Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-205

203 országos 8íé< márezins 12. IS83. 87 ellenes cselekvények már megtörténtek, hogy keresse meg őket rendes bíínper utján. De még azt is megfoghatnám s pártolhatnám is, ha az állam rendkívüli esetekben még az ostromállapotot is hirdetné ki a felekezeti középiskolák felett. De hogy rendes, békés viszonyokban napról napra ilyen korlátlan rendelkezési jognak a Damoeleskardja csüggjön a felekezeti iskolák felett, a szabad fejlődés legkomolyabb veszélyeztetésével járna. De már tovább megyek, t. ház s azt mondom, hogy a törvényjavaslat nem vallhat szabadéivííséget azért, mert a középiskolák rendezése nem az igazi czél, mely szeme előtt lebeg. E rendezés csak ürügyül szolgál egy más czélnak, mely sehol sincsen kimondva, de értésére adja magát akár kinek, a ki a sorok közötti olvasást csak félig-meddig is érti. E czél pedig nem egyéb, mint a nem magyar ajkú felekezeteket saját középiskoláik segedelmével magyarosítani. E törvényjavaslat voltaképen csak azon töri a fejét, hogy miképen lehessen jól vagy roszszul a nem magyar ajkú nemzetiségeket a magyar ajkú nemzetiségbe beleolvasztani. Ott van például a törvényjavaslat 7. §-a, mely azt határozza, hogy a nem magyar tannyelvű középiskolákban a 7. és 8-ik osztályban a magyar nyelv és irodalom története magyar nyelv tauittassék s hogy ezen tantárgyból az érettségi vizsgálat is azon nyelven tétessék le. Ott van továbbá a törvényjavaslatnak a 6-ik §-a, mely nem követel kevesellhet, mint azt, hogy a tanárképesítési vizsgálatok nyelve is a magyar legyen. De említésre méltó c tekintetben még azon körülmény is, hogy a törvényjavaslat az állam felügyeleti jogát nem akarja kiterjeszteni a hittani tantárgyakra, mert ezek a 47-ik §. szerint a felekezeti középiskolák által évenkint vagy rendkívüli esetekben felterjesztendő kimutatásokból kihagvandók volnának. Ezen látszatos szabadelvííségnek a íogicája már csak az, hogy a törvényjavaslat magyarosítás! feladatát könnyebben megoldhatni véli az által, hogy a hittani tantárgyakat az állam felügyelete alól kiveszi, mert társaságukban nem volna tanácsos cseresznyéket enni, de annál szabadabban lehet aztán a világi tantárgyakkal, azaz a nemzetiségekkel bánni. De felejtkezik talán a törvényjavaslat arról, hogy a vallás sokszor a legszorosabb kapcsolatban áll a nemzetiséggel. Nem tudom, hog}" a szorosabb értelemben vett Magyarországban hogy van ez, de már Erdélyben a mindennapi életben kifejezéseket lehet hallani, mint magyar vallás, román vallás, szász vallás. En is t. ház, szász vallású vagyok. A mi azonban ezen vallásomból a papoké. azt szívesen oda adom a papoknak, mert én sem akarok nagyobb vitéz lenni, mint az állam, mely szabadon bocsátja a hittani tantárgyakat. De a vallásomnak a nemzetiségi részét egészen az én számomra akarom fentartani, de nem csak az én számomra, hanem mindazok számára, a kik annak fentartását erkölcsi s hazafiái kötelességünknek tekintik. Remélem, hogy ezen őszinte nyilatkozatomban nem fognak látni semmi államellenes dolgokat, mert az ősöktől örökül nyert nemzetiséghez való hű ragaszkodás, azt hiszem, nem ütközhetik a legtisztább s legfedhetetlenebb hazafiúsággal. S reményiem, hogy azt sem fogják következtetni a nyilatkozatomból, mint ha makacsul kikelnénk a magyar nyelv tanulása ellen. Ellenkezőleg t. ház, tanulunk magyarul, valamint ezelőtt is tanultunk minden kényszerítés nélkül s pedig nem csak középiskoláinkban, hanem az élet nagy iskolájában is. Kérem méltóztassanak beutazni Erdélyt s figyelmezni arra, hogy vájjon ki viseli az ottani nemzetközi közlekedésnek a nyelvbeli költségeit. Ritka eset, ha egy erdély szász, egy székely vagy román szomszédjával németül vagy talán még szászul is beszélne, hanem beszél magyarul vagy románul vele. Tehát tanultunk magyarul is, csakhogy nem volt még kormánybiztosunk, a ki székely testvéreinkkel való közlekedésünket is szabályozta volna. De nem akarunk egy törvénynek áldozatául esni, mely nem csak hogy a jóakarat önkénytes bebizonyítására soha sem fog engedni tért, inig rendszeresített erőszakoskodás utján nemzeti jövőnket tönkre tenni törekszik s melyet még a t. közoktatási ministerur csak a magyarosítási utón való első állomásnak tekint. En t. ház, csak ezeket voltam bátor felhozni s a t. ház figyelmébe ajánlani. Kérem tehát a f. házat, méltóztassék az általam felhozott indokok alapján a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot visszautasítani. En részemről azt nem fogadhatom el, hanem csatlakozom a Gull József képviselőtársam által benyújtott határozati javaslathoz. B. Prónay Dezső: (Ralijuk! Halljuk.') T. ház! Csak személyes kérdésben kívántam szólni, de ha az idő nagyon előrehaladt, holnapra halaszthatom. (Halljuk! Ma!) Személyes kérdésben szükségesnek és indokoltnak tartom igen röviden felszólalni (Halljuk!) Ivánka t. képviselő úrral szemben, a ki idézett beszédemből, de agye^ kiragadott mondatokból természetesen lehet oly következtetéseket levonni, melyek egészen ellentétesek azzal, mintha az egész beszéd szellemét, tendentiáját a maga összefüggésében bíráljuk. Sajnálom, hogy Ivánka t. képviselő ur egyes passusokat beszédemből kiragadva, bocsánatot kérek, épen nem ott kezdve, hol a mondat kezdődik, egy