Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-205

n 205. or.zágos üléi márerius 12. 1881. térbe toljuk ezen törvényjavaslatnál, hanem illeti a szemrehányás és a vád első sorban egyenesen magát a cultusministert, másodsorban — ha ugy tetszik — illeti magát a ministereinököt (Ugy van! a szélső baloldalon) és harmadszor — ha még j ób­ban tetszik — illeti szemrehányás és vád önöket uraim, a kormánypártot, a kik a magyar ország­gyűlésen a többséget alkotják. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha önök nem tudták kivinni azt, hogy Magyar­ország eultusministere, midőn ily nagy fontosságú törvényjavaslatot terjeszt a ház elé, a valódi libe­ralismus magaslatára birjon emelkedni ; ha önök nem tudták megakadályozni azt, hogy annak be­nyújtásánál ne felekezeti szempontok tolassanak előtérbe, akkor azon vád, melylyel minket illetnek, nem jogos az önök szájából. (Helyeslések a szélső baloldalon.) Én kijelentem, hogy a törvényjavasla­tot szerkezetileg, ugy a mint van, véghetetlenül gyöngének s a tárgy fontosságának egyáltalában meg nem felelőnek tartom. Én valósággal nem győzök rajta eléggé csodálkozni, hogy tíz évnél több kellett ahhoz, hogy annyi sok toldozás-foldo­zás, törlés, javítás és annyi sok vándorlás után ismét ily gyönge szerkezetű javaslat jött ide, mely hogy többet ne mondjak, egyes részeiben önmagá­val is ellenkezik és minden határozott irányt nél­külöz (Igaz! Ugy van! a szélső balon) s igy maga iránt s a minister ur iránt senkiben bizalmat nem kelt. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) És mégis mi mindent nem várnak e j avaslattól a túloldal szónokai. Rakovszky István t. képviselő ur várja attól egy nagy és egységes nemzeti fejlő­dés eszközét, a cultura és művelődés oly irányban izmosodását, hogy a mint magát kifej ezé, minél előbb egy hazafias, egyetértő nemzetet képezzünk. No már rám ugyan ezt a benyomást nem teszi ez a javaslat és én e törvényjavaslattól ily gyümölcsö­ket egyáltalán nem várok. És mondhatom, hogy gyengébb, töredékenyebb, erőtlenebb testre én nem láttam még egyszer-egyszer nagyobb kabátot illesz­teni, mint erre — az igaz, Hoffman képviselő ur által igen szerény törvényjavaslatocskának neve­zett — törvényjavaslatra a túloldal elragadott és valósággal a phantaziák világában bolygó szónokai adtak. Én a magam részéről ezen szellős kabátért, mely ugyan lehet igen fényes paszomántokkal, szalagokkal és ezímeres gombokkal felékítve, nem sietek oly mohón felcserélni, mint önök, azon egy­szerű öltözetet, mely egyszerű öltözet engem eddig képesített arra, hogy tisztességes társaságban meg­jelenhettem a nélkül, hogy magamat szégyelni let­tem volna miatta kénytelen s a mely egyszersmind komor idők zivatarai ellen elegendő meleget és vé­delmet nyújtott. Ezek után most már azt hiszem, hogy nem szükséges azt mondanom .... Királyi Pál: Hogy elfogadom a törvény­javaslatot! (Derültség.) Bódogh Albert:. . . . hogy én a szőnyegen fekvő törvényjavaslatot általánosságban sem foga­dom el. Azt ott szokták tenni, hol a t. közbeszóló kép­viselő ur ül, mint legközelebb azon az oldalon Kovács Albert képviselő is tette; nálunk nem az a logica, (Helyeslés, derültség a szélső balon) hogy egy fél óráig beszéljünk valamely törvényjavaslat ellen s azután a 3-ik negyedórában kijelentjük, hogy elfogadjuk azt; — ez nem a mi szokásunk. (Helyeslés, tetszés a szélső balon.) Mondom, nem szükséges kijelentenem, hogy a törvényjavaslatot nem fogadom el, hanem igenis, én is óhajtom azt, a mit a különvélemény mond, hogy adassék vissza a kormánynak egy új, még pedig egészen más alapra fekte tett törvényjavaslat készítése czéljából. Hogy azonban azon kötelesség alól se vonjam ki magamat, hogy ezen állás­pontomat mégis némileg indokoljam, megteszem azon igéret mellett, hogy e tekintetben igyekezni fogok a legrövidebb lenni és szűk korlátok közt maradni. Nem fogadom el az előttünk fekvő tör­vényjavaslatot 1-ször paedagogiai szempontból, 2-szor felekezeti szempontból. Paedagogiai szempontból azért nem, mert egyáltalában nem kelthet bizalmat bennem a tör­vényjavaslat maga iránt, már azon véghetetlen nagy gyengesége és hibája miatt, hogy magában az alapelvben, a közoktatás épülete fundamentumá­nak megválasztásában sem határozott, Én az egy­séges középiskolának vagyok barátja, de azért nem Ítélném el a törvényjavaslatot olyan mérték­ben akkor sem, hogy ha az én véleményemmel ellenkezőleg a kettős irányt akarná határozottan keresztül vinni, mert ebben legalább határozottsá­got látnék. Ez a se hús, se hal állapot, a melynél fogva, ha elfogadtatik a törvényjavaslat, azt is el­mondhatja a cultusminister ur, hogy neki egy kettős középtanodája van, de azt is mondhatja, hogy nincs. Legalább a 25-ik szakasz igen gyenge vá­laszfalat állít fel a két irány között és ez a kétlaki állapot azt egyáltalán nem ajánlóan jellemzi. Különösen neheztelem ezt azért, mert ennek meg­tartása mellett, egyáltalában nem látom át, hogy miképen képeztethetnek ezen törvényjavaslat alap­ján erős, igazán képzett, a maga állását betöltő szakemberek. Nem kelt maga iránt bizalmat a törvényjavaslat, már azon véghetetlen nagy törek­vése miatt sem a központosításra, melylyel annak minden szakasza bir; nemcsak nagyobb fontos­ságú, hanem igen csekély dolgokban a legkisebb minutiáknál oda jut a törvényjavaslat, hogy ott ugyan már nem a felügyeleti jognak gyakorlásáról van szó, hanem egyenesen beavatkozásról, az is­kola legcsekélyebb dolgaiba, kormányzásról, az iskola közvetlen vezetéséről. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Igen sok kifogást tehetnék e törvényjavaslat

Next

/
Oldalképek
Tartalom