Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.
Ülésnapok - 1881-218
356 '218. országos fiiéi április 6. 1883. nék: „A minister a bejelentett egyén elfogadását csakis állami vagy erkölcsi szempontból tagadhatja meg B . Annál inkább hiszem, hogy helyén van itt ezt a törvénybe beiktatni, mert a mint látom, itt nincs is rendes tanárok választásáról vagy kinevezéséről szó, hanem csakis oly egyénekről, a kik más felekezeti középiskolába járván, a saját felekezetéhez tartozó tanulóknak vallásoktatást ad, tehát nem rendes hivatalnok, hanem ideiglenesen hitoktatásra alkalmazott egyén, a kire a felügyelet mindenesetre szükséges. Bátor vagyok indítványomat elfogadás végett ajánlani. Elnök: Pulszky Ágost képviselő ur indítványa fel fog olvastatni. Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa). B. Prónay Dezső: Az én nézetem szerint azon intézkedés, melyet a 9. §. tartalmaz, a vallástant előadó egyénre nézve oly iskolákban, melyek nem felekezeti iskolák, ugy a mint az a törvényjavaslat eredeti szerkezetében foglaltatik, egy kivételes intézkedés, a mely még magának az egész törvényjavaslatnak intentiójával, hogy ugy mondjam széliemével is ellentétben áll és én e tekintetben pártolom Jelenik-Almássy t. képviselőtársam indítványát, hogy ezen §. utolsó sorában levő „elfogadott" szó kihagyassék. A törvényjavaslat a középtanodákra nézve kétségkívül az állami felügyeletnek nagyobb mértékét kívánja életbe léptetni, mint a minő eddig a felekezeti iskolákra nézve dívott, de nem megy odáig t. ház, hogy megkívánná a felekezettől, hogy ezek saját tanintézeteikben alkalmazandó tanárokra nézve a minister jóváhagyásától függjenek. A javaslat maga nem tartalmaz erre nézve több korlátozást, mint azt, a mik a tanárképesítésre szolgálnak s mint azon egyénekre nézve, kik a javaslat értelmében tanári minőséggel birnak, a felekezetek szabadon választhatják tanáraikat. Ha a javaslat álláspontja általában ez s állami és köz erkölcsi szempontból a javaslat alapján az ellen kifogás nem látszott fenforogni, hogy felekezetek a ministerhez való minden bejelentés nélkül alkalmazhassanak tanárokat saját tanintézeteiknél, én ezzel ellenkezésben állónak látom a 9. §-t. Mert hogy áll a helyzet ott, hol valamely nem felekezeti iskola növendékeinek a vallástanban oktatásáról van szó? Hisz ez nem egyéb, mint egy bizonyos tantárgya a felekezetnek, mintegy intézete a felekezetnek, nem egyéb, mint annak külön iskolája, melynek csak egy tanára és tantárgya van, a hit- és erkölcstan. Vagy talán az állam gondoskodik ezen tanerők díjazásáról? Nem; mert a felekezet maga gondoskodik erről. És a felekezet ezzel rendszerint lelkészeit szokta megbízni, kikre különben is nem egy állami functió van bizva, kiknek lelkészi qualificatiójában az állam megnyugszik s a menynyiben pl. elég garantiát lát arra, hogy az anyakönyvnek vezetését s más jogi kérdéseket érintő functiókat azok kezében meghagyjon. És hanem forog fenn aggály arra nézve, hogy a felekezetek intézeteiknél saj át tanáraikat alkalmazhassák a ministerhez való bejelentés nélkül, nem látom át, miért forogna fenn aggály a hit- és erkölcstan tanítására nézve, mert nem tehető fel, hogy épen itt fognának erkölcsi bajok felmerülni. Kétségtelenül igaz, hogy nincs társadalmi osztály, melynek körében nincsenek visszaélések, tévelygések, megengedem, hogy a lelkészek közt is vannak valláskülönbség nélkül oly egyének, kik feladatukra nem alkalmasak, de a felekezeteknek kell arról gondoskodni, hogy az ilyenek elbocsáttassanak. Arra valók a felekezeti consistoriumok, hogy ily kérdésekben ítéletet hozzanak, (Helyeslés) a felekezetek e jogát az állam mindig respectáita, sőt segédkezet is nyújtott hozzá. Ha attól kell tartani, hogy oly nagy mérvben vannak elterjedve az államellenes tendentiák, akkor sokkal messzebb kellene mennünk, mint a menynyire a törvényjavaslat megy, el kellene mennünk addig, hogy általában felekezeti iskolákat ne engedjünk. í)e hát eddig a törvényjavaslat nem megy, hanem számol a tényleges helyzettel. Es ha ott nem látta szükségét a törvény a szigorú intézkedésnek s garantiák megkövetelésének, a hol nagyobb tér és tágabb hatáskör van a visszaélésre, miért követeljünk ilyet ott, a hol kisebb a tér, kevesebb az alkalom. (Helyeslés.) Álláspontom e törvényjavaslattal szemben az, hogy azt általánosságban sem fogadtam el, de midőn részletes tárgyalásáról van szó, az egyes szakaszoknál természetesen azon módosítványra fogok szavazni, mely saj át meggyőződésemhez legközelebb áll, az levén elvem, hogy utóvégre is parlamentáris életben a compromissumoknak is megvan a jogosultsága és szüksége. (Helyeslés.) Épen azért igen kérem, hogy itt, midőn tulajdonkép minden ok nélkül foglaltatnak oly intézkedések e javaslatba, melyek a felekezetek jogosult susceptibilitását sértik, ne méltóztassanak azokat elfogadni. Én nem mondom, hogy absolute ki volna zárva, hogy egy egyén, ki egy más felekezethez tartozó, vagy állami tanintézetbe járó növendékeknek a hit- és erkölcstanban való oktatásával van megbízva, visszaéléseket ne követhessen el. De forog-e fenn valószínűsége ennek ? Nem. Már pedig egy törvény alkotásánál nem mehetünk addig a rendőri szempontig, hogy minden szabad mozgást elfojtsunk, mert esetleg visszaélések is történhetnek. Hiszen már maga a bejelentés is korlátozást képez a felekezetekre nézve. Eddig nem voltunk vele kénytelenek, de ebbe, mint szükséges roszba bele tudok nyugodni, hogy t. i. legyen kötelezve a hitfelekezet bejelenteni az egyént, kire a hitoktatást bizza.
