Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-205

82 205 országos ülés mámína 12. 1SSS. de ottan a magasabb műveltségre törekvőkkel együtt lassanként azoknak ambitióját, bárha kevesebb tehetséggel és vagyonnal átveszik. Atyáikat megtagadják, pajtásaik ambitióját követik és ennek az a következése, hogy az ipar és kereskedelemtől, melyet pedig több értelmi erővel és nagyobb vagyonnal folytathatnának, elidegenedvén, lesznek a társadalomnak bizonytalan állású proletariusai, a kik díjnoki, írnoki vagy adóesecutori helyekre nagy tömegben eoncurrálnak, a helyett, hogy a társadalomban atyáik példáját követve, annak munkás tagjaivá válnának. Tekintsünk csak körül, épen azért, mert középoktatási rendszerünk teljesen a tudományos pályára készít elő, oda jutottunk el, hogy a társadalomban roppant ijesztő számban van kifejlesztve a diplomaticus proletár-osztály, a mely egyike a legveszedelmesebbeknek, bármely zsarnokságot kész szolgálni, túlzásaival a szabadságot conipromittálja, hivatal nélkül nem lehet hagyni, mert mint a szolgálat nélküli cseléd, azonnal veszélyes lesz. (ügy van! a szélső haloldalon.) Ha a középoktatási rendszer tovább igy marad, bármint kötik is a tudori vizsgához például az ügyvédséget, ez által nem az ügyvédek számát, hanem inkább a tudori vizsgálatok niveauját csökkentik. A ki egyszer a középiskolákba megy, az elveszti a földmívelés-, ipar-és kereskedelem iránti érzékét egyszerűen azért, mert a középiskolákban a magasabb műveltséget, tekiatet nélkül az ifjú tehetségére és hajlamára akarják abba beoltani, még pedig, mint a minister nr monda, az ókor classieusainak tanulmányozása által képesíteni a műveltségre és ezért az ókor eszméibe kell behatolnia. Hogy mily nagy különbség van az ókor és a jelen társadalom közt, azt igen szépen kifejtette Hoitsy Pál t. barátom és képviselőtársam; és csakugyan középoktatásunk inkább nevel patríciust, mint a 19. század polgárát; az ókor eszméibe akarja, hogy az ifjú behatoljon, a mely ókornak eszméi már két ezredév oktatásaiban elmerültek, mert az emberiség haladását nagy szellemi forradalmak osztják korszakokra, melyekben az értelmi fejlődés consequentiái a megelőző korszak forgalmait és nézleteit összetörik, hogy porával új korszakot teremtsenek. Önök pedig a közoktatási rendszerben a nélkül, hogy a legközelebbi, múlt homokját és a jelen anyagát vegyítenék, a 4-ik, 5-ik korszakba nyúlnak vissza, hogy onnan szerezzék az eszméket, melyekkel a modern társadalom számára növeljék az embereket. Pedig a két társadalom elvei közt két évezred borzalma és haladása áll. Akkor az ember lőn az embernek istene, de ma mindenki emberré lőn, emberré Jézusban az isten is. A haragos Zeus, a populus Jupiterének helyét a szeretet, az elnyomottak, szegények istene foglalta el. Az állami omnipotentiával szemben a kereszténység templomából, mint a torony emelkedik fel az egyén. Az ókorban a nyelvi különbséget az emberi nem büntetésének tekintették és ma a nyelvkülönbség nemzeteket alkot és civilisatiót teremt, dicsőséget szerez. Az ókorban a munka a rabszolgákra volt hagyva, ma a munka jogos fegyvere a nemzetek versenyzésének, ma a munka nemesít meg egyedül és nincs meggyalázó munka, ezért egyenlő, minden foglalkozás. Nem mondom, hogy nem szükséges a classicus tanítás, hanem azt tartom, hogy a classicns nyelvek tanítását, a magasabb fokú középoktatás körébe kell helyeznünk, nem pedig az alsóba, midőn a jelenkor társadalmi, politikai és vallásos nézeteiről az ifjúság fogalommal bir és csak történelmi szempontból itéli meg ama kort. Mert ha tekintjük, hogy társadalmunkból az előítélet, babona mily nehezen vesz ki; hogy a munka nem tisztelés : az ipar- és kereskedés lenézése mily nagy terjedelmet foglal el még ma is, ha okait kutatjuk, kétségtelenül feltaláljuk azon eszmékben és nézetekben, melyeket a classicus szellemben lelünk és a melynek hagyományai az összehasonlító tanulmányok hiányában, az ifjúság lelkébe ültetve, ott az egész éleire kitörölhetetlen nyomokat hagytak. De ezen oktatási rendszer a tudományokkal és azok fejlődésével nem tart lépést, mert a tudományok első korszakában képezett egységet és azután osztatott szakokra, mind több és több szakra.. A tudományok családfája egységet képez alant, fent ágazik szét. Középoktatásunk alant két részre oszlik és fenn, hol a tudományok külön ágaznak, ott nem oszlik eléggé meg, holott pedig az oktatás rendszerének, a tudományok fejlődésével összhangzatban kell lennie. Midőn a reáltanodái intézmény behozatott, azon érzületnek kellett kifejezést adni, hogy a jelen közoktatási rendszeri: szükség érzetének felel meg és a reáliskolai képzéssel ennek eleget is kívántak tenni: de nem vették észre, hogy midőn a közoktatás ily két irányzatát állították fel, akkor nem azon utat követték, melyet a tudományok fejlődése kijelölt, hogy f. i. alól legyen egységes és fenn megoszoljék. Azon rendszer, melyet én helyesnek vallok, a közoktatást egységesnek ismeri, az alsó osztályokban az általános míveltséget tűzi feltételülés a felsőbbekre hagyja az egyetemre való előkészítést, a magasabb míveltség megszerzését. Én azt kívánom, hogy az 5-ik osztályig egységes legyen és azon felül oszoljék meg a középiskola. A felső három osztály tárgya legyen a szakismeret megszerzése és végződjék ott, hol a szaktudomány kezdődik. Ekkor a népiskola össze fog függeni az alsó középiskolával, a felső középiskola az egyetemmel. Ha tekinteni, hogy Németországban a másodreáliskola, a höhere Bürgerschuie, Francziaországban azEcole proffessionelles intermediaires, mind ugyanazon törekvé-