Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-204
40 204. országos Ués asárezlns 10.1883. dúló mongol hadát Radna város polgármestere, Aristáld kalauzolta 600 szász lovassal. Megtanulhatnák, hogy Erdély magyarságát pusztító Básta és Caraffa czinkostársai voltak, hogy Rákóczy szabadságharczaiban városaik a labanezok búvhelyeiül szolgáltak s hogy a muszkákat 184 8 /»-ben is a szászok hivták és vezették be. Elismerem, hogy mindezen vétkekért nem a jámbor szász népet, hanem vezető értelmiségét keli vádolnunk. A szász ősök másként gondolkodtak, mint önök; nagyrabecsültéka magyarral való testvéries egyetértést és a magyartól nyert termékeny földért, kiváltságokért, j ogkedvezmények és oltalomért, hálásak voltak s nem mentek külföldre jótevőiket kisebbíteni, hűtlenül gyalázni és alaptalanul lerántani. Erről meggyőződést szerezhetnének, ha egy egy kissé nemzetük jellemét és múltját behatóbban és elfogulatlanul tanulmányoznák; ha betekintenének levéltáraik poros, de sokat mondó okmányai közé, a hol meggyőződhetnének, hogy körültekintő őseik a nemzeti fejedelemség korszakában minden törvényes intézkedés és rászorítás nélkül az állam nyelvét nemcsak iskoláikban tanították, hanem a közélet minden terén széltiben használták a fejedelmi udvarral, a társnemzetekkel való érintkezésben és közigazgatásuk és egyházi életük terén is, elannyira, hogy Bethlen Gábor, a Rákóczyak sőt Apaffi korában is a szászok csaknem kizárólag a magyar nyelvet használták. Sőt ahhoz oly szívósan ragaszkodtak, hogy azon gyászos korszakban, mikor Erdély önállóságának megszűntével, azt a Bécsnek hódoló gubernium kormányozta, még ez is eleinte kénytelen volt hivatalos nyelvül a magyart használni, annyira magyar volt akkor minden izében Erdély. Utóbb azonban bécsi sugallatra a gubernium a latin nyelvet emelte hivatalos nyelvvé; a mikor azon megható jelenet adta elő magát, hogy épen a szász hatóságok voltak elsők, melyek legerősebben remonstráltak a magyar nyelv mellett s fejtegették, hogy ők az elődeik által századokon át használt magyar nyelvben jártasok, míg a latin nyelvet kevesen értik s kérték, hogy továbbra is magyarul vezethessék ügyeiket. Históriai tény, hogy még Mária Therézia eldeákosító korszakában is a szászok előszeretettel használták a magyar nyelvet; sőt még József és Ferencz uralma alatt is a Halmágyi, Kornis Miklós, Haller Antal és Gyürki István elnöklete alatt működött bizottságok, melyek az elsikkasztott szász nemzeti vagyon érdekében folytattak évtizedeken át húzódott vizsgálatot— épen a szász hatóságokra való tekintetből tárgyalási jegyzőkönyveiket s investigatiójukat leginkább magyar nyelven vezették. Láthatnák Brassó nagy templomának oltárán legnagyobb emberüket Honterust dísz magyar ruhában ábrázolva, láthatnák az ott levő sirköveken, hogy régi polgármestereik, senatoraik, tanáraik, mind magyar ruhát viseltek, sőt a falusi szász népnek templomi díszöltözete is a magyar. Ha a régi szászok ily ildomosak, ily simulékonyak voltak, az eszélyesség ezt a jelen korban még szükségesebbé teszi. Mert régen, mikor kiváltságaik értelmében minden jog, minden hivatal, minden javadalom az ők monopóliuma volt; mikor a területükön lakó oláhok és magyarok is minden befolyástól el voltak zárva; könnyen lehetett a faj uralmat és suprematiát fentartani, az őket támogatott magyar pártfogás és fegyverrel: de most változtak a viszonyok, a jogegyenlőség nagy elve leronta minden s igy a szászok előjogait is s bevette az alkotmány sánczaiba azokat is, kik addig a szászok jogfosztott páriái voltak. Ezek ma már kezdenek jogaikból osztályrészt követelni, ezekkel szemben*—bár elenyésző csekély számban vannak — a szászok, még is mereven ragaszkodnak régi kizárólagosságukhoz. A százados nyomás és a mostani mesterkélt háttérbe szorítás megtermé a gyűlölet gyümölcseit. A szászoknak biztonsága felett most is a magyar állam fegyvere őrködik, e fegyvert csak rövid időre kellene elvonnunk s a lánczait eltépő Spartacus hamar inegboszulhatná magát zsarnokain. Jó lesz, ha a szászok a múltból tanúságot merítenek s jövőre nem teszik semlegessé és közönbössé azokat, kik a múltban is védőik voltak s kik a jövőben is egyedül képesek az összehalmozódott gyűlölet és bosszú árját feltartóztatni. A mikor az ár züg, nem tanácsos a védtöltéseket vakond-munkával r aláaknázni. En nagyon sajátságosnak találom azt, hogy a szászok Magyarországot csak Mutterlandnak és eddig Ausztriát, most Németországot nevezik Vaterlandnak (Tetszés és derültség a szélső halon) s még sajátságosabb és jellemzőbb az, hogy a Vaterlandból való erdélyi szászok közé letelepedett osztrák és más németek, sehogy sem tudnak a rokoneredetű szászokhoz simulni, sőt ellenben mindenhol a szászok által elnyomott, hivatal és más javadalmakból kizárt magyarok és oláhokkal szövetkeznek a kisebbségben levő szászok természet-és jogellenes egyeduralmának megtörésére. Nevezetesen olvastam a Brassóban lakó 4000 németnek egy magasztos nyilatkozatát, (Halljuk! a szélső baloldalon) a melyben sokkal keményebben miként én tehetném, ítélik el a szász agitátorok magyar államellenes tüntetéseit, s hálátlanságukat azon nemeslelkfí nemzet iránt, a mely szabadságban és védelemben részesíté őket. Visszautasítanak minden solidaritást e rút hálátlanság terén s őszinte ragaszkodásukat jelenték ki a magyarok iránt, kik vendégszeretöleg fogadták és alkotmányuk áldásait reájuk is kiterjesztek. S mig a valódi németek otthon elfordulnak a
