Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-218
218. országos ülós április 6. 1883. 855 ne adassék meg ugyanez a vallási oktatás terén, hogy erre jogosítva legyenek. Én ezt felfogni nem tudom. De tovább megyek, maga az élet semmisíti meg az intézkedést. Méltóztassék csak itt Budapesten széttekinteni, a hol annyi gymnasium van. A reformátusok összes egyházi teendői egy lelkész kezében összpontosulnak. A vallás tanításáról ez segédje által gondoskodik. Ha már most nem tetszik a minister urnak bármi szempontból személye, ki fog a reformáta egyház részéről a hit- és erkölcstan oktatását illetőleg gondoskodni. Itt még rá lehetne szorítani az egyházat, mert gazdagabb. De menjünk például Váczra, Székesfehérvárra vagy más nagyobb városokba, vagy például a katholikusokat illetőleg Debreczenbe, a hol egyik vsgy másik felekezetnek alig van 200—300 lelket számláló tagja, a hol nem is rendes lelkész, hanem levita végzi az egyházi ügyeket. Ha most a minister urnak ez nem tetszik, honnan vegyen ezen 200— 300 tagból álló felekezet más lelkészt? Ezt felfogni nem tudom. Vagy pedig méltóztassanak az illetőknek államilag fizetést kirendelni. (Élénk helyeslés a szélső balon.) Ha pedig nem méltóztatnak, akkor e követelés felállítását a legnagyobb méltánytalanságnak tartom és midőn a magyar országgyűlés közoktatásügyi bizottságának elnökétől az összes egyházi főhatóságok ellenében oly feltevést hallok, megvallom, nem birok elég szóval arra, hogy azt méltóan visszautasítsam. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Eészemről pártolom a beadott javaslatot. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Baross Gábor: Meg fogja engedni a t.ház, hogy az előttem szólott t. képviselő urnak szavaira röviden reflectáljak, még pedig azon czímen, hogy alaposan félre méltóztatott engem érteni. Megbocsátja nekem a t. képviselő ur, ha mindjárt hozzáteszem azt is, hogy sajnálattal tapasztalom, hogy irányomban elfogult és annak következtében oly vádat emel velem szemben, a melynek igazságosságát és alaposságát el nem ismerhetem. Igaz, hogy magam részéről is mindent elkövettem, hogy a magyar állam eszméjének és megóvására szolgáló eszközöknek a kellő határok közt érvényt szerezzek azon csekély hatáskörben.Jmelyet betölteni szerencsém volt, de azt senki sem fogja nekem mondhatni, hogy Magyarország egyházi főhatóságai ellenében bármikor oly súlyos vádat emeltem volna, a mely a t. képviselő ur visszautasítására érdemes lett volna. Én ez alkalommal sem mondtam azt, hanem csak annyit említettem, hogy léteznek esetek és léteznek esetleg egyházi főhatóságok is — nem neveztem meg senkit — melyeknek ez irányban teendő intézkedései bizonyos ellenőrzésre szorulnak és utaltam másfelől arra, hogy ép a hit- és erkölcstan oktatása oly körülmények közt gyakoroltathatik, a melyek igen szükségessé teszik, hogy a minister ur, már a priori informáltassa magát az illető egyénekről. En egész egyszerűen, nyíltan előadtam azon indokokat, melyek a közoktatásügyi bizottságot e szakasz szövegezésénél vezérelték, de távol volt tőlem, hogy akármely egyházi főhatóság ellen és különösen az ellen, a melynek a t. képviselő ur is tagja, bármily vádat is emeljek. Ennélfogva a visszautasítás ellen határozottan tiltakozom. (Helyeslés a jobboldalon.) Pulszky Ágost: T. ház! Megvallom, hogy ha ily kérdésről van szó, akkor értem, hogy érzékenykedés lehet egy és más oldalról is helyén, hanem azt hiszem, hogy ha a kérdést objective akarjuk megbírálni és általános megnyugvást akarunk szerezni, akkor mindenekelőtt arra kell törekednünk, hogy a törvény fogalmazása és annak értelmezése félreértésekre ne adhasson okot és én azt hiszem, hogy valamint ugy, mint a törvényjavaslat előttünk áll, azon félreértésekre, melyeket felmerülni láttunk, csakugyan okot adhatott, más részről attól félek, hogy ha elfogadtatnék azon indítvány, a melyet Jelenik-Almássy t. barátom tett, akkor szintén az ellenkező irányban oly félreértésekre adhatna okot a fogalmazvány, a melyeknek folytán valaki azt vélhetné, 1 * hogy itt egyáltaban az állam beavatkozása előlegesen is ki akar záratni, midőn pedig azt hiszem, hogy bárki, a ki a 49. §. intézkedését, a melynek jogosultságát és helyességét t. barátom is elismerte, szemügyre veszi, nem fogja azon véleményt koczkáztatni, hogy ő részéről az állami beavatkozásnak nem akar kellő tért nyitni. Tehát, minthogy ezen félreértés felmerülhetne, ennek következtében azt hiszem, hogy talán czélszertíbb lenne azon indítvány helyett, melyet t. barátunk beterjesztett, a szakaszt némileg máskép módosítani, ugy t. i., hogy ezen szavak „a minister által elfogadott egyén" megmaradna a szakaszban, de kimondatnék egyszersmind az, hogy minő esetekben van joga a ministernek a bejelentett egyént el nem fogadni. Ezen esetek pedig nem lehetnek egyebek, mint ugyanazok, a melyekben a ministernek joga van esetleg a már elfogadott és alkalmazott egyént elmozdítani, t. i. okok, a melyek állami vagy erkölcsi szempontból merülnek fel. (Felkiáltások a szélső balon; Ez tág fogalom!) A 49. §-ban ezt olvassuk: „Haa kormány valamely felekezeti középiskolában erkölcsi bajoknak, vagy államellenes iránynak jönne tudomására stb., azon iskolától a veszélyes egyén eltávolítását a ministemek követelni joga és kötelessége." A ki tehát azt elfogadja — és azt hiszem, ennek elfogadása a minimumát képezi azon befolyás engedélyezésének, a mely állami policiális szempontból mulhatlanul szükséges, az azt hiszem, nem ellenzi azon módosítvány elfogadását is, a melyet e szakaszba bátor vagyok indítványozni, a mely ekkép szól; „a szakasz megmaradna ugy, a mint van, a végéhez a következő mondat toldat45*
