Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-225
225. országos ülés április 14. 18S3. 107 szerífbb és kíméletesebb intézkedésnek látszik az, ha a honvédelmi minister az 1868: XLVI. t.-ez. 13. §-ában megadott latitudöt használja fel, mintísem ha a honvédelmi minister e helyett jövőre gyakrabban nyúlna az új védtörvény-novella által megadott azon lehetőséghez, hogy t. I. a honvédség minimalis szükségletének biztosítása tekintetéből a sorozás egészen a 4-ik korosztályra is kiterjesztessék. Ezen okoknál fogva a honvédségi szolgálat tekintetében felmerülő bajok és egyenetlenségek oly teljesen, mint a hogy a kérvényezők kívánják, védrendszerünk teljes felforgatása nélkül meg nem szüntethetők. A mi pedig azt illeti, hogy a honvédségi legénységre nézve az 1873: XXXII. t.-cz.-hen benyújtott azon kedvezmény, mely az egyszeri behívást szabja meg, a honvédtisztekre is kiterjesztessék, ezt azon körülmény gátolja, hogy a honvédség tiszti létszáma ily kedvezmény megadása esetében az állandó kiképzés és gyakorlatok vezetésével elégtelen volna. A bizottság azonban nagy fontosságot tulajdonított ez ügynek és belátta annak szükséges voltát, hogy a mennyire a könnyítés és segítség lehetséges, az mégis történjék. Megnyugvással értesült tehát e részben a bizottság a felől, hogy a honvédelmi minister urnak már előbb eltökélt szándéka volt e bajokat a szolgálat időtartamának czélszerübb berendezése által a lehetőségig orvosolni. Ennélfogva egyrészről azon czélból, hogy e tervezet kivitelénél a kérvényekben foglaltak is tanulmányozási anyagul szolgálhassanak, másrészről, hogy a mennyiben netalán egyes helyeken csakugyan rendellenességek és visszaélések fordultak volna elő, azok megszüntettessenek, a kérvényi bizottság a következő határozati javaslatot ajánlja a t. háznak elfogadás végett: „E figyelemreméltó kérvények megfelelő intézkedés végett a honvédelmi ministernek adatnak ki. (Helyeslés.) Polónyi Géza: T. ház ! Távol álljon tőlem a szándék, mintha a régi gravaminalis országgyűlésekről és azoknak múltjáról akarnék megemlékezni. Még annak vitatásába sem akarok bocsátkozni, hogy a kérvényezési jog legfontosabb alkotmánybiztosíték, meg vagyok róla győződve, hogy a t. háznak minden tagja súlyt és pedig döntő súlyt tulajdonít épen parlainentaliter kormányzott országban arra, hogy egyeseknek, testületeknek és törvényhatóságoknak kérvényezési joguk legyen. Tapasztaljuk azonban, hogy a legutóbbi időkben a kérvényezési jog sajnálatos decadentiát mutat. Ma már a kérvényi bizottság alig tekinthető egyébnek, mint olyan biztosító szelepnek, melyen keresztül a kormánynak alkalmatlan, vagy az előtte feleslegesnek látszó fesz-cső kiszabadul, a nélkül, hogy maga után nyomokat hagyna. Ha azon meggyőződésben vagyunk, hogy a kérvényezési jog egyúttal alkotmánybiztosíték is, lehetetlen megtagadnunk a kérvényezési jogtól azt, hogy annak, különösen ha törvényhatóságok veszik igénybe, döntő súlyt tulajdonítunk. Tapasztaljuk azonban, hogy a kérvényi bizottság azon stereotyp kitétellel: kiadatik a ministernek; néha: kiadatik tanulmányozás végett a ministernek, szokta a kérvényeket elintézni, a mi lényegileg nem jelent egyebet, mint hogy a feledékenység sürü fátyola borittatik a kérvényre, eltemettetik a papírkosárba. Ha a kérvényi bizottság, mely olyan óvatosan és gondosan szokta kerülni a kormánynak nem tetsző kifejezéseket és erős meghatározásokat, ha maga a kérvényi bizottság szükségesnek látta azt, hogy ezen kérvényeknél, eltekintve a stereotyp indítványoktól, azt mondja: ezen figyelemre méltó kérvények megfelelő intézkedés czéljáhól adatnak ki a ministernek: — méltóztassanak elhinni, igen súlyos okoknak kellett közrehatni arra, hogy ezen bizottság ilyen, az eddigieknél sokkal szigorúbb javaslatot terjeszszen a ház elé. Azonban még ezen javaslattal sem látom kielégítőleg elintézettnek az ügyet. Leszek bátor egy ellenindítványt benyújtani, melyet beszédem végén fel fogok olvasni. Nem titok a t. ház előtt, hogy azon párt, melyhez tartozni szerencsémnek vallom, egy önálló nemzeti hadseregben véli nemzetünk jövőjének támaszát. De az is tény, hogy e t. ház előtt ugyanezen párt daczára annak, hogy a honvédség intézményében a nemzeti önálló hadsereg eszméjét megoldva nem látja, számtalanszor bebizonyította, hogy azt mégis olyan intézménynek tekinti, melynek istápolását, fejlesztését melegen hordotta szivén mindig, hordja most is és fogja hordani a jövőben is. Tapasztaljuk azonban, hogy azon szép remények, melyeket a honvédség igazán szép intézményéhez fííztünk, napról-napra fogynak. Az alig ültetett fának gyökerét férgek rágják, kérgéhez szú férkőzött. A közös hadseregbeli tiszti kar igazán minden nap nyilvánuló roszakarata oda juttatta az ügyeket, hogy azon Cassandra jóslatok, melyek e padokról egykor elmondattak, tényleg bebizonyultak. Elmondta e párt annyiszor, hogy a honvédség intézménye oda fog jutni, hogy nemsokára nem fog kapni ujonczokat. És ime ma már nem képez titkot sem hivatalos, sem nem hivatalos körökben, hogy nem rég azzal foglalkoztak a kormánykörök is, hogy 16 zászlóaljat bevonjanak, több zászlóalj közt oszszák fel, mert ujonczokat nem kaptak elég számban. A jelenleg fennálló szervezet szerint egy zászlóaljnál a tettleges létszámban 40 embernek kellene lenni. Mit tapasztalunk? Az első évben, midőn a honvédség felállíttatott, abnormis körülmények folytán 30,000 ujoncz jutott a honvédségit*
