Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.

Ülésnapok - 1881-225

102 225. orsságos «lég üprllís 14. I8SS. ezen szakasza az ily irányú hazafias máza, de államellenes czélá adakozásoknak útját akarja állani. (Helyeslés a szellő baloldalon.) Arra nézve, a mit a t. képviselő ur a szerzetesrendekről mondott, nekem nem lehet hivatásom, hogy azoknak védelmére keljek — azt sem tudom, hogy kapnak-e ezen rendek külföldről segélyt, de ha kapnak is, meg vagyok győződve arról, hogy azok azt nemzet- és hazaellenes czélokra fordítani nem fogják. T. ház ! Zay képviselő ur, a tegnapi napon Hermán t. barátom beszédjére reflectálva, egy hatalmas érvvel vélt fellépni, mikor azt monda, hogy mikor a korábbi középiskolai törvényjavaslat beterjesztetett, akkor Wolf képviselő ur nem volt a házmr.k tagja és mégis azon törvényjavaslat magán hordotta a rendőri szagot. Az igaz, hogy Wolff képviselő ur nem volt akkor e háznak tagja, de az volt Zay képviselő ur és azt is látjuk, hogy ha azon törvényjavaslatban benne volt a rendőri fzag, az országgyűlés akkor visszautasította tárgyalás nélkül s nem is engedte, hogy ide tárgyalás alá jöjjön és hogy ha most tenne van és benne marad, azt leginkább épen a képviselő urak magatartásuknak köszönhetjük, mert ezen rendőri szagot, miként a ministerelnök ur is kijelentettte, épen az ő magatartásuk, viselkedésük hozta be a javaslatba. Egyáltalában t. ház, felhasználom ezen alkalmat néhány általános megjegyzésre, a mi szász testvéreinkkel szemben. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Én ugy találom, hogy a hálátlanság, a rút összeférhetlenség jellemezte kezdettől fogva a mi erdélyi szászainkat, pedig soha jövevényeket annyi jótékonysággal el nem árasztottak mint mi a szászokkal tettük. {Igaz' Ugy van!) Erdély legáldottabb, legtermékenyebb részét adtuk nekik s királyaink oly kiváltságokkal ruházták fel, a minővel a magyarok és .székelyek sem birtak. Nagy szabadságban, nagy jogokban részeltettük megfelelő terhek és szolgálmányok nélkül; mert, mint tudjuk, az akkor legterhesebb, nagy vér- és pénzáldozattal járó hadi szolgálatról mentesítve voltak. Ezen kivül nagy adományozásokban részesültek s mig a magyar és székely soha egy talpalatnyi földet sem nyert mint egyetemleges nemzet vagy corporatió; addig a szászok számtalan nagy fiscalis birtokokat, uradalmakat kaptak, mint a keresi apátság, a szebeni prépostság birtokait, Talmáes és Törcsvár királyi várlak tartozandóságait, a fogarasi uradalmat, stb. 1848/9-ben ellenünk intriguáltak; maguk harczolni ugyan nem mertek, mert az arra hivatott hires „Löwenschar" egyik reszkető legénynek elesés közben elsült puskájától ijedten futottak szét, hogy Oláhországig meg sem álltak, hanem ránk uszították és vezették az oláhokat és behívták a muszkákat. S ily hazaárulásukért is nem büntetést, hanem dús jutalmat kaptak, mert nékik adatott vagy 10 millióra menő úrbéri és dézsma-kárpótlás, a mi utolsó fillérig a magyar államot illette s alkotott a kormány számukra 4 megyét, a melyekben bár nagy kisebbségben vannak, mégis suprematiájukat mesterkélten fentartják. (Igaz!) A hála mindezekért a jótéteményeinkért az, hogy legyaláznak és rágalmaznak a külföld előtt s ellenünk bujtogatják a német közvéleményt. {Igaz! Ugy van! Gyalázat!) Ha ezt bárhol másutt, de különösen Németországban tennék, már rég száműzték volna, vagy hörtönök fenekén senyvednének; mi ezt, várva az önmagokba szállást, eddig elnéztük. Azonban türelmünk fonala már nagyon meg van feszítve s bekövetkezett az idő, hogy a kormány az ily gyalázatos üzelmek megszüntetéséről gondoskodjék. (Igaz!) Ha a rendőri és büntető codex nem nyújt elég támpontot az ily nyilvános hazaárulás megfenyítésére: kérjen a kormány rendkívüli intézkedésekre felhatalmazást s mi azt készséggel megadjuk. Legjobb lesz hazánk és saját hazájuk e gyalázóit száműzni; hadd menjenek e jó urak Németországba, a hol rövid időn ép ugy megutáltatnák magukat, a miként itt mindenki: magyar, székely, oláh, sőt a jó szellemű itteni németek által is — egész az undorodásig — megutáltatták magukat. Elfogadom a szakaszt. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Elnök: Arra vagyok kénytelen a képviselő urat figyelmeztetni, hogy egyesekért ne méltóztassék egész népfajt elitélni, mert utoljára az fel nem tehető, hogy az országban lakó egy egész faj államellenes czélzatoktól vezéreltesse magát. (Helyeslés.) Orbán Balázs: Távol van tőlem, hogy én a szász nemzetre értettem volna azokat, a miket mondottam, én értettem azokat, a kik bujtogatnak és félrevezetik a német közvéleményt. Szilágyi Dezső: T. ház! A 71. vagy gondolom a 72. §. szövegezésébenbefektett iránygondolatot én egész terjedelmében elfogadom és azt hiszem, hogyha annak értelme ugy, a mint az a javaslat czélzatában fekszik, a ház minden tagja és azon t. képviselő ur előtt is, aki azt megtámadta, egész világos lett volna, akkor sok támadásra az alap, hogy ne mondjam, ürügy-e szakasz értelme és hordereje iránt teljesen elesett volna. Az ok, a miért én felszólaltam, miután az előttem szólott e szakaszt megtámadó képviselő ur bővebb czáfolatával azok után, a miket a ministerelnök ur mondott, foglalkozni nem szükséges, hogy én egy pusztán szerkezeti módosítást akarok a t. ház figyelmébe ajánlani azonczélból, hogy a gondolat, a mely itta javaslatban kifejeztetni szándekoltatik, minden félreértés vagy mondjuk félremagyarázás