Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-205
21*5 orszá'.os Slés márezias !2 188'=. 85 dálkozzunk, ha azok, a kiknek bölcsőjüket más nyelvű dallamok mellett ringatták, nem képesek annyira túlemelkedni érzelmeiken és oly készségesen áldozatot hozni a hazának és a nemzetiségnek, mint mi. (Élénk tetszés a jobboldalon.) Ezeket elmondván, ismételten felkérem a többséget, hogy aggodalmaink eloszlatását a részletes tárgyalás alkalmával lehetőleg figyelembe venni méltóztassék. Kijelentem, hogy a törvényjavaslatot elfogadom a részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés a jobboldalon.) Wenrich Vilmos : T. ház! Legyen szabad a tárgyalás alatt levő törvényjavaslattal szemben az én álláspontomat is röviden megjelölni. Sajnálom ugyan, hogy ezen alkalommal egyszersmind ki kell jelentenem azt is, hogy én ezen törvényjavaslatot nem fogadhatom el még általánosságban sem s pedig azért nem, mert engesztelhetlen ellentétben áll azon szabad rendelkezési jogokkal, melyekkel a hazai hitfelekezetek, de különösen az erdélyiek az iskolai ügy terén csaknem számtalan alaptörvények s szerződések alapján mindeddig háborítatlanul éltek. Ezen törvények nagyobb része több előttem szólt tisztelt képviselőtársam által már fel is soroltatván, nem akarom azok ismételt felhozásával a t. ház türelmét illetlenül igénybe venni, bátor leszek tehát csak egy néhány általános észrevétellel azokat a t. ház figyelmébe ajánlani. Mondám, hogy mindezen alaptörvények és szerződések által az erdélyi hitfelekezetek önállósága s önrendelkezési joga mindeddig biztosítva volt. Ámde a törvényjavaslat s a t. közoktatásügyi minister ur indokolása legkevésbbé sem gondolnak velők. Nem támadják meg ugyan nyíltan érvényességöket, hanem csak hallgatással törekszenek mellőzni őket, mert sem a törvényjavaslatban, sem a t. közoktatásügyi minister ur indokolásában egy árva szó sem akad rólok. Már pedig loyalis eljárás lett volna végleges megszüntetésük előtt legalább még egyszer megemlíteni s az újabbkori eszmékkel való összeférhetlenségüket indokolni. De igenis, hivatkozik a t. közoktatásügyi minister ur az említett indokolásában az 1791-iki pozsonyi országgyűlés által hozott 26-ik törvényczikkre. De csak kár, hogy ezen törvényczikk az erdélyi felekezetekre nézve semmi érvényességgel nem bir. De már azt gondolom, hogy mi a magyarországi törvényczikkre nézve helyes volt, erdélyi törvényekkel s szerződésekkel szemben is annyival inkább méltányos lett volna, mert ezen erdélyi törvények sokkal határozottabban előadják az illető hitfelekezetek jogállását, mint a magyarországi törvényczikk. Már hogy mi okból nem vette tekintetbe a t. közoktatásügyi minister ur az erdélyi törvényeket, nem tudom, de ha buktatni akarta, igaza volt, hogy hallgatással mellőzte őket, mert bizony nehéz feladat lett volna azt az üreget, mely ezen erdélyi alaptörvények s a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat között tátong, indokokkal kipótolni. S valóban t. ház, bár mily komolyan is venném fontolóra ezen erdélyi törvényeket, mitsem találhatok bennök, a mi megszüntetésüket igazolhatná, ha csak azon puszta ellenvetésnek nem akarnék helyt engedni, hogy már csak elavult eszméket képviselnek, hogy azok a modern államba be nem illeszthetők többé s több afféléket. De kérem t. ház, azon egyedüli körülmény, hogy valamely törvény vagy intézmény múlt századokban vette eredetét, még nem indokolhatja mindenkor azt, hogy csupán azon okból vétessék már most el. Sok eszmék rejlenek az elmúlt századok életében, melyek sokkal inkább érdemelnének a legfelvilágosodottabb törvényhozás által is tekintetbe vétetni, mint akármelyik a legújabb korban divatba jött csalfa eszme is. Azt gondolom tisztelt ház, hogy egy századokon át jónak tapasztalt törvényt előbb jól kellene megforgatni és megvizsgálni, mielőtt azt a tarattyuládába dobhatnók. Én, t. ház, nem tartozom azok közé, a kik középkori kiváltságok élvezésében gyönyörködnének, vagy a kik minden áron elavult intézményeket fentartani kívánnának, de ha ősi törvények s szerződések az előhaladás s műveltség érdekeinek inkább felelnek meg, mintsem a XIX. századbeli törvényhozási eszmék, abban az esetben egy pillanatig sem fogok kétkedni a megvetett középkor nyomdokait követni. S ezen esetben vagyok t. ház, a már sokszor említett erdélyi alaptörvényekkel szemben is. Ezen törvények az által, hogy a felekezeti egyházaknak az általok fentartott iskolákra nézve is a szabad rendelkezési jogát biztosítják, nem csak az egyházi, hanem az állami élet szabad és foganatos kifejlődéséről is legbiztosabban kezeskedhetnek. Sőt meg vagyok győződve arról, hogy maga az állam a legnagyobb kárt vallaná, ha megfosztaná magát azon éltető levegőtől, mely ezen Őshagyományból ered. S aztán t. ház, ezen törvényeket egyszerűeu megszüntetni és megsemmisíteni annyi volna, mint Erdélynek egész történelmi fejlődését s dicső múltját megtagadni. Mondom, dicső múltját, mert volt idő, mikor Erdély épen ezen alaptörvények zászlója alatt, mint példátlan csillag ragyogott a vallás- és tanszabadság egén. Ide menekültek a világ minden részeiből, akik meggyőződésök s tanaik miatt üldöztettek hazájukban. S menekültek szilaj fegyvercsörgés közepette, mikor még a török s a tatár pusztította az önmagára hagyott országot,
