közgazdasági bizottságnak nézete szerint helyesen — mert ez kellő biztosítékot nem nyújtott volna és a kérdés még sem oldatott volna meg, hanem a helyett azon sokkal nehezebb feladatot tűzték ki maguk elé, hogy úgyszólván aprólékos, de kellő hatálylyal biró biztosíték teremtessék a törvényjavaslatban ezen visszaélések ellenében. Ezen szempontból egyik legelső követelménye a javaslatnak, hogy a részletüzletet csak azok folytathassák, a kik bejegyzett czéget képeznek; másodszor, hogy különböző papírokat ne lehessen