Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-228
228. országos ülés április 18. 1883. * 135 elhallgatandónak vél. Azonban mégis annak daczára, hogy a képviselő ur itt önmaga is, belátva hibáját, a háztól bocsánatot kért, kénytelen vagyok kinyilatkoztatni, hogy különösen azt a modort, a mely szerint valaki nem nevezi meg azt, a kit tulajdonképen vádol és ez által kiteszi képviselőtársait annak, hogy esetleges részakarat által, még mielőtt felderittethetnék a dolog, gyanusittathassanak, ezt a modort én a legrosszabbnak tartom. ( ügy van! a szélső baloldalon.) És kérem a képviselő urakat, hogy ilyentől óvakodni méltóztassanak. (Helyeslés.) De hibáztatom azon mdort is, a mely szerint a képviselő ur interpellátiójának utolsó pontjában mintegy a házra is árnyékot vethetőnek mondta az általa előadott dolgot, (ügy van! a szélső baloldalon.) Vélekedésem szerint minden testületben, melynek számos tagja van, előfordulhat az, hogy egyes tag a saját jellemének kifolyásául oly tettet követhet el, a mely a becsület szabályaival meg nem egyezik; de ezen egyéni cselekedet még akkor is, ha az illető képviselő : magára a házra semmi szin alatt árnyékot nem vethet. (Helyeslés. Ugy van!) E tekintetben tehát kérem a ház minden tagját és különösen a képviselő urat,, a ki ezt a modort követte, hogy ettől óvakodni méltóztassék és még azon esetben is, ha hivatva éreznék magukat, tagtársaikat, a mi már magában véve rendkívüli eset, személyesen megtámadni, ínég akkor is a házatés képviselő urakat megnevezés nélkül hagyni, mindenesetre mellőzni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Miután a képviselő ur maga is, belátva tévedését, a háztól bocsánatot : kért, mintán maga is ugy adta elő az ügyet, mint a melylyel kellő alap és valóságos adatok nélkül lépett fel, azt hiszem, önmaga mondta ki az Ítéletet, a mely felette kimondható leendett. (Élénk helyeslés.) Most csupán csak azért, hogy az efféle ügyek, a melyek mindenkor kínos hatásúak a házra és mindenkor károsak az országra nézve, többé elő ne forduljanak: kötelességemben állónak tartottam ezen nyilatkozatot itt megtenni annyival inkább, mert nekem, mint elnöknek, első tisztem, elejét venni hasonló eseteknek, a melyekre nézve azt hiszem, hogy a háznak minden tagja át van hatva attól, hogy a házat megkímélni kötelessége. (Helyeslés.) Ezek után t. ház, azt hiszem, hogy miután a képviselő ur már mintegy maga kimondta az Ítéletet önmaga felett, talán nem szükséges a háznak, mint háznak, e tekintetben további eljárást követni és eltekinteni a házszabályokban adott azon módtól, hogy a házat további, mintegy jegyzőkönyvi eljárásra felkérjem. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a ministeremök ur válaszát tudomásul venni? (Tudomásul vesszük!) A ház a választ tudomásul veszi. Eötvös Károly: T. ház! (Felkiáltások: Mi czimen kivan szólani?) A házszabályokhoz kérek szót. (Felkiáltások: Nem lehet! Az ügy be van fejezve ! Eláll!) Elnök: A képviselő ur a házszabályokhoz kér szót s erre joga van. Eötvös Károly: A ház igen t. elnöke azon meggyőződést fejezte ki, hogy miután azon képviselő ur, ki a ház tekintélyét interpellátiójának modorával megsértette, maga is belátván hibáját és tévedését, a háztól ünnepélyesen bocsánatot kért: ennélfogva a házszabályok nyomán további eljárásnak s kivált jegyzőkönyvi eljárásnak nincs helye. En azon meggyőződésben vagyok, hogy a házhoz itt nyilt ülésben intézett bocsánatkérés épen oly erkölcsi nyomatékkal bir, mintha maga a ház jeg}^zőkön3m rosszalást fejezett volna ki, de csak azon esetben bir nyomatékkal és csak azon esetben szolgál irányadóul, ha netalán hasonló szomorú esetben fenforogható ismétlődésre való tekintetből ezen ünnepélyes bocsánatkérés és tévedés kijelentése ez alkalommal jegyzőkönyvbe vétetik. (Helyeslés.) Én a házszabályok ez alkalomból való változtatásának nem lehetek barátja és nem arra akarok czélozni, mikor azt mondom, hogy egyszer régen, sok évvel ezelőtt Deák Ferencz akképen jellemezte csaknem hasonló, de nem ily súlyos esetben a házszabályokat, hogy azok tisztességes emberek számára hozatnak, én, mondom, ezen incidensből a házszabályok változtatásának nem vagyok barátja, de saját felháborodott érzéseimet is megnyugtatta azon hang, azon modor, melyben a képviselő ur nyilatkozott. Nehogy azonban ebből a házszabályokra következtetés vonassék, azért van szerencsém indítványozni, hogy a tévedésnek ezen ünnepélyes kijelentése, a háztól az elkövetett sértésért való bocsánatkérés jegyzőkönyvbe iktattassék. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! A bizonyos korlátokon túl nem menő szigort azzal szemben, ki mást gyanúsít, én magam részéről is helyesnek tartom és igen örülni fogok, ha ez irányban praecedens alkottatik a képviselő ur indítványa értelmében. Adja isten, hogy ne kelljen soha használni. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, kár volna az ellen kifogást tenni, hogy az, a mi a naplóban úgyis benne lesz, a jegyzőkönyvbe is felvétessék. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztassanak tehát megnyugodni abban, hogy Füzesséry képviselő ur tett nyilatkozata, mely a naplóban különben is benne lesz, a jegyzőkönyvbe is bevétessék. E részben meg kell jegyeznem, hogy egyrészről maga a dolog kényes, másrészről itt a házban csak formulázott dolgok szoktak a jegyzőkönyvbe bevétetni. A kép-