Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-205
gg '205. országos ülés márezins 12. 1885mert vannak életpályák, melyekre már a középiskolában egyenesen szakszerű irányban kell terelni a fiatalság szellemi képzését s azon ismeretköröket főkép az előttük mint végczélképen lebegő szakma tekintetéből kell tanítani. Hiszen ha a szakoktatás követelményeire fektetjük a középiskolák rendszerét, akkor azok többé nem általánosan niíveíő iskolák, hanem szakiskolák lesznek; már pedig a középiskolai oktatás nem akar szakoktatás lenni. Ha tehát sem a mívelő irány, sem az elme-, sem a jellemfejlesztés, sem az ismereteket nyújtó részében az iskola feladatának nincs meg a humán és reálszellem, hol van hát tulaj donkép? Megmondom hol és nem én mondom meg először, én is nagy szellemektől tanultam, nem becsülöm túl a magam Ítéletét. Ez a humán és reálszellem kísértete, melyet annyiszor emlegetnek, megvan a scholasticus paedagogiai és philologiai múmiák megrögzött babonáiban és gyógyíthatatlan paedanteriáiban, de a dolgok természetében nincs. Mert mi van a dolgok természetében ? Az, hogy a világon minden tudomány kivétel nélkül elme- és szivképző tudomány is, tehát humán szellemű tudomány is; de minden tudomány hasznos tudomány is, tehát reáltudomány is. Ha elme- és jellemképzésre akarjuk használni a tudományt, akkor humán szellemben használjuk, ha a tudomány ismereteit az életben való hasznosításra fordítjuk, akkor reálszelleinbeu használjuk. Ez a dolog igazi természete, miből a hasznos tanulság csak az lehet, hogy használjunk tehát minden tudományt mindkét czélra, elme- és jellemképzésre is, ismeretek gyűjtésére is. Vagyis egyesítsük valahára azt a két szellemi irányi, melyet gondolkozni nem tudó paedagogiai gépek oly régen állítanak egymással szembe. Békítsük ki és egyeztessük össze a két jótevő szellemet és legyen az általános magasabb műveltség bizonyos okszerű fokáig egy egységes középiskola, melyben mindkét szellem együttes erővel munkál és műveli a szivet, lelket, hatványozza szellemi erőinket és képességeinket, hasznos ismeretekkel lát el az élet és haladás számára. Ámde e kívánalommal két felfogás csoportjai állanak szemben. Azt állítja az egyik csoport, hogy a középoktatás, a középiskola egysége nem létezik sehol; a másik csoport pedig azt állítja, hogy ezen egység nemcsak nem létezik, de nem is lehetséges. Ezekben az állításokban van igen sok merészség, de nincs bizonyítás, én pedig amit állítok, azt bizonyítani is fogom. (Ealljuk!) Nem létezik sehol egységes középiskola, mondja az egyik csoport. Hát létezik Francziaországban, létezik Olaszországban és létezik 1882. márczius 31-ke óta Poroszországban, abban a mintaországban, melyet mi már oly nagyon szeretünk utánozni. Ám ne higyjék el nekem, hogy így van, én nem követelek szavaimnak feltétlen megbízhatóságot, hanem itt van kezemben a porosz Cireular-Verfügung, melyet a porosz cultusminister 1882. márczius 31-én bocsátott ki és melynek lényege és szelleme a következő:' Poroszországban tudvalevőleg igen nagy változatosság van a középtanodák tekintetében, mert vannak gynmasiumok, Realschule erster Ordnung mit Latéin, Realschule erster Ordnung ohne Latéin, vannak Mittelschule jellegével bíró Realsehulék, melyek tulajdonkép felsőbbrendű Gewerbeschulék. A porosz állam nagy tanulmányozás után, a paedagogiai szakértőknek és a kormányzathoz egyaránt értő embereknek tanácsára megállapodott abban, hogy ugy a gymnasium, mint a reáliskola három alsó osztályának párhuzamosnak, egyenlőnek kell lenni azért, mert az psychologiai képtelenség, hogy a szülők, vagy akárki is előre megállapíthassa azt, hogy micsoda életpályára van különös tehetsége, hajlam;., hivatottsága a gyermeknek. Ezen hajlamok, tehetségek később nyilvánulnak. Legyen tehát lehetővé téve, hogy a gyermek később, a 4-ik osztálynál, midőn már előtérbe lép az uralkodó hajlam, akkor határozhassa el magát és ne legyen megkötve az által az iskola által, melybe lépett, hanem tehetségeinek és czéljának megfelelőleg átléphessen idejekorán akármelyik középiskolába. Ha méltóztatnak talán kételyt táplálni az iránt, a mit mondok, hát bátor leszek az intézkedésnek ezen helyét felolvasni, mely igy szól: „Durch diese Ánderung werden zugleich die Lehrpläne der Gymnasien und Realschulen 1. Ordnung für die drei untersten Jahrcscurse einander so angenähert, dass bis zur Yersetzung nach Unter tertia; der Übergang von der einen Kategorie der Schulen zu der anderen, unbehindert ist." Tehát ez egészen párhuzamos berendezés, bifurcatio, ugyanaz, melyet b. Eötvösünknek magas és koránál mindig messzebb látó szelleme már 13 esztendővel ezelőtt, magát a porosz intézkedést 13 évvel megelőző időben, törvényjavaslat alakjában terjesztett a ház elé, mint azt olvashatjuk a t. minister ur által beterjesztett javaslatnak indokolásában is. E szerint nem oly képtelenség az egységes iskola bizonyos fokig, mint azt sokan csak ugy könnyedén odadobják. Trefort igost, vallás- és közoktatásügyi minister: Igenis képtelenség! Dobránszky Péter: Én nem szégyenlein magamat b. Eötvös tanúságáért és szellemi rokonságáért és nem szégyenlem magamat, hogy hasonló meggyőződésem van, mint a porosz, franczia és olasi: törvényhozásnak. De t. ház, látva azt épen, hogy a szellemek ezen ellentétbe helyezése, ezen ellentétes szellemnek az ifjúság szive és lelkébe való beoltása mily veszélyekkel jár, tovább megye 1 :, miként tovább megy a porosz intézkedés, mt ly egyenesen előkészíti az iskola teljes és végleges
