Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-205

205. országo* tiié» niürcziss 12. 1883. íi melyhez a magyar államnak ugy mint bármely j más államnak joga van; és mert e jog és czélok j kifejezést találnak e törvényjavaslatban, azért azt | az ált lános tárgyalás alapjául kész örömmel el- \ fogadom. (Helyeslés a jobioldalon.) < BÓdogh Albert: T. ház! Ha valaki arra vállalkoznék, hogy törvényhozási életünket, műkő- ! désünket, annak következményeivel együtt érzékítse, vászonra tegye, mint azt most legközelebb a háború borzalmainak megismertetésével Veresesagin tette: akkor előttem áll azon rajzterv, azon kép, melyet annak a művésznek rajzolni kellene. Előre robog a győzelmes hadsereg, utána maradnak a harcz és hadjárat következései. Emitt egy felégetett vármegye, amott egy romba döntött védmtíve a szabadságnak, emitt egy beszegezett ágyú, imitt-amott egy kegyelemért, könyörülésért esengő asszonyi kéz, majd egy nagy letarolt, sivár vidék borzalmaival és rémeivel. Végre ezek után, mint a kép háttere, a mi Verescsaginnál a hollók és varjuk serege, rengeteg nagy csapata az adóvégrehajtók, adófelügyelők és kormánybiztosok annyi különböző fajának. (Tetszés a szélső balon.) Ha valaki elemezni akarná az 1867-iki kiegyezés óta működő törvényhozás történetét, de különösen az 1875-iki fusio folytán létrejött kormány munkálkodását, az ezt valóban helyesebben nem jelezhetné, mint ha erről röviden azt mondja, hogy ez a kiváltságok nyirbálásának, az Összpontosítás és az állami eentralisatio minden áron keresztülvinni törekvésének szomorú korszaka volt. (Igaz! a szélsőbalon.) A szabad mozgásnak minden téren és minden alkalommal korlátozása, az egyeseknek és testületeknek az állami központosítás kényszerzubbonyába beerőszakolása, az apáinkról reánk maradt és általuk drága áron szerzett és igen sokszor oly jó szolgálatokat tett jogok könnyelmű elkobzása, (Igaz! a szélsőbalon.) ez a főirány, a mely, munkáinkban mindenütt oly szembeszökően nyilatkozik. S a mi igen szomorú e látványnál, az az a jelenség, hogy a törvényhozás, illetőleg annak többsége, a kormány teszi ezt, a nélkül, hogy igyekeznék a lerontott védmtívek helyébe^ újakat, a régieknél ha lehet jobbakat állítani. És igy működése nem látszik egyébnek, mint Herostratesi kedvtelésnek, mely rombolni szeret, de építeni és javítani nem akar, de talán nem is bir. Hogy a nagyon sok közül csak egyet említsek, igy bánt el a kormány és a törvényhozás a megyei rendszerrel. A megyei rendszer a magyar politikai közéletnek nemcsak megbecsülhetetlen iskolája, hanem védműve és a politikai szabadságnak nagy vára volt. Állítottak helyébe egy élettelen, satnya alakot, a melyet erő helyett meghunyászkodás, bátorság helyett engedelmesség, a jogos érdekek fentartásának akarata helyett szolgaság jellemez. Állítottak amaz erős, derék alak helyébe egy kiaszott múmiát, a mely életjelt magáról csak akkor ad, hogy ha a ministeri bureauból a telegrapk-sodronyok villanyával érintetik. Nem tartózkodom kijelenteni, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslattal egy épen ilyen műveletet akarnak keresztülvinni, azzal a különbséggel, hogy mig amott politikai jogok elvételéről, a politikai intézmények eltörléséről és a jogos hatáskörnek megcsonkításáról volt szó; akkor itt, egy vallás-iskolái, vagy ha ugy tetszik, felekezeti jog elvételéről, a felekezeti szabadság megnyirbálásáról van szó. A felszólalt képviselők legnagyobb része kijelentette, hogy ezen törvényjavaslat nagy fontosságú és az ország, á nemzet belső életére igen nagy befolyással biró javaslat. Nem vonom ezt kétségbe, sőt elismerem s épen ez késztet szólásra. A középtanodák rendezése és a középtanodai oktatás szervezése már csak azért is nagy fontossággal biró kérdés, mert tulaj donképen a középtanodák azok, melyekben a nemzet, legalább annak művelt része kiképeztetik ugy, hogy az az oktatás élő fájának mintegy sudarát képezi. De ha mindenütt nagy fontossággal bir az culturai, paedagogiai tekintetben, különösen nagy fontossággal bir az nálunk, a hol ezen culturai és paedagogiai tekinteteken kivül más igen nagy fontosságú tekintetek, de különösen a nemzetiségi tekintet is oly szorosan vannak egybekapcsolva, de mondjuk ki nyíltan, vállaljuk magunkra a kérdés igaz megvilágításának terhes kötelességét, felekezeti oldalról is igen nagy fontossággal bir az. Eme két utolsó tekintet teszi nálunk a kérdést különösen kényessé, ugy, hogy igen érzem t. ház, hogy annak, a ki a kérdés kezelésébe bocsátkozik, azzal igen óvatosan, gyengéd kézzel kell bánnia, nehogy barátainkban az elidegenedés vagy talán a megbántásnak fájó érzetét keltse, de azért is, hogy ellenségünknek szavaink félremagyarázása által, álláspontunk téves felfogása által ne nyújtsunk alkalmat olyan támadási positió könnyű elfoglalására, a mire ők nagyon képesek és melyet ők oly szívesen felhasználnak. Részemről kijelentem t. ház, hogy igyekezni fogok ezen szempontokat megtartani és ezt az utat akarom s fogom felszólalásomban követni. Igyekezni fogok a törvényjavaslathoz a legtárgyilagosabban szólani, de abban a véleményben vagyok t. ház, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslathoz a felekezeti oldal megérintése nélkül szólni nem is lehet. Hogy is lehetne ? mikor maga a törvényjavaslat ugy, a mint előttünk van, lényegében, egészében, egyenesen felekezeti alapokra van fektetve és igy nem is minket illet az a vád és i szemrehányás, a melyet oly nagyon gyakran tá| masztanak ellenünk és örömmel, készséggel vetik szemünkre, hogy mi a felekezetiség kérdését elő-