Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-204

4<| 204 orszéifís ÍÜ4i mirezias 10. 1881 törvényjavaslat megérdemelné, hogy a felekezetek által védessék és védessék azok által, kik a felekezeti érdekek védelmére e házban felszólaltak és elleneztessék, ha indokolt volna, a eulturalis érdek védői részéről, kiknek követelései a törvényjavaslatban legkevésbbé érvényesülnek. (Ugy van! a jobboldalon.) És mégis t. ház, a szerepek teljesen fel vannak cserélve. A kik a felekezeti érdek felé a eulturalis érdeket szeretik állítani s az azzal kapcsolatban álló nemzeti érdeket, azoknak jut a feladat a törvényjavaslatot megvédni azok ellen, kik felfogásának az ugy is kedvez. És ha kérdem mi indít engem és kétségkívül mindazokat, kik e törvényjavaslat mellett felszólalnak erre, ugy az nem lehet más, mint az a tudat, mily neliéz a feladat, a mely e tekintetben s;z országra vár. A törvényhozás nem csinálhat tabula rasat, hanem kénytelen azon tényezőkkel, kik az országban eddig a közép oktatási tanulást vezették, közreműködni. Tudjuk, hogy minden kezdet, minden első lépés a feladatnak csak egy igen szerény mértékét oldja meg, de ép azért, mert haladást látunk, mert legalább előkisérletét látjuk megtéve annak, hogy a eulturalis érdek, mint később szerencsém lesz bővebben kifejteni, azon tényezők által kezeltessék, a melyek ez érdekek leghivatottabb tényezői, értem az államhatalmat, mivel látjuk hogy van haladás e törvényjavaslatban és bizunk, hogy e haladásnak, ha az életben mutatkozni fog, meggyőző hatása lesz azokra, kik ezt ellenzik és erős a bizalom az iránt, hogy ama kevés siker, a mit e törvényjavaslat, ha jól vitetik keresztül, eredményezni fog, későbbi időkben fog indítni arra, hogy a követett irányban tovább haladjunk, kifejezzük azt, a mi e törvényjavaslatban ez idő szerint még hiányzik. (Helyeslés.) T. ház! Azt gondolom, hogy mindazon t. képviselő urak, kik a törvényjavaslat ellen általánosságban is felszólaltak, egyről teljesen megfeledkeztek, a miről pedig nem lett volna szabad megfeiedkezniök, mikor azon kérdésre válaszoltak, hogy a törvényjavaslatot elfogadják-e általánosságban vagy nem. Én azt hiszem, hogy szükség van törvényhozási intézkedésre a középoktatási tanulmány rendezése tekintetében. Ezt nem vonja kétségbe senki, ezt tanúsítja azon évtizedes tapasztalat, mely e törvényjavaslatot oly sokáig bár késleltette, de elvégre a t. ház elé hozta. Nem lehet e házban senki, a ki a középoktatási eredményeket kielégítőnek tartaná, nem lehet senki, a ki ezen eredményeknek öregbítésére a törvényhozás és az államhatalomból kiinduló erőlködést szükségesnek ne látná. Ha tehát ez áll, ha erre szükség van — a mint nézetem szerint, nem is tagadta senki, hogy szükség van — akkor azok az érvek, a melyek az ellen felhozattak, egynek kivételével, mindnyájan azt igényelték volna, hogy az azokkal élők a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadják és a mi észrevételük vagy módosításuk van, azokat a részletes tárgyalás alkalmával hozzák elő, (Ugy van! jobbfelöl) mert mindazok az ellenvetések, a melyeket e napok folyamán hallottunk, horderejűkben nem a törvényjavaslat elvetésére, hanem még ha indokoltak is, annak csak módosítására vezethetnek. (Helyeslés jobbfelől.) Egyetlen érv hozatott fel, mely a kisebbségi véleményben foglaltatik és a melyet Hermán Ottó t. képviselőtársam említett meg. Legyen szabad most erre áttérnem. (Halljuk!) Elismerem, hogy azon első indok, a melynél fogva Hermán Ottó képviselő ur és társai a törvényj avaslatot már általánosságban is elvetendőnek tartják, ha alapos volna — a mit majd meg fogok vizsgálni — csakugyan indokolná a törvényjavaslatnak általánosságban is elvetését. Mert Hermán Ottó képviselő ur kétséget többé nem szenvedő igazságnak tartja azt, hogy a középtanulmány egységes kell, hogy legyen. Ezt ő nekünk a külön vélemény indokolásában állításul és indokolásul egy lélekzetben mondja el, hogy t. i. ahhoz már kétség sem fér, csak vakság, tudatlanság kételkedhetik abban, hogy a középoktatásnak két irányzata, a reál és a humanisticus meghaladott, tarthatlan állapot és nincs egyéb teendőnk, mint e kettőt egyesíteni. Ha ez t. ház, való, akkor csakugyan a törvényjavaslatot nem lehetne elfogadni, mert annak intézkedései a kettős osztályzatot involválják. Ámde engedje meg a t. képviselő ur, hogy én őt őszinte nyilatkozatra szólítsam fel. Meri-e állítani, hiszi e maga is, hogy ezen állítása oly kétségtelen igazság, a melyhez kétely sem fér'? Hiszen e házban történt felszólalások meggyőzhették volna őt arról, hogy e tekintetben a vélemények nagyon eltérők. De nemcsak e házban eltérők a vélemények, hanem azon kívül is az országban a szakértők véleménye legalább is nagyon megoszlik. Azt mondta a t. képviselő ur, hogy legalább kisérletképen kell a bifurcatió megszüntetésével az egységes középiskolát létesíteni és e tekintet ben hivatkozott arra, hagy miért várja be a magyar törvényhozás a külföldnek erre vonatkozó példáját, miért nem csinálja meg maga az experimentátiót. Engedjen meg a t. képviselő ur, én elismerem, hogy a magyar törvényhozásnak is lehet czélszerüen olyasmit határoznia, a minek előzményét még másutt nem látja; de kérdem, vájjon helyes-e az, hogy a magyar törvényhozás, a kormány, mely a középtanodai ügyet csak részben tartja kezében, aránylag kevés számú iskolákkal rendelkezhetik, mely a közoktatásügy vezetésére aránylag csekély hatalommal rendelkezhetik, mondom, vájjon helyes