Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-205

205. erseáges ülés márczíus 1?. 188S, 13 ellen, ha ezt már előttem mások annyira meg nem tették volna, hogy lehetetlenség lenne ismétlésekbe nem bocsátkoznom. A biztosok intézményét azonban és a biztosoknak adott nagyfontosságú vétójogot szükségesnek tartom kiemelni. Sérelmet látok ebben az egész tanári kar iránt és a mint Helfy képviselőtársam kifejtette, valóságos paedagogiai absurdumnak tartom azt, hogy oda jöjjön ma valaki a vizsgálatra, ott figyelemmel kisérje annak az ifjúnak egyszeri feleletét és abból legyen Ő a kegyelem és halál ura egy becsületes, önérzetes, tanítványait egész pályájukon figyelemmel kisérő tanári kar Ítélete fölött. Ha ezt elfogadja valaki a magyar országgyűlésen, az engem valóban csodálkozással fogna eltölteni. (Tetszés a szélső baloldalon.) Hogy mit ér ezen biztosokkal való kormányzás, hogy az mily költséges és haszontalan, ezt annyira megmutatta a tapasztalás, hogy én ahhoz szavazatommal nem járulhatok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem fogadhatom el t. ház a törvényjavaslatot szerkezeti szempontból sem és itt egész tisztelettel bocsánatot kérek a képviselőház minden tagjától, a ki azt állította már előttem, hogy a vallás és iskolaügy két egymástól separálható, különvált és egymás nélkül könnyen rendezhető ügy. A kik azt állítják, nem ismerik azon szoros, benső viszonyt, mely a protestánsoknál a vallás és iskola közt van. Ez a viszony nem is anya és leány közötti viszony, mint G-öndöcs képviselő ur említette, hanem az két, egymást kölcsönösen éltető', egymást kiegészítő, egymástól elválhatatlan erkölcsi organismus. És ha ez igy van t. ház, akkor valósággal nem lehet csodálni, ha a protestáns ember lelke egész erejével síkra száll, midőn az iskolai autonómiát megakarják bolygatni. Tudom t. ház, hogy kivált az előző felszólalások által formált helyzetben, a melyben én is vagyok, most már nagyon nehéz, sőt talán nagyon merész dolog ezt igy egyszerűen kijelenteni; mert hiszen azokat, a kik a törvényjavaslatnak ezen oldaláról szólnak és a kik ezzel, a mint márkijelentették, nem tesznek egyebet, mint a cultusminister ur által nyújtott helyzetet fogadnak el s a törvényjavaslathoz azon oldalról szólnak, melyből ő azt maga contemplálta midőn benyújtotta, mondom, nehéz, sőt merész dolog ily egyszerűen kijelenteni, mert a miatt bennünket a túloldalról particucularismussal, chauvinismussal, szűkkeblű, felekezeti elfogultsággal és reactióval is vádolnak. Az mondatott a túloldalról, hogy nem birunk a kor színvonalára, az állameszme magaslatára emelkedni és hogy ez által mi minden veszedelmet okozunk, hogy a culturának útját álljuk, hogy megakadályozzuk a nemzeti művelődés fejlődését és ez által egy egységes nemzetnek a tömörülését s egy nagy és erős állam létrejövetelét. Véghetetlen nagy bűnök ezek, melyeknek KÉPVH. STAPLÓ 1881—84. XI. KÖTET. [ vádja nem sújthat bennünket a nélkül, hogy ezek ellenében a magunk észrevételeit meg ne tegyük. Mielőtt t. ház, erre rátérnék, igen sajátságos tüneményt fedeztem fel e törvényjavaslat tárgyalásánál. A többség szónokai, ugy látszik, új hadi tacticát kezdtek inaugurálni ezen tárgyalásnál. Élükön állt maga a ministerelnök ur s a harczosok, a kik utána mentek, követték őt hűségesen, mindegyik nagyobbra és nagyobbra fúva fel az eíFéle képtelenségeket, melyeket rólunk mondanak és minél súlyosabb és súlyosabb vádakat támasztva ellenünk, hogy a bornirtságnak, a homályosságnak minél sötétebb színében tüntessenek fel bennünket s általában mint valami ódon, sötét vár baglyait akarnak bennünket szerepeltetni a nemzet előtt. Nem vettem még észre, hogy arról az oldalról a felszólalásokban az a hazafias érzület, mely most minden felszólalásban, minden lépten-nyomon annyira előre volt tolva, annyira prononcirozott volt, előbb, más alkalmakkor is annyira hangsúlyoztatok volna a felszólalásokban, mint most. Miért nem tették ezt eddig is ? Hisz bizonyára az eddig felmerült kérdések is olyanok voltak, melyek a haza érdekének egyik vagy másik előmozdítása körül fogtak? Én ajánlottam volna nekik, hogy tették volna ezt inkább más tárgynál, mint ennél, mert itt volt nekik erre a legkevesebb joguk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Onnan jön ellenünk ez a megtámadás? arról az oldalról, ez a szemrehányás ? (A jobboldalra mutat.) És nekünk? kik ebben a parlamentben az igazi liberalismus képviselői vagyunk, nekünk teszik ezt a szemrehányást, nekünk, a kik minden időszakban kérjük, követeljük az igazi nagyobb szabású, nem az ily törpe, felekezeti, hanem a valódi nagyszabású javítását vallási állapotunknak. Nem mi vagyunk-e azok, a kik vallásegyenlőséget követelünk, a polgári házasság behozatalát sürgetjük; és ime, önök mondják most nekünk, hogy elébe állunk a magyar cultura fejlődésének. Tudják-e önök, mi akadályozta meg a magyar cultura fejlődését ? Az, mikor önök négy év előtt azt mondták: gyerünk Boszniába, Krivoscsiába a culturát terjeszteni. Ha azt költötték volna és költenék a magyar cultura kiadásaira, a mit önök ott nem csak haszon nélkül, hanem az ország és nemzet egyenes kárára, az ország és nemzet ellenkezése daczára költöttek, nem volna ma e képviselőházban felekezeti kérdés, (Helyeslés a szélső baloldalon) mert akkor teljesíthetné a magyar állam nagy kötelességét, de nem az önök állama, nem Translajtánia, hanem a magyar állam, mely a maga dolgainak ura, intézője, nem pedig Bécs vontató köteleire erősített teherhajó, mely a reá rakott tehertől nyög. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Miért akadályozták meg önök a magyar culturát? Ha azokat a milliókat magyar iskolákra költötték volna, akkor bekövetkezett volna az az 10