Képviselőházi napló, 1881. XII. kötet • 1883. április 10–május 28.
Ülésnapok - 1881-225
225. országos ülés április 14. 1SS3. 93 annyit megkövetelek; már pedig azt, hogy ki a társadalmi úton vagy szövetkezetek útján akar iskolát állítani, ilyen iskola által a nem magyar iránynak és szellemnek csináljon propagandát, azt megengedni olyannak tartanám, mint mi azzal, mit megkövetelhet a magyar állam a maga számára, határozottan ellenkezik. De túlmenni rajta, megint nem tudnék, mert meggyőződésem igenis az, hogy ha íúlmennék rajta, többet követelnék, mint a mennyire a magyar államnak szüksége van. Mert én igenis jogosan megkövetelhetőnek tartom, hogy az, a ki művelt ember nevére tart számot, az, a ki esetleg az államnak felsőbb tanintézetébe megy, a ki ezen tanintézet végzése folytán az államtól hivatalt, vagy diplomát vár, az az állam nyelvét és irodalma történetét ugy sajátítsa el, hogy teljes, tökéletes mértékben értse. De ezt helyesnek tartom, hanem kirekeszteni azt, hogy e hazának más nyelvű fiai tanulásaikat a középiskolában saját anyanyelvükön is folytathassák felekezeti intézeteikben, ezt túlmenésnek, bocsásson meg a t. képviselő ur, magyar ehauvinismusnak tartom." Ezen nyilatkozat a honalapító politikájának tovább folytatása, melyben annak szelleme nyilvánulj És miként lehet mondani egy ily kormányról, hogy a nemzetiségeket elnyomni akarja? És azért ne törjenek ez ellen ezek; mert mint láttuk, ugy találnának járni, mint a mese szerint a békák, kik elégedetlenek lévén istenükkel, mást kértek Jupitertől, mire ez kérésüket meghallgatván, nekik a gólyát adta; és igy megtörténhetik, hogy Madarász József képviselő ur pártjával kormányra jöhetne és ugy járna el, a hogy mint képviselő beszélt. r És ne higyje senki, sem itt, sem a külföldön, hogy ez országban egy más, mint egységes állam létezhetik, itt Taaffe-féle foederativ természetű államcsoportosulásnak talaja nincs és azért ne ijesztgessen senki bennünket a krampuszszal, a nagy német birodalommal, mert épen ez belátván az újabb államkeletkezéseket s a jövő titokteijes rejtélyeit, ma monarchiánkkal békében, szövetségben él s élni fog, mely utóbbi gróf Andrássy volt külügyérünk egyik legnevezetesebb művét s az európai béke biztos alapját képezi, mert mindkét állam és a civilisátió közös érdekei ezt követelik; s azért nem félünk a krampusznak tüntetett nagy, az emberi haladás élén haladó német nemzetről, annál kevésbbé azon kisebb krampuszoktól, kikről el lehet mondani, mit a szellemes Kecskeméthy Aurél egykor Böszörményről mondott, hogy ő olyan, mint a szilvából készült Kikoló, ki veres nyelvét kinyújtva tartja, mintha valakit elnyelni készülni akarna, de csakis a kisdedeket ijesztgeti, niig végre ezek eszik ötét meg. Tudják tehát a világ minden Irredentistái, ! hogy bármi érné is e hazát, meg fogjuk menteni azt s a szerint B si neetere neques superos, Ackeronta müveim", meg fogjuk ennek integritását, egységét mindazok ellen védeni, kik titkon vagy nyíltan, a vakondok munkáját végezni, avagy ellenünk nyíltan fellépni akarnának, még a pokol kapui ellen is. Tehát ne kövessék bármely nemzetiségű vagy vallású osztályok a krokodilust, mely benyálazza áldozatát, hogy annál könnyebben lenyelhesse, mert ha megvan is az illetőknek a kellő étvágyuk, de a gyomor mégis kiesi egy ily nagy falatra és tudják meg, hogy: „bei uns giebts nichts zu handeln, und nichts zu speisen ..." Es miután e helyén mozdulatlanul álló hegy, ez ország nem akar menni Mahomed prófétához, kinek fülébe állítólag az Allahtól jött galambok utasításokat súgtak, ugy nem marad egyéb hátra, mint azoknak, kik a külföldre kacsintanak s onnan utasításokat kérni szoktak, a „ntater peccavi" elismerésével meghajolva, megmaradni a közös édes anya, a haza ápoló, tápláló földjének meleg keblén, minek ez, a mint a jó pásztor az írás szavai szerint jobban örült az egy megtért juhnak, mint a többi 99-nek, ezeket oly szeretettel átölelné, mint azokat, kik nagyságáért, dicsőségeért lángolni — eddig is — tudtak. S azért kövessék az ország minden nemzetiségei valláskülönbség nélkül halhatatlan nagy Széchényinknek, kinek szobrát nemrég egész Magyarország állta körül, Magyarország képviselőihez 1833-ik évi „Stádiumában" megjelent következő szavait: „Komoly méltósággal int az idő elfogulatlan, barátságos tanácskozásra.melyben azon keveseknek meghasonlása, kiknek kezeibe van helyezve egy egész fejledező nemzet jövő sorsa, még sokkal veszedelmesebb sigykárkozatosabb lenne, mint egyébkor most, midőn az esetek sebessége sürget s egy bájoló hajnal mögött, mely egykori halhatatlan nemzeti nagyságot ígért feneketlen setétség tátong, melyből az oda egyszer sülyedt nemzetiség, szabadság, becsület tán soha, soha többé fel nem merül". „Az emberiségnek egy nemzetet megtartani, ez és nem kevesebb forog most kérdésben s rajtunk áll ennek szerencsés eszközlése. Feleljünk meg, istenért! e dísz hivatásnak! fiatal és régi nemes, és nem nemes, katholikus és nem katholikus fog kezet most, s hiú szenvedelemnek, kislelktí viszályaidnak ne áldozd fel honod, nemcsak javát, de valóban még létét is! Mentsd meg tenmagad azon keserű epedések Mlánkjaitól, melyek még a síron túl is kínoznák boldogtalan lelkedet, ha gyengeségeid között anyádat, hazádat gázolni tudnád most, midőn rokonérzés által egyesítve nemcsak ura lehetnél az ezt fenyegető veszélynek, de Hunniát eddig alig sejtett magasságra emelhetnéd."
