Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-225

108 225. országos filé* április 14. 1883. nek. E szám a legutóbbi időkben már 7000-re szállott le, ugy, hogy a brassói zászlóalj pl. 40 ember helyett kapott 1, mond egy ujonczot. Enynyit szolgáltattak azon jó szászok a honvédségnek, kik a most tárgyalt törvényjavaslat feletti vitában jónak látták expectoratiókkal előállani. Igen t. ház! Most már ugy áll a dolog, hogy azon honvéd, ki az öt évet leszolgálta, már nem csak a tavaszi fegyvergyakorlatokra hivatik be, hanem megesett vele még az is, hogy őszszel újból behivatott, sőt a mi több, más zászlóaljhoz is vezényeltetett azért, mert nem levén meg a tettleges állományban megkívántató létszám, a honvédhadparancsnokság kénytelen magán az által segíteni, hogy az embereket az egyik zászlóaljtól a másikhoz vezényli. De beteljesedett hiven, a mit megjósoltunk, hogy a honvédség elleni egyenes áskálódás czéljából a közös hadsereg tiszti karának újonczáUító közegei az első korosztályban az ujonczokat azzal mellőzik, hogy der Zeit untauglich, mert tudják, hogy a második, harmadik és negyedik korosztályból hasznos matériáié fog válni azongemeinsame kriegsarmänak, amely az első korosztálybelieket azért nem tartja elegendő jónak, hogy a honvédség számára ember ne kerüljön. Ok tehát az egész contingenst az utolsó korosztályból sorozzák és igy megesik azon abnormis állapot, hogy absolute nem regrutáltatik elég ember a honvédség számára. Tudomásom van arról, hogy azon honvédelmi minister, a ki telve jóakarattal és igyekezettel fogott ezen intézménynek szervezéséhez, kénytelen volt egy oly rendeletet kiadni, hogy vakot, púpost, félsántát is csak vegyenek be, csakhogy a honvédségnek ujoncza lehessen, azonban t. ház, még ezen állapotok mellett sem voltak képesek azon létszámot előteremteni, a mely a honvédségi intézmény fejlesztéséhez múlhatatlanul megkívántatik. Ezen állapoton, mely szerint a honvédujoncz sohasem tudja, hogy mikor kerül szolgálat alá, hogy meddig kell szolgálnia, hogy hol tölti szolgálati idejét, változtatni kell, ha csak a honvédségi intézményt népünk és nemzetünk előtt tökéletesen depopularisalni nem akarjuk. Nem hiszem, hogy a kormánynak ez legyen a czélja és azért ne riadjon vissza azon törvényhozási intézkedésektől, a melyek szükségesek arra, hogy a honvédség intézménye tovább fejlesztessék. De térjünk át t. ház a honvédségnek szabadságolt vagy tartalékos tisztjeire. Mit tapasztalunk e tekintetben? Tapasztaljuk, hogy a honvédségnél nincs több, mint 400 tartalékos tiszt és hogy ezek száma a tettlegess állományú tisztekéhez ugy áll, mint 4: 11. A honvédelmi minister ur igazat fog nekem adni, mikor állítom, hogy rendezett és igazán normális állapotok között ezen aránynak megfordítottnak kellene lennie, vagyis hogy háromszor annyi tartalékos tisztnek kellene lenni, mint tettleges állományúnak. Miért van az t. ház, hogy nálunk ily kevés tiszt van, daczára annak, hogy az illetőket még azzal is kecsegtetjük, hogy a közös hadseregből való átlépésnél az úgynevezett ruhaátalányt is készpénzben kifizetjük? Azért, mert a tartalékos honvédek nem csak öt éven keresztül, hanem minden évben behivatnak, ez pedig arra visz, hogy nemcsak a 12 év után senki sem vállalkozik, a ki polgári kenyérkeresethez van kötve a honvédség kötelékében való maradásra, hanem mindenki kénytelen mindent elkövetni, épen azért, mert a 12 évben minden esztendőben, sőt néha kétszer is behivatik, hogy a honvédségnél a tiszti állományba ne kerüljön, ne hogy kenyérkeresetétől is megfosztassék, a melyet az állam sohasem pótolhat. Ezeket az állapotokat tovább tűrni nem lehet. Azon törvényhatóságok, a melyek e kérdésben felszólaltak, alaposan és mélyrehatókig indokolják, hogy a honvédségi intézménynyel szemben mindenki idegenkedik, félnek tőle jobban, mint a közös hadseregtől. Azért t. ház, én azt hiszem, hogy a t. háznak minden tagja élénken érzi annak szükségét, hogy ha nemzeti hadsereget nem tudnak, vagy nem akarnak, vagy nem mernek állítani, akkor legalább ezen honvédségi intézmény legyen olyan, a mely legalább az önök intentiójának megfelel; ha, mondom, élénken érzik ezt, akkor ne tagadják meg az intézménytől azon kelléket, mely ez intézmény fejlesztéséhez valóban szükséges. Az igen t. előadó ur mondja, hogy ezen intézkedések, miután a t. honvédelmi minister ur kijelentette, hogy azon törvényellenes állapot, mely szerint ötödéves honvéd évenként kétszer hivatik be, többé előfordulni nem fog, ezen intézkedések csak ugy volnának keresztül vihetők, ha új törvény hozatik be; ő azonban ennek szükségét nem látja. Már most t. ház, szemben azzal, hogy a véderő módosításáról szóló törvényben a ministernek jog adatott arra, hogy a tettleges állomány legkisebb létszámát magának biztosítsa, ő azonban nem tudja azt biztosítani és — a mint, ugy hiszem, jó forrásból tudom, csak akkor tudná biztosítani, hogy ha az ötödik korosztályhoz is nyúlna, ezen tény pedig alapos bizonyíték arra, hogy a mostani négy korosztályban csakugyan mindent elkövetnek, hogy újonezok ne jussanak a honvédséghez — én mondom ily ténynyel szemben nem tehetek mást, nem tarthatok czélszeríínek mást, minthogy törvényhozási úton ragadja meg a t. ház az initiativát és utasítsa a honvédelmi minister urat, arra, hogy ezen honvédségi intézmény fejlesztése érdekében a szükséges törvényjavaslatokat a képviselőháznak minél előbb benyújtsa. Indítványom igy szól (olvassa) : Különvélemény, illetve elienindítvány: Gömör-Kis-Hontmegye és több törvényhatóságnak kérvényei folytán utasittatik a honvédelmi