Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-225
M 220. «rszáf«s ülés április 14. 1S83. „Hevítsük megint fel a középkor dalliás lelkesedését, de ne, hogy egymást üldözzük, hanem, hogy az ember, mint ember érhesse el a dísz legmagasabb fokát. " „Nemzetiség, hazaszeretet azon titok, mely mindent egyesít. — Hazánkra egy életteli jövendőt virrasztani, nekünk, Magyarország képviselőinek legszentebb kötelessége." „üljük meg valahára az ész, igazi érdem, erény diadalmának ünnepét és minden esetre sohase felejtsük, hogy szakadozva gyengékVagyunk, egyszivűek, egyakaratuak pedig óriási erő, s ne felejtsük el Istenért! mert mindenre van alkalmas idő, hogy nincs nagyobb kín, mint néhai boldog napokról emlékezni, magunk okozta nyomorúságban." Hogy hazánkra e nagy honpolgárnak szavai szerint egy életteli jövendőt teremthessünk, sikerüljön s hogy okunk ne legyen magunk okozta nyomorban boldogabb napjainkra kinosan visszagondolni, utódaink pedig ne kénytelenittessenek a babyloni fogságban egykor sínlődők azon szivmarczangoló fohászaihoz: „Babylon vizeinél ültünk és sírtunk, midőn Sionra gondolánk" — hasonló keserű panaszokra fakadni: — bontakozzunk ki a tetszhalottak élettelenségéhez hasonló eddigi apathiából, mutassuk meg a világnak, hogy ereinkben apáink vére foly, hogy az irás szavai szerint: „a leányzó meg nem halt, hanem csak aludt eddig 8 és legyen a nemzeti szellem ébredése áldásos, mint a napé, melynek első sugarait egy kiállott éjjeli vész után az életben maradtak lélekszakadva várják s örömmel üdvözlik és legyen csodákat mívelő az, mint volt mindig, midőn a hazát s trónt veszélyek fenyegették. És most befejezem előadásomat, azon hitben, hogy ezzel kötelességemet, mint egyházamnak hive, hazám híí polgára, királyunk lm alattvalója teljesítettem és tettem ezt, mert erős meggyőződésem sugallata, hogy ezt tennem kellett. A tárgyalás alatt levő szakaszt elfogadom. (Élénk helyeslés.) Wenrich Vilmos I Tisztelt ház ! Én is bátor vagyok egy feltételes módosítványt a tárgyalás alatt lévő törvényszakaszhoz ajánlani. Mondom, egy feltételes módosítványt, mert első sorban én is pártolom Bacon József és Bausznern Gruido képviselőtársaim által benyújtott módosítványokát és csak abban az esetben, hogy e két módosítvány közül egyiket sem méltóztatnék elfogadni a t. ház, saját módosítvány ómat ajánlanám. S annyival inkább ajánlanám, mert nem anynyira a szakasz lényeges tartalmára, mint annak szövegezésére vonatkozik. Miután tudniillik a szakasz első bekezdésében már elvileg ki van mondva, hogy a tanárképesítő vizsgálatok nyelve a magyar, a szakasz második bekezdésében a vallás- és közoktatásügyi minister felhatalmaztatik, hogy a jelen törvény hatályba való léptétől számítandó tiz év alatt a képesítő vizsgálatoknak nem magyar nyelven való letételére engedélyt adhasson. Ha már e szerint csak kivételként is lép fel ezen engedély, legalább Magyarország nemzetiségi viszonyai által elegendőleg van igazolva. Mert csakugyan méltánytalanság volna, azoktól, a kik nem magyar tannyelvű intézeteken tanultak s az eddigi viszonyoknál fogva nem tehettek szert a magyar nyelv gyökeres elsajátítására, mondom, azoktól követelni, hogy már azonnal, hogy ezen törvény életbe fog lépni, a tanárképesítő vizsgálatokon a magyar nyelvet használják. De nagy megnyugtatásul szolgál e tekintetben a tisztelt vallás- és közoktatásügyi minister ur nézete is, mert ha jól emlékszem, a közoktatási bizottság tárgyalásai alkalmával azt méltóztatott mondani, hogy a ki a tudományokat más nyelven hallgatta, magyarul nem vizsgázhat s kérte, hogy a minister nem csak öt, de tiz évre hatalmaztassék fel, hogy engedélyt adhasson nem magyar nyelven való vizsgálattételre. Ha senki sem fogja tagadni egy ilyen engedély jogosultságát, talán abban is eg3 T et fog érteni mindenki, hogy már ezen engedélyről szóló törvényszakasz ugy szerkesztessék, hogy ne keletkezhessek semmiféle kétkedés a törvény intentiója iránt. De már, ha megtekintem azon második bekezdésnek a szövegezését, azt hiszem, hogy mindenki meg fog győződni arról, hogy nem fejezi ki tisztán és világosan az alkotandó törvénynek a czélját. Mert először is a minister csak felhatalmaztatik, hogy az illető engedélyt adhassa. De már a dolog természeténél fogva ki valamely engedélyadásra csak egyszerűen fel van hatalmazva, ezen engedélyt meg is tagadhatja, különösen akkor, mikor e tekintetben határozott feltételekhez kötve nincsen. Már igaz ugyan, hogy ezen bekezdésben az is foglaltatik, hogy a minister az illető felekezeti főhatóság indokolt előterjesztésére adhassa az engedélyt. De hogy tulaj donképen milyennek kell lennie azon indokolásnak, sehol sincsen kimondva. Azután egyáltalában nem helyeselhetem azt, hogy magok a felekezeti főhatóságok járjanak ilyen engedély után, inkább magok azon egyének, a kik a képesítő vizsgálat nem magyar nyelven való letételére kényszerítve lesznek, köteleztessenek arra, hogy előbb bizonyítsák be a minister ur előtt azt, hogy nem magyar nyelven hallgatták a tudományokat. Mindezeket tekintve, bátor vagyok a következő módosítványt benyújtani: „A 69. §. második bekezdése szövegeztessék a következőkép: „azonban a jelen törvény hatály-
