Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-205

205. •r8Z*g<íb ijl^s sjarcsiBs 12. i&Sä. Sí sabb általános műveltség megszerzését ezélozza, j előkészít az egyetemre és a műegyetemre. Pulszky az alaki képzést, az intellectus fejlesztését mondja. Á középiskola ezéiját a törvényjavaslat önmagánkivüi, egy más intézménybe helyezi át és egy hoszszabb évfolyamokkal biró középtanodai oktatás czélja a rövidebb egyetemi folyamban van. A középtanodai oktatást két része osztja a törvényjavaslat és mégis azt mondja, hogy magasabb általános műveltség megszerzésére szolgál. Mintha kettő volna az általános műveltség, de sem a törvényjavaslat, sem az indokolás meg nem fejti, hogy hol kezdődik és hol végződik az általános műveltség és miért kell, hogy az „magasabb" általános műveltség legyen. Ha a középtanoda ily rendszere áll fenn, mely csak az egyetemre készít elő : akkor azon ifjak, a kik a középtanodába azért lépnek, mert más középiskola, más másodfokú iskola nincs, azoknak nevelése nem képezvén a jelenlegi gymnasium, vagy reáliskola feladatát, milyen nevelést fognak kapni? Ferdét, czéltalant, hiányost és egységet nélkülözőt. A statisztikai adatok bizonyítják, hogy a középtanodákat látogató ifjak 65 — 70 százalékja részint a középtanodából kilép, részint az érettségi vizsga letétele után az egyetemen nem folytatja tanulmányait, tehát részesült oly középoktatásban, melynek ezélja az ő czéljától egészen különbözik. A többség szerzett magának oly ismereteket, melyek egyikét megkezdette, másikánál félig haladt el, de semmit tanult egészen. A középtanodák a görög és a latin nyelv bevezetése által korai pályaválasztásra kényszerítik nem a fiút, hanem a szülőt és mivel ily korai időben nem lehet a fin észbeli tehetségét megítélni, a szülő sokszor nem ezélszerű választást tesz. Minek következménye az, hogy pályatévesztett lesz az ifjú, szerencsétlenné válik, lesz terhére önmagának és a társadalomnak. A mi törvényeink szigorúan megfenyítik azokat, a kik valakit testi épségében sértenek és mi törvénnyel százakat, ezreket teszünk lelki nyomorékokká, ép azért, mert pályájuk tévesztésére kényszerítjük, (ügy van! a szélső baloldalon.) Azt mondják, az egyetemre készít elő a középiskola. Vájjon, hogy készít elő az egyetemre? ITgy hogy az egyetemi nevelésnek sikertelenségét azzal indokolják állandóan, hogy a középiskolákból az ifjak teljesen készületlenül jönnek az egyetemre és miért? mert a középiskola az általános másodfokú oktatásnak egyediili orgánuma lévén, a középiskolába tódul azon ifjúság, mely nem az egyetemre szándékozik s a kiknek szellemi tehetsége, törekvése sokkal kevesebb lévén, mint azoknak, kik tudományos pályára törnek, a tanár kénytelen a középniveauhoz alkalmazkodni az iskolában és a niveau hanyatlik és az egyetemen nem tud a tanár feladatának megfelelni. Midőn látják a középoktatás eredménytelenségét és az egyeíemXÍPVH. STAPLÓ. 1881 — 84. XI. KÖTET. nek küzdelmeit a rosszul előkészített ifjakkal, a bajon segíteni kivannak, de hogyan? a tantárgyakat szaporítják és a tantárgyak ezen túlhalmozával elérik azt, hogy az ifjúságnak különben is csekély erejét még jobban megosztják és ahhoz szoktatják, hogy mindig újabb tantárgyakkal foglalkozván, a kitartó munkássághoz ne szokjék és hogy mindenből tudjon valamit, de az egészből semmit, (ügy van! a szélsőbalon.) Ezen túlhalmozoctsággal lehet még egy darab ideig az ifjúságnak emlékező tehetségét rontani, de már sokáig e rendszert fentartani nem lehet, mert bármennyire legyenek is meggyőződve a minister ur és javaslatának támogatói, a középiskolába az ifjúság nem a tudományért való rajongásból lép, hanem azért, hogy az élet számára tanuljon valamit, hogy tájékozást szerezzen magának, mely később az életben fegyverzetéül, szolgál és a lét harczát azzal vívhassa. A minister ur javaslata szerint az egyetemre készít elő a középiskola, nem pedig az életre; ezért azután az élet és a nevelés közt beállott egy bizonyos meghasonlás; a köz, az élet kívánalmai és az iskola által szolgáltatott eredmények közt minél nagyobb lesz a kör és e kör a társadalom betegségévé válik. A nevelés a társadalom alapja, ha bizonyos, hogy a nevelésnek a társadalom követelményeivel szoros összeköttetésben keli lenni és a társadalom, a mely elismeri a foglalkozások egyenlőségét, a melyet csupán a munkafelosztás elve határoz meg, e társadalomnak nevelése nem lehet a cast és privilégiumok nevelése, a jelen kor előhaladott társadalmának a régi literárius középoktatással hasznos férfiakat nevelnie nem lehet. Az élet már feltűnően mutatja, hogy társadalomra nézve minő bajok fognak keletkezni ezen középoktatásból. Hisz azon ifjak száma, kik magasabb tudományos pályára nem készülnek és mégis középoktatást élveznek, kapnak fél és annál kevesebb míveltséget, a mely őket elvonja, a földmívelés-, ipar- és kereskedéstől, kiemeli atyjuk társadalmi osztályából, de más társadalmi osztályba fel nem emeli. Tekintsék meg önök az erre vonatkozó statisztikai adatokat, melyeket a minap olvastam, azok rettenetes képét tárják fel előttünk ezen társadalmi bajnak. A gymnasiuniokban 23 ezer tanuló közül nincs egy százalék, a ki az iparos pályára ment volna, holott 33 százalék kereskedők és iparosok gyermekei voltak; a reáliskolákban 45 százalék a kereskedők és iparosok gyermeke és mégis csak 8*2 százalék az, a ki atyáinak pályáját követve, kereskedő vagy iparos lesz. így nem ok nélkül, a helyett, hogy nevelési institutiónkkal az ipar és kereskedelem számára alkalmas embereket nevelnénk, attól elvonjuk, mert az általános középoktatási intézmény a középtanoda, a melyben különböző képzettségű ifjak keresik műveltségüket, a kiknek az életben különböző feladatok jutnának, 11