Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-225

225 országos ülés április 14 1883. . J^QS ellen biztosítva legyen. De mielőtt módosítványo­mat előadnám, engedje meg a t. ház, hogy két pontra nézve véleményemet elmondjam. (Halljuk!) Az egyik az, hogy én tévesnek tartom és általában ezen szakasz rendelkezésében alapot nem találó­nak azon felfogást, mintha a tilalom, a mely az idegen államoktól és idegen állam kormányától jövő szegélyezése nézve e szakaszban ki van mondva, a magyar protestánsokat a mívelt világ kapcsolatából, culturai közösségéből kizárná. Hamis e feltevés azért, mert a culturai közösség­ben való megmaradást kettő biztosítja: az egyik az, hogy a külföldi iskolákat és pedig protestáns iskolákat szabadon látogathatják ; a másik az, hogy tanintézeteiket az állam iránti hűség köteles meg­tartása mellett szabadon fentarthatják. E kettő teljesen elegendő arra, hogy a culturai közösséget megőrizze. És ha itt tilalom mondatik ki arra nézve, hogy idegen állam kormányától, idegen állam uralkodójától semminemű iskolának, nem­csak protestáns, de semminemű iskolának segélyt elfogadni nem szabad, ezt a magyar állam helyze­tében mindenki természetesnek fogja tartani, a ki meggondolja, hogy a legkönnyebb s egyszersmind a legveszedelmesebb neme politikai szálok és összeköttetések szövésének mely a cultura előmozdításának ürügyével takartatik, (ügy van! ügy van!) És ez motiválja azt a második tilalmat is, mely a törvényjavaslatban ki van mondva, hogy még egyesektől és társulatoktól segélyt az illetők teljes szabadsággal elfogadhatnak, ezek az egye­sek, társulatok magának az iskolának vezetésére és tanrendjére semminemű befolyást nem gyako­rolhatnak. A ki figyelembe veszi azt, hogy a magyar culturának nemzeti szelleme és az a szelleme, a melyet helyesnek ítélünk, függ attól, hogy minő be­folyás és minő vezetés alatt állanak a középiskolák, az természetesnek fogja találni, hogy az állam nem engedheti meg azt, hogy olyan testületek, a melyek külföldön vannak, a melyek ennélfogva az államnak semmi hatása alatt nem állnak, az iskola szellemére, vezetésére egyenes befolyást gyakoroljanak. De azután t. ház, ne éljüek azon tévedésben, mint a képviselő ur, hogy ez a tilalom nem terjed ki a szerzetes iskolákra is. A szerzetes iskolákra azon tilalmak közül, a melyek ebben az egész szakaszban foglaltatnak, csak egyetlen egy nem vonatkozik és ez az egyetlenegy abban áll, hogy meglévén tiltva a törvényben, hogy nem szabad belföldi középiskolát olyanoknak ellátni, a kik valamely külföldön székelő testületnek elágazásai, ezen tilalom alól, a törvényesen bevett szerzetes rendek kivételt képeznek. De csak ezen tilalom alól és semmi más tilalom alól. Mert a szerzetes rendek iskolái épen oly kevéssé fogadhatnak el külföldi államoktól, vagy azok uralkodóitól, vagy kormányától segélyt, mint más iskolák; épen oly feltétel alatt fogadhatnak el egyesektől és társu­latoktól segélyt, mint a többiek, azaz, hogy a ki ad nekik segélyt, semminemű befolyást ki ne kössön magának az intézet vezetésére és tanrend­jére, (ügy van!) De az első tilalom alól, hogy t. i. külföldön székelő társulatok elágazásai iskolákat ne alapít­hassanak, kivenni jogos és méltányos a szerzetes­rendeket; mert a törvényjavaslat egész szelleme abból indul ki, hogy a status quot ebben a tekin­tetben fentartja. Már most uraim arra, hogy egy ilyen alapokra álló törvényjavaslat ebben a rész­ben tovább menjen és a szerzetes rendeknek ezen az alapon az oktatást eltiltsa, arra jó okokat kel­lene felhozni: vagy azt, hogy egyáltalában kép­telenek az oktatás vezetésére, vagy,hogy képtele­nek olyan oktatás vezetésére, a melyre az állam nyugalommal, bizalommal tekinthet. Ha ez nincs megmutatva, akkor a lehető legigazságtalanabb volna a törvényesen bevett szerzetes rendeket, a melyek törvényes szokásaik szerint eddig is okta­tással foglalkoztak, egy ilyen alapon álló törvény­javaslatnál az oktatástól elzárni. Ez, gondolom, az alapja, ez a tartalma a tör­vényj avaslatnak. Mire vonatkozik tehát itt kivétel ? Egyetlen­egy dologra, arra t. L, hogy azon Összeköttetés, a mely a belföldön levő szerzetes rendek s azoknak a külföldön székelő testülete közt van és a mely nem lehet egyéb, mint tisztán egyházi, az egyház szerkezete által előirt, ne disqualifieáljaőket arra, hogy az oktatást, mint eddig, törvényes engedély alapján maguk is gyakorolhassák. Ez az én felfogásom. Hogy ez a felfogás tel­jes világosságra legyen juttatva, az én módosít­ványom kettőt foglal magában. Az egyik az, hogy az utolsó mondat, hogy „ezen határozatok által a hazai törvényesen bevett és oktatással foglalkozó rom. kath. szerzetes rendeknek egyházi szerveze­téből folyó összeköttetései nem érintetnek", ne utoljára tétessék, hanem az első bekezdés után, nehogy e kivétel azon félreértésre adjon alkalmat, mintha reájuk a többi határozatok sem vonatkoz­nának és hogy ők idegen államoktól, idegen ural­kodáktól vagy testületektől segélyt elfogadhatnak. (Helyeslés.) Ez az egyik. A másik pedig az, hogy a mint értve volt ez a szerkezet — mert arra nézve már e törvényjavaslat korábbi stádiumában felvilágo­sittattunk — fejeztessék ki mindenféle félreértés ellenében világosan, hogy itt azon egyházi szerve­zetből folyó összeköttetésről van szó, mely eg) r házi ügyekben — csakis egyházi ügyekben — a szer­zetesrend külföldi társulata annak s belföldi elága­zása közt fennáll, azaz, hogy a külföldön székelő társulatok az oktatás vezetésére és fanrendjére ezen iskolákban befolyást ne gyakoroljanak, ezt je-

Next

/
Oldalképek
Tartalom