Képviselőházi napló, 1881. XI. kötet • 1883. márczius 9–április 9.

Ülésnapok - 1881-218

352 218 országos ülés április 6. !883. f miként lehetne e bajon segíteni. En is bátor va gyök egyet ajánlani; azt t. i., hogy mondassák ki, hogy oly szerzőktől, kik már tankönyvet nyújtottak be, vagy adtak ki és a következő évben azokat módosítani kívánják, noha azok egészben véve nem is változnak, ne méltóztassék a módosított könyveket elfogadni; ha nem tudott az illető előbb jót csinálni, vagy pedig csupán üzérkedés a czélja, hogy minden évben valami változtatás történjék a könyveken s az újak vásárlása egész családoknak terhére és kárára váljék, az ily szerzőnek ne méltóztassék újabb kiadást megengedni. A ministerium tudja, hogy üzérkedés történik a tankönyvekkel. Nem is lehet mást gondolni, minthogy ez az üzérkedés a ministeriumban történik, mikor minden évben új tankönyveket kell beszerezni, mert az előbbiek hasznavehetlenek, pedig csekély változtatással ugyanazok. A közönség nem is gondolhat mást, mert ha utána nézünk, azt fogjuk tapasztalni, hogy a szerzők mindig ugyanazok s a mit az egyik évben jónak tartottak, a másik évben már hasznavehetetlennek mondják. A minister urnak nyilatkozata nem nyugtat meg engem, mert ő rosszul van informálva, midőn azt mondja, hogy lassankint segíteni fog a bajon. Ebből én azt értem, hogy újból rámegy egy vagy két év s a szülők ismét kényszerítve lesznek, hogy újabb és iijabb könyveket vásároljanak gyermekeiknek, mert az ifjabb gyermekek az idősebbek tankönyveit megint csak nem fogják használhatni. Ismétlem, hogy engem a minister ur nyilatkozata nem nyugtat meg, mert ugy látom, hogy nem ismeri ezen üzérkedést, mely a ministeriumban folyik. (Helyeslés a szélső balon.) Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: Biztosítom a képviselő urat, hogy a ministeriumban nem üzérkednek tankönyvekkel. E vád ellen tiltakozom. (Helyeslés a jobboldalon.) Egyébiránt, a kinek fogalma van az ilyen dolgokról, az nem mondhatja, hogy 24 óra alatt meglehetne szüntetni a bajokat. Én ismétlem, hogy gondot fogok rá fordítani és reménylem, évről évre jobb lesz az állapot. (Helyeslés a jobboldalon.) Almássy Sándor: (Nagy zaj. Felkiáltások: Nincs joga szólani.) En a minister urat csak azért támadtam meg, hogy már tiz éves jubileumát megülte és azóta folyton változnak a tankönyvek. Wolff Károly: T. ház! Miker Kiss Albert t. képviselőtársam a nyolezadik szakasznak a tankönyvek használatáról szóló intézkedését kifogásolta, azt vártam tőle, hogy indítványt fog tenni; de miután ő ezt elmulasztotta, bátor leszek én a t. ház figyelmébe egy indítványt ajánlani. A 8. §. harmadik bekezdése t. i. azon intézkedést tartalmazza, hogy „A törvényhatóságok, községek, társulatok és egyesek, az általuk fentartott nyilvános középiskolákban csak oly tankönyveket használhatnak, melyeknek használatát a minister a közvetlen vezetése alatti középiskolákban megengedte, vagy ajánlotta". Ezen intézkedésben azon bureaueraticus irány nyilatkozik, melyre a különvélemény rámutat s czélja és értelme csak az lehet, hogy a ministeri tankönyveknek, kiadványoknak monopóliumot biztosítson a nem ministeri tanintézetek egyik részében is. T. ház! Én jogosnak, indokoltnak tartom ugyan, hogy a törvényhatóságok, községek, társulatok és magánosok által fentartott középiskolák az állami felügyelettel szorosabb összefüggésbe hozassanak, mint a felekezeti iskolák, mert az egyház különálló organismus, melynek feladatát egy erkölcsi czél megvalósítása képezi, mely feladatát a nevelés és oktatás által teljesíti. Máskép áll azonban a dolog a csak esetleg oktatási szerepre jutott törvényhatóságok, községek, társulatok és magánosokkal szemben. Az ilyen iskolaalapítók által fentartott iskolákra a ministernek nagyobb befolyást szükséges gyakorolni. Ismerek községeket, a hol a felekezeti iskolának községi iskolává való átváltoztatása a közoktatásra nézve a legnagyobb hátránynyal volt, mert a faluban rendszerint az egyetlen értelmes ember a pap. De ennek a községi iskolára nincs befolyása, a másik némileg értelmes ember a községi jegyző, de ez a nevelési ügyben vagy nem jártas, vagy az iskolával egyáltalában nem törődik: ennek következménye az oktatásnak hanyatlása és az iskolának hanyatlása. Az ilyen minden felügyelet nélküli tanítók feladatukat gyakran elhanyagolják, tesznek a mit akarnak. Ismétlem, az ilyen iskolák nagyobb felügyeletet igényelnek, de ezen állami felügyeletnek nem szabad túlzássá fajulni és a fenforgó esetben a ministeri tankönyvek monopóliumának biztosítása nevelési szempontból nem szükséges. Bátor vagyok tehát a t. ház figyelmébe ajánlani azon módosítványt, hogy a 3-ik bekezdés első mondata helyébe tétessék a következő szöveg: „A törvényhatóságok, községek, társulatok és egyesek az általuk fentartott nyilvános középiskolákban csak olyan tankönyveket használhatnak, a melyeknek használatát a minister megengedte". A többi marad. Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa a módosítványt). Elnök: Szólásra többé senki sincs feljegyezve; ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még az előadó urat. Szathmáry György előadó: T. ház! A Wolff képviselő ur módosítványa merőben felesleges, mert az benne van a javaslat szövegében, azért kérem a 8. §. változatlan megtartását. Elnök: T. ház! A 8-ik§-hoz két módosítvány adatott be és pedig az egyiket a második bekezdéshez adta be Zsilinszky Mihály képviselő