Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-227

227. országos ülés április 17. 1883. |g>9 viselő urak együtt tanácskozva megállapították azon módozatokat, a melyek közt ön ellen fel fognak lépni". Én, t. ház, nem adtam hitelt ezen figyelmeztetésnek. Nem voltam képes okot találni arra, hogy a Füzesséry Géza képviselő ur által leirt interpellátio személyemre vonatkozik. Megnéztem az interpellátiós könyvet és abban azt láttam, hogy ott, „egy képviselőnek külföldi hatóságok által személye ellen elkövetett sértés miatt" történik az interpellátió. Nem lévén sem külföldön, sem külföldi hatóság által személyem ellen sértés nem követtetvén el, nem tudtam elképzelni, miként jövök ezzel összefüggésbe. Mikor azonban t. ház Füzesséry Géza képviselő nrinterpellatiójátelmondotta; mikor fülembe jutott az, hogy a most jelzett egyik képviselő ott nyomban az én nevemet említette: én t. ház nem habozhattam tovább egy perezig sem azon interpellátióval szemben, a mely névtelenül, megnevezés nélkül az egész képviselőház becsületét pellengérre állította. (Zajos felkiáltások: Ugy van! Ugy van! Felkiáltások a szélső baloldalon : Gyalázat! Alávalóság! Gazság!) Mondom egy perezig sem habozhattam ily körülmények közt, hogy magamra vállaljam azt rögtön, a mi különben a házat szennyezhette volna be egészen. Hogy szól az interpellátió? Az első*"pont igy szól: „Van-e a minister urnak tudomása arról, hogy a gráczi rendőrség február hó közepén Glavotsnik nevű biztosát Budapestre küldötte azon czélból, hogy egy állítólagosán Budapesten tanyázó tolvajbandát kinyomozzon?" A második igy: „Van-e tudomása a minister urnak arról, hogy a gráczi rendőrség által feljegyzett névsorban egy országgyűlési képviselő neve is fel volt irva?

íf Az előre bocsátott indokolás egész biztossággal állítja, hogy létezik egy nemzetközi tolvajbanda, a melynek feje Budapesten lakik. Kétségtelen összefüggésbe hozza a képviselő ur ezen tolvajn-andának fejét azon képviselővel, a kit meg akar bélyegezni. A í. ház azon tagjai, a kik jelen voltak, bizonyára emlékeznek erre. Ugy ecsetelte a képviselő ur ezen dolgot, mintha tény volna, hogy egy internationalis tolvajbanda létezik, a mely Budapesten székel. Ez igy felvetett kérdés után t. ház, ha egyáltalában létezik jogosultsága annak, hogy a parlamentben ily-interpellátió tehető legyen, a harmadik kérdés a következő kellett volna, hogy legyen: „intézkedett-e a belügyministerur az iránt, hogy azon képviselő, a ki ilyesmivel gyanusíttatik, a bíróság elé állittassék, hogy továbbra a képviselőház padjain helyet ne foglaljon". Azonban a harmadik kérdés mit mond? Igy hangzik: „Ha nincs? szándékozik-e erről tudomást szerezni és mily intézkedést fog tenni egyrészről a képviselőKÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. XII. KÖTET. ház tekintélyének, másrészről ama képviselő reputatiőjának érdekében? A jó barát álezája alá rejtőzik, hogy kényelmesebben férhessen a becsülethez. Hát t. ház, én kijelentem, hogy az én reputatióm védelmét, ha szükségem lett volna ügyvédre, nem Füzesséry úrra biztam volna; de az én reputatiómnak semmiféle védelemre szüksége nem volt, mert azt nem sértette meg, nem támadta meg senki. A tényállás t. ház, melyet kötelességszerűleg előadni szerencsés vagyok, röviden ez: Körülbelől ugy négy hónappal ezelőtt egy budapesti lakos, a kit illetékes helyen meg is fogok nevezni, hozzám jön, mint ügyvédhez s azt mondja nekem: Gráczban tolvajlás követtetett el a takarékpénztárban, az idevaló rendörségnek három tagja, a kik közül az egyiket ma azon hírlapok egyike, a melyek különösen szeretik a botrányt meg is nevez, én nem nevezem meg, három rendőrségi közeg — mondom — igyekezett ezen tolvajlást eltitkolni, elnyomni. Az ur ügyvéd, tegye meg kötelességét, hogy ezen lopás kiderittessék és a bűnösök megbüntettessenek. Erre én azt feleltem, hogy én, mint ügyvéd, a ki a tisztességesek sorába akarok számíttatni, nem tehetem azt, hogy egy hatóság ellen ily vádat emeljek, mielőtt magamnak annak alapos voltáról teljes és kétségtelen meggyőződést nem szereztem. Erre történt t. ház, hogy nyomban leültem és irtain a gráczi takarékpénztárnak levelet, a melyben felkértem a takarékpénztári igazgatóságot arra, hogy szíveskedjék nekem a tolvajlást részletesen megírni, a károsítottnak nevét és lakhelyét velem tudatni. Ugyancsak kötelességemnek ismertem a rendőrség főnökéhez Thaisz Elek főkapitányhoz nyomban elmenni és neki elmondani: Uram, én ennek jutottam tudomására, kötelességem ezt önnek híven előadni, intézkedjék, hogyha csakugyan elkövettetett a tolvajlás, az kiderittessék. O megköszönte az értesítést s azt mondta, hogy szigorúan meg fogja vizsgáltatni a dolgot. Megjegyzem t. ház s előrebocsátom szivemből eredő mély köszönetemet, hogy pártunk igen tisztelt elnöke, Mocsáry Lajos t. képviselő ur ezen tényállásra nézve rögtön kötelességének ismerte hű informatiót szerezni. Sokak előtt t. ház, azon gyanú merülhetne fel, hogy talán mégis jóintentióból, jóhiszeműleg tétethetett az interpellátió ; hogy talán mégis egy képviselőnek a neve szerepelhetett azon a listán, hogy talán névcsere, vagy bármiféle más indok szolgáltatott arra okot, hogy ily felszólalás történjék. Kölességem kinyilatkoztatni, hogy sehol sem ilyen névsor nem létezik, sem bármely képviselőnek a neve ezen ügyben mint vádlott, vagy körözött egyén nem szerepel. (Mozgás és felkiáltások a szélső halon: Gyalázat!) Én, t. ház, találhatnék okot arra, hogy milyen 17