Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-204

52 204, ersíág»s tléi máreeiu., 10. 1883. által őket a részükről várható fizetés és javadalmazás maximumának élvezetébe helyezte. Az a hamar beállott csábító 1400 frt fizetés, melyhez hasonlót, pl. az igazságügy terére lépett ifjaink, kik mint jogtudósok, a tanárokéval egyenlő tudományos míveltség birtokába jutottak, egy évtized múlva érnek el, oka azon csődületnek, melyet a törvényjavaslat által továbbra is meg szándékozik tartani a minister ur, midőn a rendes tanári képesítést 1-től 3 évig a váltakozó időhöz köti, hogy a protectió gyakorlására itt is alkalma nyíljék. Mindezeknél fogva én ezen törvényjavaslatot, mely a mondottakon kivül a t. cultusministert azon intézkedés folytán, hogy a tankönyvek elkobzására kötelezi, belügyministerré minősíti, a bűnvádi eljárás megindításának kötelezettségével pedig a kir. főügyész szerepét ruházza a vallásügyi ministerre, el nem fogadhatom és szavazatommal a Hermán Ottó és Hegedűs László t. képviselőtársaim által beadott kisebbségi véleményhez járulok. (Hosszas élénk helyeslés a szélső balon.) Elnök: Mocsáry Lajos képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. Mocsáry Lajos: (Bálijuk!) T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy személyes kérdésben csak egy pár rövid szót mondhassak azok után, a miket az előttem szólott tisztelt képviselőtársam felhozott. Említette először azt, hogy én tegnapelőtt tartott beszédemben, mikor kiemeltem a protestánsok érdemeit a haza függetlensége és egyszersmind a hazai cultura irányában, hogy ezt más felekezetek rovására tettem. Nem fogok ezen állítás czáfolatába bocsátkozni; bátor vagyok utalni arra, a mit erre vonatkozólag a tepnapi ülés elején mondtam, bátor vagyok hivatkozni magára beszédemnek szövegére és a ki elfogulatlanul ítélte meg annak tartalmát és nemcsak első hallásra indult el annak értelmén: az abban a hazai felekezetekre sértőt nem találhat. (Ellenmondás. Zaj.) Azt sem találhatja jogosan és helyesen, hogy én szabadalmat követeltem volna a protestánsok részére, a mint ezt már tegnapi beszédemben egyenesen ki is jelentettem. (Zaj.) Csodálatosképen az előttem szólott képviselő urak közül többen, épen mikor hivatkoztak arra, hogy én túlságosan kiemeltem a protestánsok érdemeit, egy perez múlva utána, mint Helfy és Berzeviczy t. képviselő urak, azt mondták, hogy a protestánsok fénj^es érdemeit a hazai culturára nézve senki meg nem tagadhatja. Ebben azt hiszem, igazolva vagyok, mert ennél többet magam sem mondtam. Mondatott azonban még egy dolog, az t. i., hogy itt a katholikus iskolák ellen organicus támadást intéztem. (Felkiáltások: A mint igaz is!) Gondolom, ez arra vonatkozik, mikor én elmondtam nézeteimet a felől, hogy az állami felügyelet minő viszonyban van a katholikus clerus által kezelt és a protestáns önkormányzat által vezetett iskolák iránt és erre vonatkozólag leplezetlenül őszintén kimondtam azon nézetemet, hogy szemben a katholikus clerussal, melynek kezében vannak kizárólag, vagy legalább nagyon túlnyomó részben a katholikus iskolák kezelése, igenis indokoltnak tartom az állam felügyeletét. (Felkiáltások: Miért?) Azt is megmondtam és most ennek fejtegetésébe bocsátkozni nem akarok. Indokoltnak tartom azért, mert a clerus kezében a középoktatás, azon állásánál fogva, melyet ő mintegy nagyszellemü monarcha elfoglal és a mely, mint egyedül kizárólagos hierarchiai kezelés nem menekülhet attól, hogy kezében egyoldalúvá éstendentiosussá ne váljék a nevelés; (Ellenmondás) és hozzátettem, hogy magának a katholikus felekezet világi tagjainak érdekében áll az, hogy szemben a clerussal, az államnál keressenek oltalmat, (Nagy mozgás. Zaj. Halljuk!) a közművelődés, a felvilágosodás érdekében. (Zaj és félkiáltások: Magunkban találjuk!) Annál jobb, ha önmaguktól sikerült azt feltalálniuk. Ha a katholikus autonómiát létrehozni sikerülend nekik, én szivemből fogok annak örülni. (Helyeslések a szélső balon.) Azonban bocsánatot kérek hosszabbra nyúlt felszólalásomért, el kell mondanom másik részét is annak, a mit röviden akartam elmondani. Nem tartom szükségesnek az ellenőrzést a protestáns iskolák irányában először azért, mert azokat maga a felekezet, tehát a honpolgárok kezelik önkormányzatilag és igy ott az oktatásnak egyoldalúvá tételéről szó sem lehet; s másodszor, mert a protestantismus lényegénél, eredeténél fogva a felvilágosodás körében mozog, (Nagy mozgás és zaj. Felkiáltások: Megint a privilégium!) a melynek légkörében az oktatás egyoldalúvá nem válik. (Roppant zaj, a szónokot nem lehet megérteni.) Bocsánatot kérek, a félbeszakítás következtében kénytelen vagyok tovább beszélni, mint a hogy akartam. Egyébiránt én befejezem szavaimat, (Felkiáltások : Jól teszi!) annak kijelentésével, hogy a mit ezen utóbbi dologra nézve mondottam, én azt hittem, hogy midőn ily nagy fontosságú tárgy van szőnyegen, be kell hatolni a dolog mélyébe, velejébe ; én azt hittem, hogy a t. képviselőházban minden különbség nélkül mindenki megbírja hallgatni az igazat és bir annyi elfogulatlansággal. (Zajos ellenmondások. Egy hang: 0 az elfogult! Halljuk!) De azt, hogy egyszerűen a hang után induljanak (Ellenmondások) és mert az a hang első benyomásra nem látszik kedvezőnek, a miatt pálczát törjenek valaki felett, a ki érvel maga mellett, azt én helyesnek nem találom. És miután a , a mit erre vonatkozólag mondottam, érvekkel c áfolva nem volt, véleményemet erre vonatkozói g