Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-205

74­idő, midőn az 1848-iki törvényhozás szerint Ma­gyarország minden iskolájának kiadásai az ország közjövedelméből fedeztetnek. Tehették volna ezt, miért nem tették és most mit tesznek? Azt, hogy a mellett a szégyenletes kicsiny mértékbeni hozzá­járulás mellett az ország eulturális ezéljaihoz, azoknak az egyszerű, szegény felekezeteknek mennek neki, melyek igazán nagy megerőltetéssel és véghetetlen nagy erkölcsi és anyagi áldozatok­kal tartották fenn századokon át a magyar culturát, — és azt mondják: nem szabad ezt többet neked tenni, de azért mi, magyar állam, elveszszük tőletek a pénzt és ti tartoztok nekünk iskolát tartani. Önök azt mondják, hogy erre szükség van; ezt szükségessé teszi az egalisatio. Köszönöm az ilyen egalizálást. Volt egy okos ember, Proerustes, ki egy ágyat csináltatott és a többi közt azt találta ki, hogy ha bele fektette az embert és ez hosszabb volt mint az ágy, hát egalizálta, vagy a fejéből levágta, a mivel hosszabb volt az ágynál, vagy a lábából. Hát ez az önök egalisátiója. Egalizáljanak ugy, hogy legyen minden vallásfelekezet egy ember és csináljanak olyan ágyat, hogy mindenki beleférjen és jól érezze magát benne, csináltassa­nak nagyobb ágyat, mert különben az önök ágyá­nak nem veszszük hasznát. (Helyeslés a szélső halon.) T. ház! Még valamit kell mondanom, mert minden áron szeretném indokolni azt, hogy miért nem követhetem azon férfiakat, a kik ezen tör­vényjavaslatot készek elfogadni. Azt mondják, hogy miért nem helyezünk mi bizalmat a kormányba? Többek közt maga Tisza Kálmán ministerelnök ur kérdezi, hogy van-e nekünk jogunk félni az alkotmányos magyar kor­mány szemei előtt? Erre is nyíltan megfelelek. (Bálijuk!) Bizalmunk nincs a kormány iránt és igenis van okunk félni tőle. Én inkább csodálko­zom azon, hogy a magyar kormány jogosítva gon­dolja magát általában az egész nemzettől bizal­mat követelni, a bizalomra hivatkozik. Bocsánatot kérek, ennek a kormánynak, a mely kormány, a mióta helyét elfoglalta, soha szavát meg nem tar­totta, ennek a kormánynak, a mely a kormány­székek elfoglalása után tett ünnepélyes és nagy igéretét soha be nem váltotta, pedig az volt fenn­állásának létjoga, inert amaz Ígérete és vállalkozása által sikerült neki egy nála állását és hivatását bizonyára komolyabban felfogni biró kormányt ki­szorítani helyéből, azt a kormányt bizalommá] nem követhetjük. A mely kormánynak csak ennél a törvénj'j avaslatnál is olyan kétszínű szerepe van, mint a ministerelnök urnak van ezen kérdésben, azt én —legalább a magam részéről — követni nem fogom. Itt olvasom a lapokban, hogy különös véletlenség, de nem jelentéktelen momen­tum, hogy az iskolai törvényjavaslat épen a euriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat után közvet­irreghw 11 lSSl lenül vétetik fel. Mindkettő a múltból származó kötelezettség és mindkettő a szabadság garantiái­nak jelszava által mérlegeltetik. Az elsőt Tisza Kálmán követelte, mint a kissebbség vezére és a Deákpárt deferált a követelésnek. Ugyanakkor az ellenzék padjairól a középiskolai törvényjavas­latot ő ellenezte — melyet én nem olvastam, de azt hiszem, nem volt ennél gyarlóbb — és most, mikor az általa követelt euriai bíráskodásról szóló törvényjavaslatot ő nyújtja be, nem ellenzi, hogy az saját pártjában ntegbuktattassék; ezt a törvény­javaslatot pedig, melyet akkor ellenzett, maga akarja keresztül vinni. A hol az inconsequentiá­nak ily rendkívül praegnansés élesen szembeszökő adatai mutatják, hogy a kormánynak és a kormány­férfiaknak ide-oda kapkodása nem más, mint egy általuk felhasznált kicsinyes eszköz az azon helyen tovább megmaradhatásra, mint a hatalomhoz való ragaszkodás igen kicsinyes és elitélésre méltó eszköze, ily nagy kérdésekben nem illeti őt meg, hogy hozzánk azt a felhívást intézze, hogy visel­tessünk iránta bizalommal. Még Grünwald képviselő urnak kívánok pár szóval válaszolni azon állítására, melvet legköze­lebbi felszólalásában tett s a melyben azt mondja: „Az az álláspont, a melyet én elfoglalok, a mely a nemzeti és állami álláspont, oly lényegesen külön­bözik azoknak az álláspontjától, a kik felekezeti szempontból tárgyalják ezt a kérdést, hogy egy­mást meg nem érthetjük, ezen a két alapon állva, egymást nem capacitálhatjuk. A kölcsönös capaci­tálás lélektani lehetetlenség". Továbbá ezt mond­ja: ,.A kiben az az erős, egészséges nemzeti ösz­tön nincs meg, a mely megérti, mi veszélyezteti a nemzet érdekét és mire van egy nemzetnek szük­sége, hogy érdekeit megvédje, a kiben ez az érzék nincs meg: azt a legfényesebb érveléssel sem le­het capacitálni". Természetes dolog, hogy miután Grünwald Béla t. képviselő ur mondja ezt, nekem is le kell mondanom arról a reményről, hogy én őt capaci­táljam. Azon nemzeti és állami álláspont, a melyet ő elfoglal, akkor lesz helyén, ha lesz állam, de addig, a míg nincs állam, a inig ez csak hitvány másolása és színjátéka az államiságnak, mert az államiság igaz és valódi attribútumaival nem bir, mert maga felett rendelkeznie nem lehet, a mi nél­kül én államot nem képzelek, addig bocsásson meg Grünwald Béla t. képviselő ur, bármennyire meghajlok fényes tehetsége előtt, mindaz, a mit előttem igen ékes és nagy phrázisokban mond el, előttem semmi más, mint szép ábránd, melynek realitása nincs. Először tegye le a fundamentumát az államnak és azután rendezze az államot, ez a logieailag helyes egymásután. (Helyeslés a szélső balon.) A mi azt illeti, hogy a kiben az egészséges nemzeti ösztön nincs meg, mely megérzi, hogy mi 206. »rszár*>§ ülés

Next

/
Oldalképek
Tartalom