Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-204

204. országos Ülés márczius 10. I88S. 39 és itt elmondott beszéddel, a melyek e törvényjavaslatot a vallás és tanszabadság nevében támadják meg; de e tetszetős ezímek csak ürügyül szolgálnak más önző, hazafiatlan és nemzetellenes törekvéseik palástolására. (Helyeslés a baloldalon.) Én, tisztelt ház, nagyon óvakodom még csak a látszatától is annak, hogy ily törekvések hajójában csak egy perczig is evezni tudnék s azért kötelességemnek ismerem azokkal szemben álláspontomat egész határozottsággal megjelölni. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Mindenek előtt foglalkoznom kell az erdélyrészi ágostai ev. egyház consistoriumának kétlaki kérvényével. Hogy miért nevezi magát e consistorium „országosnak", nem tudom elképzelni, hacsak azon országos scandalumot nem akarta jelezni, a melyet azáltal idézett elő, hogy e kérvényt német-magyar nyelven nyújtották be a magyar országgyűléshez, a melytől az aláiró superintendens és titkár ur évente nagy javadalmazásban részesülnek s a kiknek és papságának tekintélyes jövedelme azon dézsma-kárpótlásból származik, a mi jog szerint nem őket, hanem a magyar államot illetné; de a mit nagylelkű elnézéssel nekik ajándékozott ez országgyűlés, a melyet ők cynismussal insultálnak német szövegű kérvényükkel. Próbálnák meg csak ezen jó urak a porosz országgyűléshez franczia, avagy csak lengyel nyelvű kérvényt benyújtani, tudom, hogy hamar megmutatnák a kifelé vezető utat. De távol van tőlem, hogy azért én az ártatlan, jámbor erdély-részi szászokat okoljam, mert a Schulverein révén oly nagy lármát csapó agitátio csekély számú egyénre reducálható, hisz itten fújják a kigyókövet. A mérges fullánkú fej mindenesetre itt van s csak az ártalmatlan fark nyúlik le Erdélybe. De e tanoknak nincsen gyökere a józan gondolkozású, körültekintő és \ alkalmazkodni tudó szász nép között, kik a magyarral kezet fogva, ugy a politika, mint a művelődés terén együtt haladtak a múltban és együtt haladnának a jelenben is, ha néhány nagyképű doktor ur ezen — főleg a szászokra nézve életkérdést képező — jó egyetértést és összetartozandóság érzetét megzavarni nem igyekeznék. Az erdély-részi szászok józanabb zöme jól tudja, hogy kevesen s ugy szét vannak szórva velük minden tekintetben ellenséges indulatú nép között, miszerint még ott is, hol legtömörebben laknak, nagy kisebbségben vannak. A szász képviselő urak, különösen Wollf képviselő ur felhányta, hogy mi magyarok mily kevesen vagyunk: nohát ezzel szemben szellőztessük egy kissé az erdély-részi szászok statistikáját. (Halljuk!) Az erdélyi részek 12 megyéjében laknak szászok, azok a legújabb népösszeirás hivatalos adatai szerint ily arányban állanak az összes jelenlevő népességgel szemben: Vármegye neve. Összes jelenNémetek lét - százalevő népesség. száma. lékarány. Alsó-Fehér 178,822 6,972 47o Besztereze-Naszód 95,019 23,113 24V»7o Brassó 83,929 26,579 307»% Fogaras 84,571 3,850 47»7o Hunyad 248,464 6,968 27*% Kis-Küküllő 92.214 16,978 187*7o Kolozs 196,307 7,667 47o Maros-Torda 158,999 6,274 47« Nagy-Küküllő 132,451 57,398 437*7o Szeben 141,627 40,723 287«7« Szolnok-Doboka 193,677 4,604 27B7O Udvarhely 105,520 2.322 27«7o Összesen 1.711,598 203,448 H7io7„ Meg kívánom jegyezni, hogy ez adatokat maguk a szász hatóságok állítván legnagyobb részben össze, mindenhol kedveztek nemzetiségüknek, például szásznak irták azon katholikus németeket, kik nem akarnak szászok lenni, ezek 10,000-en vannak és szásznak jeleztek 30,000 magyar lutheránust, a kik tős-gyökeres magyarok s igy ha e 40,000-et leütjük, az összes erdélyi szászok létszáma 163,00ü-re üt ki, vagyis létszámuk kevesebb, mint egy középszerű vármegyénk népessége. E maroknyi nép nevében ütnek oly nagy lármát, mintha milliókból álló nép lennének, pedig a kis Erdély összes népességének nem egészen 87o-átképezik. Az ilyenre mondja a franczia, hogy „Trop grandé brűite pour une omelette", (Élénk derültség) a mit Kovács Albert spinótjára feltehetnek auflagnak. (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Aztán nem is ildomos a szászok részéről az erdély-részi magyarság csekély voltát kürtölni, bár az a szászok 87»-ával szemben mégis óriási nagy, mert 45V»-át teszi ki az összes jelenlevő népességnek. Ildomtalan pedig azért, mert tudhatnák, hogy Erdély magyarsága a török és osztrák elleni küzdelmekben, ezek irtó kezei alatt fogyatkozott meg leginkább azért, hogy véres kebelével fedezze a hadkötelezettségtől ment szászokat. . . . Wollf Károly (közbeszól) : Ez nem áll! Orbán Balázs: . . . kik csak 500 magyar zsoldost tartoztak kiállítani. Mig mi vérzettünk a világszabadságért s Európa műveltségének védelmében: addig ők erődített városaikban békében gazdagodtak és gyarapodtak. Nem kellene feledniük, hogy mig mi őket véres testünkkel fedeztük, addig ők a mongoloktól kezdve le a muszkákig, mindig a külellenséggel összejátsztak és czimboráltak. Wollf Károly: Az sem áll! Orbán Balázs: Feszler — Gesch. Ung. II. 518. 1. — történelméből megtanulhatnák, hogy 1241-ben Kadán mongol vezér ez országot végig