Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-205

80 205. orszá^O:; üics máreíins 12. 1SS3. mert többre becsülték a lelki és szellemi szabadságot, mint az élet kényelmességeit. Most már Erdély Magyarországgal van egyesítve s várva várja ezen egyesítésnek az áldásait s ime most a küszöbén áll annak, hogy ezen lelkesítő múltjának az utolsó töredékei a törvényhozás özönébe temettessenek el. Vájjon t. ház, hogyha ezen törvényjavaslat törvénynyé válnék, fogna-e akadni még valaki, a ki ilyen üldöztetés esetében a Bethlenek s a Rákóczy ak hazáját még menhelyül keresné fel. Az érettségi vizsgálatokra kiküldendő kormánybiztos bizonyosan senkii sem fogna rábírni egy ilyen koczkáztatott elhatározásra. De már mindezeknek daczára a törvényjavaslat ezen erdélyi alaptörvényeket merőben buktatni akarja s miért akarja buktatni? azért, mert az állam felügyeleti jogának ártatlan színe alatt az állam szabad rendelkezési jogával fel akarja váltani. Már azt hiszem, í. ház, hogy senki sem fogja tagadni az állam felügyeleti jogát, valamint az említett alaptörvények sem ütköznek vele semmiben, bár igaz, hogy határozott említést nem tesznek róla, kivévén azt az egyetlen egy esetet, hogy az 1791-iki erdélyi országgyűlés LIV. törvényczikke a kegyes alapítványokról szólván az ezek feletti, — de csakis ezek feletti -•- felügyeleti jogot a király ő Felsége részére fentartja. De már ebből csak nem lehet következtetni azt, hogy eddig ezen jog nem is ösmertetett volna el, hanem bizonyittatik ez által csak az, hogy az előkornak az ő egyszerű felfogása szerint még eszébe sem jutott egy ilyen, az állam fogalmából oly tisztán kifolyó s már magától értetendő jogról még talán egy külön törvényczikkel gondoskodni, mert ez nála annyi lett volna, mint még az államnak a létezési jogát is törvénybe iktatni. Á. dolog ezen természeténél fogva, tehát a felekezetek is mindenkor elismerték ezen jogot s elismerik most is s a hogy tudom, minden belőle kifolyó követelményeket s utasításokat legnagyobb tisztelettel s készséggel a kormánytól elfogadják s azokat végre is hajtják. De hasonlóképen az állam is azóta, hogy iskolai ügy merült fel életében, mindig gyakorolta ezen jogot s nem feledkezett róla még a legújabb időkben sem, inert csak ezen jog czíme alatt tette a legszigorúbb intézkedéseket is, a nélkül, hogy bevárta volna ezen törvényjavaslatot, hogy ez hatalmazza fel ilyen eljárásra, vagy hogy ez mentse meg a végső veszélytől. Minek való tehát törvényeket alkotni minden indokolt szükség nélkül, ha az állam a biztosítására szükséges intézkedéseket a nélkül is minden jogosultsággal teheti s tényleg is teszi. De már t. ház, ezen törvényjavaslat nem elégszik meg az állam felügyeleti jogával, hanem a legtágasabb, csaknem határtalan rendelkezési jogokat vesz igénybe az állam részére, mely jogokkal, ha ez valóban felruháztatnék, a felekezetek egyházi s iskolai önállósága csak puszta szópompává válnék, mely semmi komoly jelentőséggel nem birna többé. E tekintetben kiváltkép ötlenek szemben a törvényjavaslatnak azon határozmányai, melyek az érett«égi vizsgálatokra kiküldendő biztosról szólnak. A 22. §. szerint ezen biztost semmiféle rendelkezési jog nem fogná illetni, ngy, hogy csak sajnálni lehetne ezen biztost azon hihetetlen önmegtagadásért, melyre ezen § által el van ítélve, de a mindjárt bekövetkező 24. §-ból majd kisül, hogy csakugyan ezen állami közeg számára is találtatott ki egy létszer a törvényjavaslati gondviselés által, mert ha nem is épen rendelkezési joggal, de legalább egy kis vétóval ruháztatott fel. De vitázni lehetne még azon kérdés .felett is, hogy a rendelkezési jog és ezen vétó közül vájjon melyik a legkárosabb és a iegrontobb ? Ha Lengyelország sorsával lehetne dönteni ezen kérdést, hát bizonyosan a vétóval járna a legnagyobb veszedelem. De aztán a törvényjavaslatnak a középiskolák igazgatásáról és felügyeletéről szóló §§-ai is oly jelleműek, hogy azokat inkább egy rendőri, mint egy középiskolai szervetnek lehetne tekinteni. De már csak különös dolog volna az, ha egy állam, mely különben ily sok szabadelvűséget tanúsít, csak az iskolákkal szemben viseltetnék olyan szükkeblűséggel és féltékenységgel. Piát kérem t. ház, mi lenne például a sajtószabadságból, ha azon elvek, melyeket a törvényjavaslat az oktatási ügy terén érvényesítem akar a sajtó viszonyokra illesztetnének. Hát majd élvezhetnők a sírjából feltámadott előleges censurának az áldásait, annak a censurának, mely egy vizsgált munkára azt irta : Opus igne, auctor patibnlo dignus est. Nézetem szerint a tanszabadság aligha csekélyebb fontossággal bír az állam jólétére nézve, mint a sajtószabadság. De már a közoktatási bizottság több jelentőséget látszik tulajdonítani emennek, mint amannak, mert az általa kiküldött albizottság munkájának tárgyalása alkalmával az iskolai könyvekre vonatkozólag egy szelídebb szövegezésben nem oktatási érdekek szempontjából, hanem csak tekintettel a sajtószabadságra nyugodott meg. Tudom t. ház, hogy minden szabadság kihágásokat is szülhet/tehát a tanszabadság is. De kérem, t. ház, ott van aztán, az állam a felügyeleti jogával, hogy azoknak elejét vegye, vagy ha állam-